Rákosszentmihályi R. K. Plébánia, 1161 Budapest, Templom tér 3.
Tel-fax:405-5869

Nyílt levél, választások után

Miért vesztettünk, mi a teendőnk a következőkben, egyházi oldalról nézve. A következő kérdéseket kell feltennünk: Miért vesztettünk?

1/ Az egyház régóta nem tudja megszólítani az egyszerű embereket. Ahol a népi vallásosság összeomlott (ez az ország nagyobbik része), nem alakult ki helyette új vallásossági forma. A munkásosztály, az egyszerű közalkalmazott már rég nem a jobboldal embere. A templomba járó réteg az értelmiségi, és a hagyományos népi vallásosság képviselője. Mutasson valaki egy szakmunkásképzőből, templomba járó fiatalt, vagy templomba járó munkás férfit, - nem talál. Az iskolai végzettség növekedésével nő a vallásosság aránya, ez jó, de kevés.

2/ Nem elég polgárokról, polgárságról beszélni. Az egyszerű emberek nagy része ezt nem érti, hisz az elmúlt rendszerben más szóhasználathoz szokott. Akárhogy is furcsán hangzana, a polgárság mellett kell a magyar nép megszólítás is.

3/ Nagyon kevés konkrét, egyszerű fogalmazás, állásfoglalás jutott el a négy év alatt az emberekhez. Az emberek nagy része nem tudja, hogy a pápáknak voltak szociális enciklikái, szociális tanítása, mivel mi papok sem adtuk tovább, ebből következik: a gyakorlatban pedig ennek a tanításnak nyoma sincs magyar egyházunkban.

4/ Nem volt elég számú körlevél, állásfoglalás keresztény értékek mellett: egyszerűen megfogalmazva, hogy ma is érvényes 10 parancsolat: érvényes a házasság, nem jó a vasárnapi munka. Egyes vidékeken ma már alig kötnek házasságot, az ünnepnapok tekintélye elveszett. Pedig ha jó amegfogalmazás: a többség azért családpárti lenne. Az embereket rá lehet ébreszteni: vasárnapi munka csak kizsákmányolás, ellenben a munkás védelme, ha ő is megfelelő szabadnapot kap, és a vasárnapi szabadnap mellett megfelelő bért kap. Mondjuk el, hogy mi ez által mindenki jogait akarjuk védeni.

5/ Az egyház, mint a múltban, ma is a legrosszabb munkáltató volt. Nem kell csodálkozni, hogy még Esztergomban (és a püspöki székhelyek többségében) is a baloldal győzött. Hogyan várhatjuk el, hogy például a katolikus iskolákban jó 20 %-al kevesebbet keresnek, mint az önkormányzati iskolákban, de legyen elkötelezett, sőt végezzen több munkát a kevesebb pénzért.. Jobban kell megbecsülnünk alkalmazottainkat, akármilyen teher, be kell jelenteni, példát kell adni a jó munkaviszonyból, és bérből!

6/ Ha az egyház négy évig nem szólal fel, nem foglal állást, visszatetszést kelt, hogy a választások idején rögtön megszólal. Nem csak a kampány időszakban, a törvénykezési időben is kell az állásfoglalás. Mert úgy tűnik, minden jól megy, hangját sem hallatja, és egyszerre most állást foglal. Így nem érheti el a célját.

7/ Még mindig nagyon kevés az öntudat a híveinkben. Kevés a kiscsoport, a jól képzett keresztény. Pedig tudjuk, hogy egy jól működő imacsoport, bibliakör, felnőtt katekézis, nyugdíjas klub, lelkiségi mozgalom, milyen lehetőséget ad, hogy a hívekkel megismertessük az egyház szociális tanítását, aktivizáljuk őket.

8/ Tudomásul kell vennünk, az ország nagyobbik része nem a keresztény erkölcsök szerint él (még a hívek nagy része sem!), mert 50%-a elvált, mert liberális média hatása alatt áll. Ha letámadjuk őket, fél: ő nem akar templomba járni, nem fog házasságot kötni, - nem tud családtámogatási hitelt fölvenni, mert nem családban él. Félti a szabados életmódját: ők maximum csak szolgáltatást várnak az egyháztól, ha bármi mást teszünk, nekik nem szimpatikus. Őket először meg kell nyerni, éreztetni kell velük, az egyházban nincs előítélet, a tévelygők, bűnösök is megtérhetnek.

Mit kell tenni?

1/ Tudomásul kell vennünk, a katolikus egyház a legnagyobb kisebbség ebben az országban. Nem beszélhetünk erőből, nem beszélhetünk a többség nevében, hisz jól tudjuk a templomba járó elenyésző kisebbség sem biztos, hogy mindenben hallgat ránk. A legnagyobb kisebbség helyzetéből kiindulva kell védeni jogainkat, az erkölcsöt.

2/ Minél több templomi kis közösség kell, elkötelezett vezetőkkel. A templomba meg kell hívni, nem csak az eddig aktív híveket, hanem a félig-meddig szimpatizánsokat is! Kell szervezni: nyugdíjasklubot, filmvetítést, karitasz napokat, szeretetvendégséget: Szent Erzsébet napjára, Szent Anna napjára, karácsonyra, húsvétra. Bátorítani kell a lelkiségi mozgalmak terjedését: cursilló, házashétvége, Kolping, Fokoláré, stb. megalakulását minél több plébánián.

4/ Az egyházat nyílttá, befogadóvá kell tenni: Egyrészt keményebb feltétel, következetes értékrend kell, hogy kit lehet megkeresztelni, megesketni, ki lehet bérmálkozó: higgyük el, a következetes követelmény nem taszító, hanem vonzó! Ha nincs követelmény, miért legyen valaki keresztény? Attól, hogy nem csal, nem lop, lehet jó ember az egyházon kívül is. Igen is, meg kell mutatni, hogy mi milyen értékekben különbözünk a közömbösektől, ateistáktól, liberálisoktól.

4/ Meg kell újítani az egyházközségi képviselőtestületek fogalmát, működési területét, más választási módszerekkel, de úgy, hogy aktívabb közösség jöjjön létre. Gyakorlatilag az utcafelelősök, és munkaköri felelősök révén minden körzetbe jusson el a plébánia üzenete.

5/ Üzenetünket el kell juttatni a hívekhez: az Új Ember, vagy a Keresztény Élet 45.000-es példányszáma ehhez nem elég. Kell támogatni a plébániai újságokat, talán úgy is, hogy központi, heti papírokat kellene nyomtatni, pl. egy A3-as vagy A4-es lapot, melynek egyik oldala központi, a másik oldalára a helyi plébánia nyomtathatná híreit, hetente, kéthetente! Ne sajnáljuk a pénzt, évente egy-két alkalommal minden postaládába küldhetünk ismertetőt, amelyben meghívjuk programjainkra (össze lehet kötni a kellemest a hasznossal, az ismertető mellé lehet mellékelni a plébánia csekkjét, megéri!!!) Meg kell gondolni katolikus rádió létrehozásának szükségét, illetve rendezvényeinkre meg kell hívni a sajtót. Tapasztalat, hogy nagy országos rendezvényekre sincs a sajtó meghívva. Pedig még a plébániai ünnepségekre is el kellene hívni!

6/ A misszióból kifolyólag fogadnunk kell a templomba nem járót is: nem biztos, hogy rögtön a szentségek felvételére kell késztetnünk (elő katekumenátus), nem kell a szájába rögtön Szentostyát dugni, mert házasságra készül, de: hívjuk meg ünnepségeinkre, nyugdíjas klubunkba, közösségeinkbe. Vigyük el a gyerekeket táborozni, szervezzünk plébánia sportnapot, vetélkedőt, akár hittanos-nem hittanos összecsapást. Szervezhetünk nyári gyerek megőrzőt, napközit a plébánián, nem nagy pénz, és akár a nem hittanosoknak is hirdethetjük! Távolról kell elkezdeni a gyűjtést, nem várhatunk rögtöni eredményt! (Egyébként Önkormányzatnál, pályázatoknál előny, ha azt mondjuk, nem csak híveket hívunk, ez mindenkinek nyitott.)

7/ Ne a számokban gondolkodjunk! Ne szégyelljük, hogy a legnagyobb kisebbség vagyunk! Ne szedjünk össze a bérmálásra 100 fiatalt, ha csak 20-30 aktív gyerekünk van! Gondoljuk meg, a legtöbb helyen a katolikusnak megkereszteltek 10-15 százaléka jár rendszeresen templomba, és másik talán 20% igényli szolgáltatásainkat, de ők már nem hallgatnak ránk.

8/ A pártokkal való egyezkedés, a parlamentben való érdekképviselés a jobboldali képviselők, és a püspöki kar gondja. A következő négy évben azokat az erkölcsi kérdéseket, melyre az SZDSZ miatt nem várható jó döntés, nem kell napirendre tűzni. (Pl. nem kell erőltetni a médiában a gyermekek védelméről szóló törvényt. Jobb a törvény nélküli állapot, mint egy rossz liberális törvény.) Ellenben, ami össztársadalmi probléma, egyeztetni kell minden párttal, és kivívni a keresztény erkölcs, hagyomány érvényre jutását!

9/ Tudomásul kell venni, a legtöbb közvetlenül minket érintő ügy helyben döntődik el. Ezért nagy erővel kell készülni az őszi önkormányzati választásokra. A helyi közösségtől függ, milyen támogatást kap a plébánia, katolikus iskola stb.

9A/ Hiteles képviselőket kell találnunk, akik emberileg, erkölcsi szempontból feddhetetlenek. Nagyon gyakran az érezhető, hogy a jobb oldali képviselő nem elég aktív, nem látogatja körzete embereit, nem tart fogadóórát stb.

9B/ Ezért embereket: hívőt kell küldeni a pártokba! Jelenleg alig van párt-tagság! Gyakorlatilag mióta a KDNP összeomlott, a Kisgazdák megszűntek, nincs párt alapszervezet (A Fidesznek alig van tagsága). Buzdítani kell az embereket, lépjenek be valamelyik pártba. Nem körlevélben, utasítással, hanem személyesen lelkesítve. Például a püspök, vagy helynök, vagy más alkalmas súlyú ember felkeresve az egyházközségeket, buzdítson aktív részvételre. MKDSZ, vagy Fidesz, MDF stb. belépésre! Ha nincs megfelelő tagság, nem megfelelő emberek fognak a helyi választásokon indulni, másrészt szintén nem érjük el az embereket! Kell, hogy a párttagság is kinyújtott kar legyen az emberek felé. Ezenkívül bátorítani kell társadalmi szervezetek alakítását is!

10/ Helyi szinten, akár melyik oldal győzött, próbáljunk mi irányítani, - szeretettel, de mégis diktálni! Például hívjuk meg a nagyobb plébániákra az országgyűlési képviselőt az egyháztanács tagjai elé. Ha szocialista párti az illető, annál inkább hívjuk. Kérdezzük meg tőle, mit kíván tenni a kerületért, az egyházért. Mondjuk el neki, milyen erkölcsi kívánalmaink vannak: család, haza, oktatás stb. védelme. Állapodjunk meg vele, hogy évente beszámol az egyháztanácsnak, mit tett azért, hogy mindenki képviselője legyen. Adjunk neki feladatot, ne ő diktáljon, mi mondjuk meg neki, mit kérünk tőle! Kérjünk bátran segítséget templomépítéshez, közösségeinkhez, rendezvényekre. Kérjük meg, segítsen a pályázatok elnyerésében. Már a pályázatok megfelelő kiírásában segédkezzen, hogy az egyház beleférjen, utána pályázati információkban. Kérjük meg, lobbizzon a helyi egyházért. Ha a szocialista nem jön el, vagy nem teszi meg a feladatot, nyert ügyünk van, ha együtt tudunk vele működni, az csak jó!

11/ A másként gondolkodót, a másra szavazót ne szégyenítsük meg, ne rekesszük ki. (Mézzel több legyet lehet fogni, mint ecettel!) A választások elmúltával kerüljük a pártpolitikát, viszont az erkölcsi kérdésekre minél inkább hívjuk fel a figyelmet.

12/ Önmagunkba kell tekintenünk, hitelesek vagyunk-e? Nem éltünk vissza a négy év alatt a jobboldal védő szárnyai alatt helyzetünkkel? Tudunk minden jó ügyben együtt dolgozni másokkal? Védem az egyház ügyét (vajon én nem szidom püspökömet, elöljárómat)? Mit teszek az egyház egységéért? (Nem mondok róla kifelé rosszat, kétértelmű kritikát.)

13/ Karl Rahner mondta vagy 15 évvel ezelőtt: a XXI. Század kereszténysége vagy misztikus lesz, vagy semmilyen. Nekünk túl kell lépni a szolgáltató egyházon, (a világ ezt várná tőlünk: szolgáltatást), de túl kell lépni még a vértanúság nehéz terhén is, mert a mai terroristák már ezt is lejáratták. A legnehezebbet kell vállalnunk: tudok misztikus lenni? Imádkozó, Isten felé forduló, a világért engesztelő keresztényként kell hitelesen követnünk Krisztust. Ekkor mindegy, hogy melyik párt fog győzni, mert a mi hitünk lesz az erősebb: "A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot." Jn 16,33

Budapest, 2002. április 22.
Horváth Zoltán plébános
Rákosszentmihály.
 

Vissza a kezdőlapra