Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Viktor!
Tisztelt Ünneplő Közösség!
 

A választás nem az acsarkodás ideje, hanem az együtt gondolkodásé. Olyan időszak, amikor itt valahol, ott valahol négy-öt magyar összehajol és megbeszéli, melyik út a járhatóbb. A választások lehetnének ünnepnapok, a közös döntés lélekemelése. Ezért hagytuk fent a kokárdát március 15-e után is, követve egyébként ezzel az előttünk járó nemzedékek mára már feledésbe merült szokását. Nem rajtunk múlt, hogy mások nem követték a példát. A nemzeti színekhez nemzeti szív is kell. Holnaptól csak a szívünkben hordjuk, amit most a szívünk felett.

Örvendek, hogy ebben a feszített programban jutott ideje-ereje Orbán Viktornak, hogy ide jöjjön közénk. Üzenete van számunkra és nekünk is van üzenetünk neki is, az országnak is.
 

A szécsényi választókörzetben már négy éve meg kellett oldanunk azt a feladatot, amelyet most 131 körzetben kell tennünk. Azt mondják, nincsenek tartalékaink. Négy éve Nógrád megye két választókörzetében sem volt. Az itteni kisgazda jelöltek nem léptek vissza. Nem foghattunk össze pártokkal, összefogtunk az emberekkel. Sikerült. Itt is, Balassagyarmaton is. Azt üzenjük az országnak: nekünk már sikerült, most nekik is sikerülni fog.

Szécsényben majd 300 évvel ezelőtt a magyarok már megcselekedték, amit most is tenniük kell. "A választáson több múlik, mint eddig bármikor. Ez a választás nem a hatalom fideszes vagy MSZP-s kezekbe kerüléséről szól. - olvasom az egyik hetilapban - A választás tétje az, hogy Magyarország nemzeti értékeit, függetlenségét megőrizve halad-e az európai jövő felé, vagy a nemzetközi nagytőke hazai szálláscsinálói segítségével áldozatul esik-e a globalizmus iszonyatának." 1705-ben eleink megfelelően döntöttek. Az idegen érdekekkel szemben Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelemmé választottak. Második üzenetünk: csak olyan ember állhat az ország élén, aki az egyre táguló világban érvényesíteni akarja és tudja a magyarok saját érdekeit is. Szécsényben 1705-ben jól választottak. Így lesz ez 2002-ben is. Miniszterelnök Úr! Várjuk önt 2005-ben, hogy az országgyűléssel együtt itt ünnepelhessük meg azt a háromszáz évvel ezelőtti döntést, hogy nem szolgaként, hanem önálló erős hatalomként akarunk megjelenni Európa térképén. Ehhez kapcsolódik egy helyi, de egyben országos probléma. A forint erősödése elviselhetetlen terhet jelent minden olyan üzemnek, ahol kizárólag exportra termelnek. Itt Szécsényben is van ilyen üzem. Tisztán magyar tulajdonban. Rákóczi kurucsága ma a nemzeti tőke kiemelt támogatását is jelenti. Erre kérjük a kormányt, hogy megőrizhessük a munkahelyeket.

A mögöttünk álló kastély az Ipolyra néz. Az Ipolyra, amely elválasztja egymástól Nógrád két felét. Ez az elválasztás mesterséges, felesleges és részleges. Részleges, mert lám, itt vannak velünk azok is, akik az Ipoly túloldalán élnek, akiknek polgármestereivel évről évre szoktunk itt Szécsényben találkozni, s akikkel együtt kezdeményeztük, hogy itt az ideje az Ipoly feletti hidak felépítésének. Ezek a hidak képletesen, a lelkekben már állnak, a tervező asztalokon már formálódnak, s mire eljön az idő, és az Európai Unió részei leszünk, remélhetően ismét vendégül láthatjuk miniszterelnök urunkat egy felemelő hídavatás alkalmából.

Orbán Viktor Szécsényben van. 18 éve nem tette ide be a lábát első számú vezető. A miniszterelnök látogatás logikusan következik a kormány eddigi politikájából. Odafigyelést jelent, s egyben a felemelkedés lehetőségét. Mi nem méricskéljük a települések életképességét, megfelelő méretét, hanem segítjük fejlődésüket. Annyi pénz áramlott az elmúlt évben ebbe a választókerületbe, hogy abból 20 kilométer autópályát építhettünk volna. A gyors közlekedés is fontos, de mire jó gyorsan odaérni, ahol nincs más, csak sorvadás. Köszönjük ezt a négy évet, Teller Edével látjuk a haladást és kívánjuk a folytatást.
 
 

Vissza a kezdőlapra