SZEMBESÍTŐ

Eladták az orosz államadósság egy részét

A választások után is folytatódó kampány részének tekinthetjük azt az akciót, amelyben Burány Sándor (MSZP) kifogásolta, hogy az Orbán kormány az orosz államadósság 250 millió dolláros részét 31 százalékon adta el egy bécsi banknak. Az akcióról szakmai véleményt fejtett ki Csaba László közgazdász professzor. Az interjú a Magyar Netlap hírei között, a Krónikára való hivatkozással olvasható.

Az alábbiakban az interjú legfontosabb részeiből idézünk. Kiderül, hogy a megoldás szakmailag helyes lépés volt. Tetten érhető a szocialista kampány fő jellegzetessége: vádaskodni, hangoskodni, főleg olyan dolgokban, amely az emberek szemében elítélendő, s amelyet szakmai ismeretek hiányában ellenőrizni, felülbírálni amúgy sem tudnak.

- Mennyire gyakoriak az ilyen jellegű tranzakciók, az államadóságok értékesítésekor?
- Az elmúlt 20 évben ez teljesen általános gyakorlattá vált. … Aki azonnal fizet, azt nyújtja a másiknak, hogy a másik mindjárt hozzájut a pénzéhez, ő pedig abban bízik, hogy az idő múlásával majd hozzájut a teljes értékhez – mondja Csaba László közgazdász, egyetemi tanár.

- Amikor ez a tranzakció megtörtént, akkor mindjárt politikai viták kereszttüzébe is került. Arról folyt leginkább a vita, hogy mekkora ez a bizonyos árfolyam, amin értékesítik. Az MSZP-s Burány Sándor úgy nyilatkozott, hogy 95-ben ennél a bizonyos 31 százaléknál lényegesen magasabban lehetett az orosz államadósságot értékesíteni, ő 58 százalékra hivatkozott. Az a kérdés, hogy mennyire jár ezzel az értékesítéssel a magyar állam jól vagy rosszul?
- Természetesen minden üzletnek a feltételei mindig vitathatók. Egészen addig, amíg vissza nem térünk aquinoi Szent Tamásnak az igazságos árakkal kapcsolatos tanításához, addig nem tudjuk azt megmondani, hogy egy adott pillanatban objektíve ez mennyi, mert az a vevő és az eladó szempontjaitól függ. … Úgy gondolom, hogy az 1995-re való hivatkozás nem nagyon szerencsés, mert azóta rengeteg minden történt, a rengeteg mindenbe beletartozik az, hogy megtudtuk, hogy miközben Oroszországnak krónikus többlete van a fizetési mérlegben, az orosz kormánynak nincsen többlete... Nekem az a benyomásom, hogy Putyin elnök kormányzata nem tekinti Magyarországot stratégiai partnernek, úgy gondolja, hogy a szovjet időszakhoz neki lényegében semmi köze. Arra számítani, hogy viszonylag gyorsan és az akkor kialkudott árfolyamnak megfelelően visszafizetik, az nagyon nagyfokú optimizmusra vall. A Szovjetunió utódállamainak a fizetési hajlandósága nem nagyon nagy, hangsúlyozom, ez nem az orosz vállalatokra, még kevésbé az orosz bankokra vonatkozik, tehát ez nem minősíti semmiképpen az orosz piacot. Az orosz kormány fizetési hajlandósága igen korlátozott.

- Szerencsésnek tartja-e azt, hogy ezt egy leköszönő kabinet teszi meg?
- Négy hónap alatt az államháztartásnak a hiánya már az egész évinek a kétharmadát teszi ki. Minden olyan megoldás, amely nem az államadóságot növeli és nem infláció gerjesztő, az jó megoldás.

- A lapokban megjelent az a hír, hogy elképzelhető, hogy az orosz fél tudomása nélkül történt meg ez az értékesítés.
- Általában barátságtalan lépésnek tartják, de ha valakinek forgatható követelése van, ha egy ország, vagy egy vállalat, vagy egy magánszemély hosszú időn keresztül nem tesz semmit a tartozásának csökkentése érdekében, akkor meg kell barátkoznia ezzel. Tehát azt kell mondanom, hogy a mai gyakorlatban minden áruvá válhat, amiért árat adnak, minden forgatható, amit valaki, harmadik fél hajlandó átvenni.

- Mi az oka annak, hogy van olyan laphír is, miszerint Moszkva nem tud erről?
- Ez nagyon könnyen lehetséges. Az orosz államapparátusban, annak igen kiterjedt volta és gyakori személyváltozások következtében, igen nagyfokú az egybehangolatlanság. Ismerve az ottani információáramlásnak a sebességét, könnyen el tudom képzelni, hogy száz más fontosabb dolog között kisebb gondja is nagyobb volt annál annak az orosz pénzügyminiszter-helyettesnek, akiknek a véleményét ki kellett volna kérni... Tehát egész egyszerű, emberi tulajdonságok, vagy a mostani államapparátusi viszonyok magyarázhatják azt, hogy adott esetben a pénzügyminisztériumban, vagy akár a gazdasági minisztériumban, vagy akár a Centrobanknál tényleg nem tudtak erről az ügyről. (Krónika)

Vissza a kezdőlapra