Lesz-e kormánypárti képviselő az egyéni körzetekben?

A kispártok vezetői kerekasztaloznak a televízióban. Csalódottságuknak adnak hangot, erősen bírálva a választási törvény két elemét: az ötszázalékos parlamenti küszöböt, illetve – ismét – a kopogtatócédulák gyűjtésének kényszerét. Az utóbbit Kupa Mihály egyenesen „megalázó marhaságnak” nevezi. Hozzátéve: akár választási csalásnak is minősíthető, hogy a nagy pártok negyven-ötvenezer összeszedett céduláról is beszámolnak, holott mindössze hétszázötvenre van szükségük. A többit már más jelöltektől veszik el, sportszerűtlenül, fejti ki…

Érdekes… Engedtessék már meg, hogy tisztelettel megkérdezzem: miért marad ki e vélekedésből a választói akarat tiszteletben tartása? Miért feltételezik ekkorra vehemenciával a kis pártok jelöltjei azt, hogy én, mint választópolgár, nem alakítok ki önmagamban egy pártpreferenciát? Lefordítva: ha én egy adott képviselőjelöltet támogatok – miért adnám oda másnak a cédulámat, csak azért, mert a jelöltemnek már összegyűlt a kellő mennyiség…? De ugyanez áll a parlamenti küszöbre is: miért lenne elavult? A pártlistás választói akarat egyértelműen értelmezhető; az általa kívánt parlamenti egyensúlyt csak felborítaná, összezavarná hat-nyolc fél-három és fél százalékos párt jelenléte, egyéni érdekeltségeik alapján történő „szét-, vagy összeszavazása”.

Ezt a két kérdést tehát – úgy gondolom – egyszer s mindenkorra le kellene venni a napirendről. Különösen a választási részvétel és a választási eredmények tükrében. Lehet, hogy „savanyú a szőlő” – de vegyék végre tudomásul: másképp is lehet szolgálni a társadalom fejlődését. Nem az egyéni érdekek előtérbe helyezésével, a vélt sérelmek folytonos felpanaszolásával, a választói akarat „kiskorúsításával”. Mert bizony erről van szó, amikor a választóknak azt sugalljuk: ne annak adják a kopogtatócédulájukat, akiben bíznak, hanem annak, akinek a legkevesebb van. Eszmei szociális segéllyé devalválni a választói akaratot – ez az igazi marhaság, uraim.

Tekintsünk inkább a Parlament jövője felé. Logikus kérdésnek látszik: lesz-e kormánypárti képviselő az egyéni körzetekben? Mármint – jelen lesz-e? Mind az MSZP, mind az SZDSZ egyetért abban, hogy vissza kívánják állítani a hetenkénti ülésezést. A nagyon csekély mandátum-többség pedig erős fegyelmet, vasszigor alkalmazását kívánja a kormánykoalíciótól. (Egy televíziós beszélgetésben már angliai példa is elhangzott: volt úgy, hogy az intenzív osztályról is bevittek a képviselőházba egy képviselőt – szavazni…) A fentiek összevetéséből nyilvánvalónak látszik, hogy az egyéniben megválasztott kormánypárti képviselők körzetüket járó lehetőségei – beszűkülnek. Kérdés: mennyiben fogja ezt tolerálni vagy büntetni a választói körzet, négy esztendő múlva. Elvileg adott a válasz – gyakorlatilag azonban látnunk kell: a valós teljesítményt nagyon sok választói körzetben idén sem honorálták megfelelően…

Torday E. Kornél

Vissza a kezdőlapra