Lapértékelésekre, félinformációkra, előzetes latolgatásokra sohasem szabad hagyatkozni. Ezért nem kell különösebben komolyan vennünk a szocialisták és a szabaddemokraták koalíciós tárgyalásairól felröppent híreket; a belőlük leszűrhető mögöttes vélelmezhetőségeken azonban érdemes eltűnődnünk. Úgy tűnik: a szabaddemokraták a választásokon reprezentálódott társadalmi súlyarányuknak megfelelően juthatnak kormányzati posztokhoz. Értesülések szerint az SZDSZ-nek felajánlott öt tárca, amelyből választhatnak, a közlekedési, a környezetvédelmi, a gazdasági, az ifjúsági, továbbá a most felállítandó informatikai. Az SZDSZ-ben még nem született meg a döntés, hogy mely tárcákat választják, de Kuncze Gábor pártelnök esélyes lehet a gazdasági vagy a közlekedési miniszteri tisztség betöltésére, míg Magyar Bálint ügyvivő, a Horn-kormány oktatási minisztere az informatikai tárcát vezetheti.

Amennyiben valósak a vélekedések, úgy megállapíthatjuk: a szabaddemokraták egyetlen egy úgynevezett stratégiai tárca irányításához sem juthatnak hozzá. Természetesen nem tisztünk itt és most (is) fontossági sorrendet felállítanunk, de tudomásul kell vennünk, hogy a politikai-tudományok ezt a rangsorolást már rég elvégezték. Emlékezhetünk: belügy, hadügy, külügy, pénzügy, oktatás- és művelődésügy, egészségügy; de még a szabaddemokraták esetében felsorolt tárcák elé kívánkozik a földművelésügy területe is. A szabaddemokrata vezetésű tárcák valamennyije több tárcaközi megállapodástól is függ; önálló pártarculat-megjelenítésére egyik sem alkalmas. „Leghúzósabb” a gazdasági tárca – látszólag. Valójában erősen leszűkítik mozgásterét mind a pénzügyminisztérium állásfoglalásai, mind a finisébe érkező uniós csatlakozási tárgyalások visszaható koncepciói. A lényeg: úgy tűnik, hogy nagy hangon kihirdetett győzelmi mámorukkal ellentétben, az SZDSZ tisztában van tényleges választási eredményének értékével és tényleges társadalmi súlyával. Vagy – taktikázik…
Mert az igazi kérdés most az, hogy „ki kit vezet meg?” A stratégiai tárcák birtoklása egy adott kormányprogram markáns megjelenítését és megvalósítását teszi lehetővé. Egy olyan programét, amely – hiába áll mögötte kétpárti kormánykoalíció – alapjaiban az erősebb párt (jelen esetben a szocialisták) elképzeléseit tükrözi. Miközben a szabaddemokraták elfogadják a kevésbé sorsdöntő tárcák irányításának lehetőségét, egyúttal „kihátrálhatnak” a koalíciós kormányzás közös felelőssége alól. Természetesen ennek ellenkezőjét hangoztatva; a végeredmény szempontjából azonban egyre inkább „több mint elgondolkodtató” Kuncze Gábor a választások második fordulójának éjszakája óta hangoztatott mondata: a szabaddemokraták számára 2002-ben elképzelhetetlen a Fidesz-MDF-el kötött koalíció… 2002-ben… Bár csekély valószínűséggel, de azért értelmezhető ebből a mondatból az is: a szabaddemokraták sem számítanak négyéves kormányzati ciklusra. És próbálkoznak; nyitva hagyván a kiskapukat a felelősség áthárításához. Hogy legalább ezt az öt és fél százalékot meg tudják majd őrizni valahogyan; amelyre, persze, egy kijózanodó társadalomban vajmi kevés esélyük lehet.
De addig is – léteznek a kormányzati munkában másodlagosnak vélt preferenciák… Ebből fakadóan két – talán összefüggő – kérdésen is el lehet gondolkodnunk. A szabaddemokraták választási programjában az Ifjúsági és Sportminisztérium megszüntetése szerepelt. Most viszont a tárca lehetséges várományosai; és – eddig – nem jelentették be, hogy ennek ellenére ragaszkodnának annak megszüntetéséhez. A szocialisták ugyanakkor az első száz nap programfeladatai között szerepeltették az Országimázs Központ felszámolását. Most viszont erről már egy szó sem esik. Vajon miért? Az ok számos lehet – de mi most csak egyetlen egyel foglalkozzunk. Ha nem szűnik meg, csak átalakul: egy esetleges szabaddemokrata vezetés alatt milyen értékrendet és mennyire erős magyar nemzeti identitást fog közvetíteni itthon és a nagyvilágban…? A – nem ezzel szorosan összefüggő - kedvezménytörvény „felülvizsgálatának” elkerülhetetlenségét, mint tudjuk, Szent-Iványi István által már kilátásba helyezték.

Torday E. Kornél

Vissza a kezdőlapra