Zengték, harsogták: a távozó kormány kiürítette az államkasszát. A gazdaság helyzete romlott, a költségvetés hiánya ugrásszerűen nőtt. Ismerős mondatok; a középtávú hitelességével vajmi keveset törődő kormányok rendre ezt állítják, átvéve a stafétabotot. De vajon mi az igazság? Ne önmagunkat ismételgessük, hanem – őket. Ezeket… „A kormányhatározatok költségvetési kihatásáról szólva László Csaba pénzügyminiszter azt mondta”, olvashattuk, „hogy azok körülbelül nettó 150 milliárd forinttal módosítják a költségvetést. A pénzügyi tárca vezetője beszámolt arról is, hogy a kabinet „gyorsfényképet” készített a gazdaság állapotáról. Megállapították, hogy az elmúlt 2-3 évben a gazdasági növekedés üteme csökkent, de mint azt László Csaba elmondta, az idei esztendő második félévében ez a tendencia várhatóan pozitív irányban változik. Szerinte tartható az a vélemény, hogy a gazdasági növekedés 3,5-4 százalékos lesz.”
Egészítsük ki ezt a kissé homályos gyorsfényképet az IMF véleményével. Amely szerint „bár tavaly a magyar gazdasági növekedés lelassult, a gazdaság figyelemre méltó rugalmasságot tanúsított a gyengülő külső feltételrendszer közepette. A jelentés szerint a GDP növekedése a külső feltételek romlása ellenére tiszteletre méltó, 3,8 százalékot ért el, amely alacsonyabb ugyan a 2000-es 5,2 százaléknál, de magasabb a régió többi országában elért növekedésnél.” Akár elégedettek is lehetnénk, hiszen az IMF szerint sem állunk rosszul. Lehetnénk – ha nem tették volna hozzá, hogy „szigorú monetáris politikára van szükség az inflációs nyomás elkerüléséhez. A valutaalap elemzése szerint elengedhetetlen a kiadások csökkentése a költségvetési deficit-célok elérése érdekében, illetve alapvető a nyugdíj- és egészségügyi reform véghezvitele.” Továbbá: „az IMF bátorítja a kormányt az energiapiac további liberalizálására, és kívánatosnak tartják, hogy tartózkodjon a hatósági árak eseti maximálásától.”
Figyeljünk – és gondolkodjunk el egy kicsit. Valóban csupán „nevetséges színjátékról” lenne szó? Ahogyan Pokorni Zoltán minősítette a kormány szavait, mondván: míg külföldön Magyarország robusztus gazdasági fejlődéséről írnak a lapok, addig a szocialisták - pánik-retorikával - az ország rossz hírét keltik. Ezt maga a kormány is „elismeri”, amikor közzétette, hogy 320 milliárdos pluszbevételre számít. A tényszámok tükrében tehát a kormányretorika valóban színjátéknak tűnik – de hogy nevetséges-e? Erősen kétlem. Kanyarodjunk egy kicsit vissza az MSZP és az SZDSZ választási ígéreteihez. Minden szinten szinte minden jövedelem-forrást emelnek – lényegében így összegezhetjük azokat. Béremelések egyfelől, adó-csökkentések másfelől. A végeredmény: az államháztartás tartalékainak többszörös elköltése, bármi áron. Egyszerűen kifejezve: „kilóra megvenni” a lakosságot. Ahogyan azt az egyre boldogultabb gulyáskommunizmus évtizedeiben tették. Üres hassal nem lehet himnuszt énekelni, mondta Szabó Dezső; gondoskodjunk hát arról, hogy tele legyenek a hasak… A következő néhány hónap egyik legfontosabb kérdése – épp ez. Hogy túlköltekezik-e a jelenlegi kormány, vagy marad a gazdaság eredményei által biztosított feltételrendszereken belül. Üres az államkassza? Vajon miért állítják ezt?
Egyre jobban visszacseng bennem egy jó néhány hete olvasott mondat. Hogy pontosan mikor hangzott el, az kiderül belőle. „A jövő hétfőn hivatalba lépő új miniszterelnök a Financial Times-nak adott interjújában kijelentette, akkor is megvalósítja 100 napos programjában tett ígéreteit, ha emiatt a tervezettnél jobban növekszik az államadósság.” Lényeges mondat. Nem csupán a dátuma derül ki belőle, hanem a kormány és a kormányfő szándéka is. És nagy kérdés, hogy az egyéni felelősséget lassan átérző és megtapasztaló állampolgárok a gulyáskommunizmus után partnerek lesznek-e egy gulyáskapitalizmusban is…?
Torday E. Kornél
Vissza a kezdőlapra