Az alábbi írást egy levelezőlistáról vettük, de mint látható, a MNO a valódi forrás. Azért adjuk közre, mert alkalmas megmagyarázni: mi a különbség a magát baloldalinak nevezett csoport és a mi gondolkodásunk között. Örvendünk, hogy a pontos fogalmazás részben a határon túlról érkezett: most is, mint mindig, tanulhatunk tőlük.

Subject: [vajdasag] Délvidéki levél
Forrás: MNO Internetes oldala - http://www.mno.hu
Délvidéki levél
2002. április 25. 15:59

"Nem érti, hogy miért szavazna magyar állampolgársággal rendelkező vajdasági magyar a Fideszre, úgysem élvezheti a Fidesz határon túlra nyújtott támogatását. Úgy tesz, mintha az ember csak önmagáért élne, s nem lenne felelős szüleiért, rokonaiért, szomszédjaiért."
Egy vajdasági magyar szervezet nyílt levélben tiltakozik a Magyar Hírlapban megjelent, őket ért támadás miatt. Levelüket szerkesztőségünkbe is eljuttatták. A dokumentumot változtatás nélkül közöljük.

 
Válasz Szerbhorváth Györgynek

A Magyar Hírlap 2002. április 16-i számában Szerbhorváth György nevű újságírótól (aki saját vallomása szerint a vajdasági Kishegyesen él, de ez nem felel meg a valóságnak) egy véleményt közölt, melynek a szerző "A (határon túli) magyar ész kritikája" címet adta. Szerbhorváth bevallása szerint a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezetének (DMISZ) az újvidéki Magyar Szóban 2002. április 14-én megjelent hirdetése miatt ragadt tollat, amelyben ezen egyesület a magyar állampolgársággal rendelkező vajdasági magyarokat a magyarországi országgyűlési választásokon a nemzeti oldal melletti voksolásra hívta fel. Azért érzem magam az írása kapcsán megszólítottnak, mert nevezett egyesületnek az elnöke vagyok, s így jogosnak tartom, hogy a szerző által leírt pontatlanságokat kijavítsam, illetve vitába szálljak Szerbhorváth gondolatmenetével.
A szerző ugyanis egyesületünk felhívása kapcsán azt igyekszik bebizonyítani, hogy a határon túli magyarság gondolkodását irracionalitás jellemzi, amit ő egyszerűen csak "zagyvaságnak" nevez.
Először is a tárgyi tévedésekkel kezdem. A szerző állítása, mely szerint egyesületünk a Magyarországon élő délvidéki magyar fiatalokat tömöríti, csak részben felel meg a valóságnak, mert szervezetünk már Jugoszláviában is bejegyzett társadalmi szervezet, sőt az elmúlt év során egyesületünk súlypontja (mind a tagok, mind a tevékenységek szempontjából) Vajdaságba tevődött át.
Másrészt Szerbhorváth azzal magyarázza hirtelen felbuzdulásunkat a Fidesz mellett, hogy féltjük az elmúlt négy évben e párttól kapott támogatásokat. Itt újabb tárgyi tévedésben szenved, mert egyszerű utánnézéssel meggyőződhet arról, hogy az elmúlt években nem a favorizált vajdasági magyar ifjúsági szervezetek közé tartoztunk, sőt végig kimondottan a túlélésért küzdöttünk. S csak kitartó munkánknak, egységünknek, összetartásunknak köszönhettük fennmaradásunkat.
Szerbhorváth gondolkodásában ugyanis logikátlan az, hogy egy olyan szervezet, amelyet nem is hordott a tenyerén az elmúlt kormány, mégis mellette kampányol. Igen, ezt tesszük, mert a materiális dolgoknál vannak sokkal fontosabb, a szellemi terrénum közegébe tartozó dolgok. Mert mi felismertük azt, hogy a Fidesz vezette jobboldal az, amely valóban a nemzeti értékek mentén politizál. Nem bagatellizálhatjuk el azt a kérdést (mint ahogy Szerbhorváth teszi), hogy Medgyessyvel szemben, aki csak tíz millió magyar miniszterelnökének érzi magát (s ezt a szerző a szocialista miniszterelnök-jelölt apró hibájának tünteti fel), a jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktorral, aki a nemzet érdekeit egyenrangúnak tartja az országéval. A Fidesznek köszönhető az, hogy az anyaországban is újra felébredt a nemzet, s több millió személy már Magyarországon is úgy gondolja, hogy felelős azért a személyért, aki szintén a magyar nyelvet beszéli, s a magyar kultúrát ápolja. Persze még nagyon sokan vannak olyanok, akik értetlenül állnak a közösségi érzés e hirtelen felbuzdulása láttán. E személyek igazából soha sem fogják megérteni e folyamatot, hisz erőteljes individualizmusukban távol áll tőlük bármiféle közösségi érzés.
S ez jellemző Szerbhorváthra is. Kitűnő példa erre a fenti írásban szereplő következő mondata: "Fogalmam sincs, miért várják el egy ország állampolgárai egy másik ország kormányától (még ha egyazon nemzet tagjai is), hogy sorskérdéseiket egy az egyben megoldja." Másrészt nem érti, hogy miért szavazna magyar állampolgársággal rendelkező vajdasági magyar a Fideszre, hiszen ő már úgysem élvezheti a Fidesz határon túlra nyújtott erőteljes támogatását. Úgy tesz, mintha az ember csak önmagáért élne, s nem lenne felelős szüleiért, rokonaiért, szomszédjaiért, azokért a személyekért, akik nem rendelkeznek magyar állampolgársággal.
Végső konklúzióként megállapíthatjuk, hogy a "zagyvaság" nem ott van, ahol a szerző keresi. Ő azon személyek gondolatait tartja ilyennek, akik felelősnek érzik magukat egy közösségért, akik nem felejtik el, hogy honnan érkeztek. Ezzel szemben én azon személyek gondolatvilágát tartom ilyennek, akik elfelejtik azt, hogy az emberi ego nem mindenható, hogy az ember egy közösségbe ágyazottan születik, abban éli le életét, s felelős is a körülötte élő emberekért.

Stefaniga Szilárd
a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezetének (DMISZ) elnöke
 

Vissza a kezdőlapra