Elemzés a kormány első száz napjáról
Surján László dr.
Mostanában sokat gondolok arra, mi módon lehetne véget vetni annak a folyamatos acsarkodásnak, amelyet már mindenki un, ha éppen meg nem vet, s amely miatt lassan teljesen hitelét veszti nemcsak az, aki csinálja, hanem az egész politika. Kinek lenne a megbékélés előmozdítása kötelessége, ha nem a keresztény elveket vallóknak? Hiszen nekünk még az ellenségeinket is szeretnünk kell. Számon is kérik rajtunk kajánul a „szoclib” újságírók vagy politikusok.
Ne vegyük félvállról ezt a „számonkérést”. Könnyen elveszíthetjük hitelünket, ha nem tudunk túllépni bizonyos kicsinyeskedésen, sértődésen. Az éremnek azonban van másik oldala is. Hiteltelenül kopognak a baloldaliak megértést és szeretetet számon kérő szavai. Mintha a kereszténység karikatúrája lenne, amire hivatkoznak. Hiszen Krisztus urunk „viperák fajzatának” is mondott embereket. Megragadta az ostort is, hogy kihajtsa a kufárokat a templomból. Még a keresztfán is csak az egyik latorhoz volt kedves szava. Bizony a másik ember iránti szeretet nem jelenthet sem vakságot, sem az igazság semmibe vételét.
Az természetes, hogy nem mindenki egyformán gondolkodik. Elméletileg több úton is lehet akár ugyanazon jó cél felé közeledni. Azért tehát nem haragudhatunk, ha más politikai csoportok tagjai másképp gondolkodnak, mint a polgári oldal hívei. Van neheztelni valónk a múltban elkövetett gyalázatos dolgokért, de látnunk kell, hogy ez kevesek számára fontos, sőt minél inkább próbáljuk rendezni a régi számlát, annál inkább hitelt kapnak azok a vádak, hogy minket csak a múlt érdekel, a jövőről nincs mondanivalónk. Ez a vád egyébként nem igaz, s ezzel el is érkeztünk ennek az írásnak a központi gondolatához. Nem a politikai viták létezése mérgezi a közéletet, hanem a hazugság, a másik ember félrevezetése, az ellenfelek szavainak kiforgatása. Ha minden politikus megtartaná a Deák Ferencnek tulajdonított sajtótörvény javaslatot (hazudni nem szabad) – sokkal nyugodtabb, a polgárok számára vonzóbb lenne a közélet.
Hazugsággal azonban el vagyunk látva. A nem-igaz-mondás úgy átjárja ma a politikát, mint régen a zsarnokság. Gondoljunk csak Illyés Gyula csodálatos versére. A hazugság ellen nem elég kimondani az igazságot. Állítással szemben állítás állhat – és a kívülálló nem tudja eldönteni, kinek van igaza.
Most tehát nem az igazság egyszerű kimondásával küzdünk a hazugság ellen, hanem arra biztatunk, hogy ki-ki maga győződjék meg az állítások hitelességéről.
Mostanában a fő téma az első száz nap eltelte. Az olvastam, hogy ez az első kormány, amely nem kért száz napos türelmi időt, hanem azonnal cselekedett.
Nos, tisztelettel kérek minden kedves olvasót, mutasson rá, melyik polgári kormány kért magának türelmet. Leveleiket a szerkesztőség címére küldjék.
Emlékeztetőül: Antall József nem kérően, hanem kérdően mondta, kíváncsi vagyok megadja-e az ellenzék nekünk azt a száz napos türelmi időt, amely alatt a parlamenti demokráciákban nem szokták élesen támadni a kormányokat. A kérdés hangsúlya magában hordozta a választ: valóban nem kapott semmi türelmi időt. Orbán Viktor pedig nemhogy nem kérte a türelmet, hanem vezetésével a 40 pontos program végrehajtását még a kormányalakulás előtt megkezdtük. Medgyessy száz napos programja ennek az utánzása. Igaz, mi sem magunk találtuk ki, hogy a parlamentnek azonnal dolgoznia kell, hanem az amerikai Republikánus Pártnak már bevált módszert alkalmaztuk. Akkoriban, 1998 nyarán azon sápítoztak a baloldalról, hogy minek ez a nagy sietség, erre nem volt példa, hamar munka ritkán jó…
A sajtó akkor hallgatott. Most meg jönnek a dicshimnuszok. A szeptember 2-i Népszabadság hosszasan elemzi a kormány első száz napját. Címoldalon, vastagon nyomva: „100 nap 17 ígéret, 164 milliárd”. A szöveg is kijelenti a száz napos programról: „a kabinet a tegnap életbe lépett intézkedésekkel teljesítette az abban foglalt 13 plusz egy pontban felsorolt tizenhét ígéretet – áll a címlapon. Az újság belsejében elhelyezett egyoldalas elemzés azonban már árnyaltabban fogalmaz: Gyakorlatilag teljesítette első ígéret-csomagját a Medgyessy-kormány… Jól tudjuk: amit csak gyakorlatilag teljesítettek, az nem teljesítették.
Nézzük meg részletesen, mi is történt.
1. Egyszeri juttatásként visszaadjuk a nyugdíjasoknak, azt az 19000 Ft-ot, amit a Fidesz-kormány elvett tőlük.
A 19000 Ft megérkezett, örüljünk együtt azokkal, akik megkapták. Az egyszeri juttatás jó dolog, de nem nyugdíjemelés. Nyugdíjemelés elmaradást – ha volt ilyen - csak nyugdíjemeléssel lehet pótolni. A kampányban az MSZP ugyan mindig csak egyszeri juttatásról írt, kampánybeszédek nyomán azonban a sok-sok érintett valódi, a nyugdíjba beépülő emelésre gondolt. Bizony, sok szocialista szónok becsapta az embereket. A másik kérdés a pénz elosztásának módja. A nyugdíjas szervezetek, amelyek egyébként mindig a nagynyugdíjasok érdekeit védik, a nyugdíjjal arányos kifizetést akartak. Akinek magasabb a nyugdíja, kapjon többet, ha alacsonyabb, kapjon kevesebbet. A kormány végül mindenkinek egyformán adott. Jól tette. Arányaiban így a kisnyugdíjasok jártak jobban, akiknek az Orbán kormány is kedvezett. Még jobb lett volna, ha a kisnyugdíjasoknak ténylegesen többet adnak, mint a nagynyugdíjasoknak. Ez azonban nagyon távol esik a kormány gondolkodásától.
2. Ötven százalékkal megemeljük a pedagógusok fizetését. (szept.1)
3. Közalkalmazotti béremelés októbertől, 50 százalék.
A Népszabadságból tudhatjuk, hogy ez a kormánynak 39 milliárdjába kerül, s az emelés a rendszeres havi illetményekre és az azokkal összekötött pótlékokra is vonatkozik. Ha valaki mégsem kapja meg a borítékban ezt a mértéket, vessen az önkormányzatokra sugallja az újság. A nagyon nyomott, az uniós szinttől mesze elmaradó magyar bérhelyzetben ennek a lépésnek is örülni lehet. Annak pedig, hogy a két emelést összehozták, és mindkettő szeptember 1-től érvényes, külön is örülhetünk. Az örömbe azonban jócskán van ürüm is.
A kampányhangulatban ezen ígéret nyomán sok érintett eddigi jövedelme felével vár többet a borítékba. Ők csalódni fognak októberben, s nemcsak és nem is elsősorban az önkormányzatok hibájából. Ráadásul augusztus utolsó hetében még teljes tudatlanságban voltak a polgármesterek, hogy hol a pénz, mennyi lesz, hogyan tudják előkészíteni az emelést.
4. Adómentes minimálbér.
Az adó nem szűnt meg, helyette az alkalmazotti adókedvezmény emelkedett meg. Ezért a minimálbér, azaz 50000 Ft bruttó esetén valóban nincs személyi jövedelemadó fizetés. Ennek örülhetünk. Örömünk azonban nem teljes: mert
(1) a legtöbb gyermeket nevelő minimálbéres eddig sem fizetett egy fillért szja-t sem, számukra a teljes adómentesség, azaz a tb. járulék elengedése lett volna a megoldás.
(2) Ez utóbbit azonban senkinek nem engedik el, tehát az 50000 Ft-os bér esetén 432750 Ft. lesz a borítékban.
(3) Az adóelengedés nem vonatkozik a vállalkozókra, akik önfoglalkoztatás címén minimálbérre vannak bejelentve. Látszólag ere is azt mondhatjuk, helyes, hiszen aligha minimálbérből él meg az illető. A baj kettős: a vállalkozókat nem vették ki a politikai üzengetés idején, ők tehát - joggal - becsapva érzik magukat, másrészt erős túlzás azt állítani, hogy minden vállalkozó, ha magát minimálbérrel jelenti be, csaló. Bizony lehet kezdő, vagy más okból tengődő, esetleg részfoglalkozású vállalkozó is, az ő megsegítésük indokolt.
(4) A legkevesebbet keresők körében eltűnt a gyermeket nevelők és a gyermektelen adóterhei közti eltérés. A gyermekesek viszonylagos helyzete romlott, ez népesedéspolitikai szempontból nagyon rossz üzenet.
5. Visszaállítjuk a heti két pihenőnapot, amelyek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie.
Ez a pont mutatja talán legjobban a média hatását. Az Orbán kormány eredeti szándéka a vasárnapi munka megtiltása volt. Különféle, - valljuk meg, részben választási – megfontolások miatt ettől elállt. Visszamódosították tehát egy indítvánnyal a törvényt, amely a törvénymódosítás előtti helyzetet tükrözte, némileg másképp fogalmazva, mint korábban. Mivel a törvény nem zárta ki a vasárnapi munkát, a baloldal azt kezdte híresztelni, hogy oda a szabad vasárnap, meg a szabad szombat is. Mivel a törvény már tavaly nyáron életbe lépett, és senkitől nem vették el a korábban meglévő szabad szombatját és vasárnap sem kell több embernek dolgoznia, mint eddig, azt hittük a téma lekerül a napirendről. De nem, íme bekerült Medgyessy pontjai közé. A most létrejött változatban sincs megtiltva a vasárnapi munkavégzés, de magas vasárnapi pótlékot kell fizetni. Ez talán arra késztet majd néhány vasárnap is nyitva tartó üzletet, hogy elégedjen meg a hétköznapi forgalommal. Ezt a jelenséget azonban nem szabad „visszaállítottuk a szabad szombatot” jelszóval illetni. Igazságtalan, hogy a rendeltetésszerűen hétvégén is dolgozó üzemekben nincs kiemelt vasárnapi pótlék, a magánszektorban viszont igen. Ráadásul az emelés ilyenkor nem visz, hanem hoz az államnak.
6. Helyreállítjuk a földtulajdonosok jogait és társadalmi ellenőrzés alá vonjuk a Nemzeti Földalap működését.
A föld-törvény módosítása megtörtént. Kérdés, hogy a Nemzeti Földalap vezetésének kevesek által értett átalakítása megfelel-e „társadalmi ellenőrzésnek”, avagy csak a saját emberek helyzetbe hozását, a másik oldal kiszorítását jelenti? A tisztelt olvasó kérdezze meg magától, többet tud-e, mint a társadalom tagja, a földalap működéséről, mint ezelőtt? Ami pedig a földtulajdonosok jogait illeti, a bekövetkezett módosítás inkább a haszonbérlők jogairól szól.
7. A szőlő- és bortermelők érdekében még a szüret előtt módosítjuk a jövedéki törvényt.
A jövedéki termékek közül kikerült a szőlő, de bent maradt – helyesen – a bor. Az adminisztrációs terhek kétségtelenül csökkentek. Ezen a téren valóban kellett változtatni, mert nagyon sok tisztességes kistermelő érdekeit is sértette a törvény, amelyet a borhamisítások visszaszorítása érdekében hoztunk. Csak a jövő fogja eldönteni, hogy most jó helyen húzták-e meg a határvonalat. Ennek ellenére ezt a pontot maradéktalanul teljesítettnek tarthatjuk.
8. Haladéktalanul tárgyalásokat kezdünk az EU-val, hogy javítsuk a csatlakozás feltételeit a magyar mezőgazdasági termelők érdekében.
Érdemi tárgyalásokról nem tudunk, mindössze megismételték néhányszor az Orbán kormánynak a kérdésre vonatkozó véleményét. Eredmény semmi.
9. Azonnal megszüntetjük az Országimázs Központot és a megtakarított pénzt ingyenes gyermekétkeztetésre csoportosítjuk át.
Az ígéret mindkét része teljesült, de a dolog még sincs rendben. Kormányzati Kommunikációs Központ. Nincs általánosan ingyenes gyermekétkeztetés, csak a gyermekvédelmi törvényben 2003. január elsejétől előírt támogatásokat hozták előre. Ez harminc helyett ötven százalékos támogatást jelent a nagycsaládosok, a gyermeküket egyedül nevelők és a kiegészítő családi pótlékban részesülők számára.
10. 2002. augusztusától minden évben kéthavi családi pótlékot folyósítunk.
Méltányos és helyes elgondolás, örülünk, hogy megvalósult.
11. Szeptember 1-től 30 százalékkal megemeljük a főiskolai és egyetemi ösztöndíjakat.
Itt a szocialisták olyant vállaltak, ami nincs a kormány hatáskörében. A hallgatói normatívát tudták megemelni, s ez meg is történt, de hogy ez eljut-e és hogyan a hallgatókhoz, azt kormányzati eszközökkel befolyásolni nem lehet.
12. Július 1-től eltöröljük a tv-előfizetési díjakat.
Nem történt meg, nem is történhetett meg. Az előfizetési díj eltörléséhez meg kell változtatni a média törvényt. A polgári oldal ettől nem zárkózott el, mert abból indult ki, támogat mindent, ami jó a polgároknak. A támogatást azonban ahhoz a feltételhez kötötte, hogy megfelelő biztosítékokat dolgozzanak ki, a köztévé költségvetésből történő támogatása nem teszi kiszolgáltatottá az elvben független közszolgálati televíziót és - tegyük hozzá - a közszolgálati rádiót sem. Nem született ilyen biztosíték, pedig a polgári oldalnak ez a kívánsága nemcsak a médiatörvény szellemének és betűjének felel meg, hanem demokráciánk fokmérője is. Mindez nem játék. Ha ismét visszatér a kormányirányítás a közszolgálati televízióba, még az Európa Uniós felvételünk is veszélybe kerülhet. A kormány tehát, hogy anyagi értelemben tartsa a szavát, magára vállalta az előfizetési díjakat. Felemás megoldás, a véglegesnek még a körvonalai sem látszanak.
13. Kezdeményezzük az Orbán-Nastase paktum újratárgyalását.
Okosan fogalmazott ígéret, hiszen szószerinti értelemben mindössze egy levélből vagy egy telefonbeszélgetésből áll: kezdeményezni könnyű, megvalósítani nehéz. Ami a lényeget érinti: a megállapodás máig nem változott, s ez – ellentétben a szocialista hisztériakeltéssel - nem okozott semmi bajt.
+ 1. Helyreállítjuk a demokratikus közéletet.
Ennek a ráadás pontnak a megfogalmazói maguk is érezhették, hogy üresen kopognak a szavak és az alábbi konkrétumokkal próbálták tartalommal megtölteni.
- a) Azonnali párbeszéd
a civil szervezetekkel, a szakszervezetekkel és a munkaadókkal.
Ez a párbeszéd megindult, de semmi lényegesre nem vonatkozott. Az egyesületek világát a kormány nem szólította meg, az érdekegyeztetésben vissza próbálta hozni a Horn kormány alatti rendszert, de a megbeszéléseknek sem igazi tartalma, sem tétje nem volt. Demokráciánk állapota ezen a téren nem javult, talán nem is romlott. Ha ugyan nem tekintjük romlásnak, hogy az IPOSZ-t megpróbálják kiszorítani, például az IPOSZ tagság nem elegendő a végre meginduló Széchenyi hitelkártya rendszerbe való belépéshez.
Nehezen érthető állítás, hogy a demokrácia érdemben sérül attól, hogy a parlament három heti tárgyalási feladatait egy hétre összevontan tartja, s a képviselőknek több és jobban szervezhető ideje marad arra, hogy választóikkal találkozzanak. Talán épp a fordítottja igaz. Mivel a többségét a polgári oldal nyerte, a kormánynak érdeke, hogy a képviselőket az országház épületében kösse le. Nagyobb problémát vet fel az elképzelt őszi menetrend: heti ülésezés kétheti szavazással, de hetenkénti interpellációkkal. Ez azt jelenti, hogy az ellenzéki interpellációkat olyan képviselők szavazatai fogják elutasítani, akik az interpellációt nem hallották.
A független közszolgálatiság a kormány számára azt jelenti, hogy a nekik elkötelezettek – magukat függetlennek kikiáltván – akadálytalanul végzik a kormány-propagandát. Ezért mindenkit, aki nem a baloldal elkötelezettje, eltávolítanak a televízióból.
Megpróbáljuk az értékelés számszerűsíteni. Minden ígéretet osztályozunk, az iskolából ismert egytől ötig terjedő skálán osztályozunk, a következők szerint:
4: ha az ígéret teljesítésétől mást vártak az emberek, amit kaptak;
3: ha teljesült ugyan, de jelentős problémákat hozott magával;
2: ha a részleges teljesítésnek nagyobb a kára, mint a haszna;
1: ha nem teljesült a vállalás (ide értjük azt is, amikor a formális teljesítés megtörtént, de minden eredmény nélkül).
| Vállalás |
|
| 1. |
|
| 2. |
|
| 3. |
|
| 4. |
|
| 5. |
|
| 6. |
|
| 7. |
|
| 8. |
|
| 9. |
|
| 10. |
|
| 11. |
|
| 12. |
|
| 13. |
|
| 14. |
|
| 15. |
|
| 16. |
|
| 17. |
|
|
|
|
A lehetséges 85 pontból mindössze 59-et ért el megítélésünk szerint a kormány. Örülnénk, ha olvasóink megküldenék szerkesztőségünkbe saját értékelésüket is. Ami intézkedés történt, az általában helyes volt, a lakosság többsége egyet ért velük és a rendelkezéseket a polgári oldal is megszavazta. A negatívumok hatásaival a későbbiekben kell számolnunk. Azt pedig, hogy ezek után teljesítette-e (legalább gyakorlatilag) a kormány az ígéreteit, döntse el a tisztelt olvasó.
A záró értékelés legyen csak egy emlékeztetés. Ha valaki akár csak egy tantárgyból megbukik, pótvizsga nélkül nem ússza meg a dolgot. A mi táblázatunkban két egyes is van…
