Nyár volt. Agyat romboló forrósággal, egymást követő eseményekkel, rendezvényekkel, bulikkal. Volt Dombos Fest meg Tanyaszínház, III. Nyári Ifjúsági Játékok meg EXIT, okosító, továbbképző táborok meg minden.
Minden, ami a „retardált nemzedéknek” kell. Mert azt olvastam az agyat szipolyozó kánikula idején, valahol július első felében egy hetilapban, hogy mi, vajdasági magyarok „szellemileg, testileg, lelkileg retardált generációkat gyártunk”. Magyarázatképpen a szerző hozzáfűzte: „A mai fiatalok a kábítószer, az alkohol, az olcsó szex mámorában süllyednek el a szemünk láttára”. Merthogy „egyetlen jövőképük a gyors meggazdagodás, a bármi áron való felkapaszkodás”. Illetve a: „Csempészés, átverés, intrika. Ebben áll a mai logika. A felkapaszkodásra nagy többségüknek semmi esélyük. Ezért hát kongjanak a vészharangok!”
Kongjanak bizony! Mert ha egy vajdasági magyar hetilap szerzője nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen, hogy megfigyelje azokat, akikről ilyen sommásan mond véleményt, akkor valóban itt a vészharangok kongatásának ideje. S ha a vajdasági magyarság egyetlen közéleti szereplője, egyetlen tanára, politikusa, ifjúsági szervezeti vezetője, újságírója nem veszi magának a fáradtságot, hogy egy ilyen „ítéletet” legalábbis megkérdőjelezzen, akkor valóban kongatni kell mindent, ami kondulni még hajlandó.
„Szellemileg, testileg, lelkileg retardált generációk”, mondja a cikkíró, s előttem felsejlik a Középiskolások Művészeti Vetélkedője résztvevőinek arca, a Színművészeti Vetélkedő 5+1 előadása, az, hogy voltak „retardáltak”, akik önként, buzdítás nélkül, a bukás, a meg nem értés kockázatát vállalva mertek filmet készíteni egy alapvetően színházi megmérettetésre. Hőségtől megviselt agyamban visszhangoznak a Képes Ifi újságírói pályázatára érkezett írások érett, mély gondolatai, mondatai, látom magam előtt a VIFÓ-sok, VaMaDiszesek eurokonform aktivistáit, a Nyári Játékok vetélkedőjének több száz résztvevőjét, a tizenéves számítógépzseniket, a versírótábor résztvevőinek hexametereit, a színészi díjakról szóló beszámolókat, s arra gondolok, hogy ha ezek az emberkék retardáltak, hát én is szeretnék retardált lenni!
Igen, minden bizonnyal vannak a fiatalok között is olyanok, akik „a kábítószer, az alkohol mámorában süllyednek el” (a „szemünk láttára”, ugyebár), mi több, magam is ismerek ilyeneket. Mint ahogyan az idősebb (és még annál is idősebb) nemzedék tagjai között is vannak drogosok, alkoholisták, nem is kevesen. S annak idején, amikor még pszichológiatanáraim okítgattak, valami olyasmit is igyekeztek a fejembe sulykolni, hogy a gyerekek, a fiatalok a viselkedésformákat az idősebbektől lesik el. De arra is megtanítottak, hogy általánosítani nem szabad!
Az pedig meg sem fordult a fejükben, hogy arra kellene tanítani valakit: egész nemzedékeket generalizálva ócsárolni értelmes emberhez méltatlan magatartás. És az a fránya „olcsó szex”, ami ugyancsak „mámorító”. Hangulatos szófordulat, bár nem igazán világos, hogy mit ért alatta a szerző. Ha az alkalmi szexuális kapcsolatok létesítését nevezi így, ám legyen, de fontosnak tartanám elmondani: legalább annyi tizen– és huszonévestől hallottam már az azonnali ágybabújást elítélő megjegyzéseket, mint ahány tiszteletet és tekintélyt parancsoló középkorú egyedet láttam tinédzserek (jó esetben: feneke) után kapdosni. Vagy ez utóbbi a „társadalmilag kívánatos” magatartás?
„Csempészés, átverés, intrika. Ebben áll a mai logika”. Én meg kíváncsi vagyok, hogy a szerző vajh milyen társaságban forog, ha ennyire megcsömörlött? Mert azok a fiatalok, akiket én ismerek, többnyire arról beszélnek, hogy nem ilyen „életpályát” szánnak maguknak. Azt meg már hadd ne ítélje el senki, ha az (idősebbek által meghatározott ) adott társadalmi szabályok között is képesek érvényesülni. Annak ellenére is, hogy sokan sokat tesznek azért, hogy ezt az érvényesülést minél jobban megnehezítsék. Például azzal, hogy a feljövőben lévő nemzedékeket „leretardáltozzák” mindenestül, úgy, ahogy vannak. Amúgy az idézgetett szöveg a vajdasági magyarság megmaradásának esélyeit elemezgette, a népszámlálási adatok és egyéb tényezők tükrében. A számok és tények ijesztőek, ezt meg kell hagyni, de kérdem én: retardált nemzedékre, elveszett egyedekre kinek van szüksége?
Mihájlovits Klára
Képes Ifjúság
Vissza a kezdőlapra