Pokoljárás

„Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni”
Népdal

Miután egy székely legény az interneten megválaszolta Medgyessy miniszterügynök úr azon kijelentését, hogy Orbán Viktor túlszerette a határon túli magyarokat azt írván , hogy Medgyessyt az édesanyja túlszerette, azzal szerette túl, hogy szoptatta – azt hihettük, hogy a „túl”, mint igekötő, kikerül a politikai szótárból.

Nem így történt. Mécs Imre egy kereskedelmi rádióadás tanúsága szerint azt állította, hogy Pokorni Zoltán túlreagálta a történteket.

Abban egyet értünk Mécs Imrével, hogy Pokorninak nem kellett volna lemondania. Mint ahogy Brandt német kancellárnak sem, amikor a környezetében valaki kémkedés gyanújába került. Brandt mégis megtette. Élete végéig megbecsült tagja maradt a német és a világpolitikának. Tudomásunk szerint lemondásakor egyetlen német szabaddemokrata nem vetemedett arra, hogy kijelentse, a kancellár „lemondása - amelyet nem értenek és amelyet nem tartanak teljesen őszintének - szerintük indokolatlan volt”. A jobb sorsra érdemes Mécs most nem Brandtról, hanem Pokorniról mondta ezt. Mondta, vagy mondatták vele.

A megfogalmazás azt sugallja, hogy amit az SZDSZ nem ért, az nem is őszinte. A szürke állomány eme szép megnyilvánulása Kosztolányi Zsivajgó természet című remekművének Ibolyáját juttatja eszünkbe: „Közismert szerénységem tiltja, hogy nyilatkozzam. Ki az a szemtelen, aki még nálam is szerényebb mer lenni?”
Visszatérve a Mécs nyilatkozat lényegéhez, tragédia, ha Mécs és az SZDSZ valóban nem érti, mi vezette Pokornit. Pedig a leköszönő elnök nyíltan beszélt:

„Meruk Józsefnek, az MSZP volt kampányfőnökének köszönhetően én 40 évesen tudtam meg, hogy édesapám, aki számomra részben a börtönbüntetése, megszenvedett múltja, részben az egész erkölcsi tartása miatt egy megfellebbezhetetlen erkölcsi mérce volt, igazodási pont, 33 éven keresztül a Nemzetbiztonságnak készített jelentéseket.

Úgy érzem, hogy nem tudom a munkámat ellátni, márpedig ezt a munkát a Fidesz élén, olyan módon, és olyan irányban kell tovább folytatni, amit én elkezdtem. Nem érzem erre magamat jelen pillanatban alkalmasnak, bár Isten látja lelkemet, eddig nem volt bennem indulat vagy érzelem az egykori titkos ügynökökkel, szigorúan titkos tisztekkel szemben, akik az apámhoz hasonló embereket zsarolták, kényszerítették, nem volt bennem gyűlölet. Most viszont igen komoly indulat van bennem, márpedig egy pártot nem lehet indulat-vezérelten irányítani.

Nem vagyok képes a Parlamentben elvégezni a munkámat úgy, hogy az általam elvárható méltósággal tűrjem, hogy bárki a másik oldalról fölálljon és átkiabáljon öblös hangon, hogy kérdezd meg apádat hogy is volt. Ennek sem őt, sem pedig a Fidesz frakciót nem kívánom kitenni. Tehát mindenképpen időre van szükségem ahhoz, hogy magamban elrendezzem, feldolgozzam mindazt, ami az elmúlt évtizedekben történt, ami bennünk él, velünk él akkor is, ha nem tudunk róla, és ami bizony meghatározza még most is sajnálatos módon, most is a mindennapjainkat.”

Nehéz ezt nem érteni. Nehéz továbbá együtt dolgozni olyanokkal akik ezt nem értik. Még akkor is, ha az ellenzékük vagyunk. Nehéz elviselni, hogy parlamenti mandátumot kaphat olyan ember, aki nem érti meg és nem néz tisztelettel Pokorni pokoljárására.

Surján László

Vissza a kezdőlapra