|
A Világbank és társai |
||||
|
Pénteken már 600 letartóztatás volt Washingtonban és szombatra is menetrendszerű tüntetés van kilátásban. A globalizáció ellenzői mintha csak a falra hánynák a borsót. Az indulatok magasra csapnak, s közben csak nagyon kevesen vannak tisztában azzal, mik is azok a a szervezetek, amelyek működése ellen tiltakoznak. Összeállításunk - amely egy sorozat kezdete - a Világbankot és az IMF-et mutatja be. A globalizáció ellenfelei e szervezeteket fő-fő ellenségüknek tekintik és mivel jogi eszközökkel nem tudnak ellenük fellépni, az elmúlt években rendszeresek lettek az ellenük való hol békés, hol véres tüntetések. VilágbankA Világbank 1945-ben alakult Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank /IBRD/ néven. (A Világbank elnevezés valamiféle becenévnek tekinthető.) A Bank eredeti feladata az volt, hogy a világháború utáni újjáépítéshez hosszú lejáratú kölcsönöket nyújtson. A Marshall-terv következtében viszont Európában nem volt jelentős igény e kölcsönökre. A Világbank figyelme és pénze ezért a fejlődő országok felé irányult. A Világbank valójában négy intézményből áll: · Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD – International Bank for Reconstruction and Development), alapítási év: 1945. Az IBRD kölcsöneit piaci kamatra adja. · Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA – International Development Association), alapítási év: 1960. Az IDA az iparilag elmaradott országok számára nyújt kedvező kamatozású hiteleket. · Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC – International Finance Corporation), alapítási év: 1965. Az IFC feladata a fejlődő országokba irányuló külföldi magán tőkebefektetések és beruházások támogatása, illetve beruházások végrehajtása. Sokszor környezetileg problémás tevékenységeket (pl. Yanacoba aranybánya Latin-Amerikában, Sarshatali szénbánya Nyugat-Bengáliában) támogatott az IFC. Az elemzők szerint az IFC az éghajlatváltozás legnagyobb pénzelője az olajvezetékek és a szénerőművek támogatása révén. 1999-ben az IFC 533,4 millió dollárt adott fosszilis tüzelőanyagok kitermelésére, 205,7 millió dollárt járműipari, 574 millió dollárt vegyipari tevékenységekre. Emellett eltörpülnek az IFC lépései a megújuló energiaforrások piaci korlátainak lebontására. · Multilaterális Beruházási Garancia Ügynökség (MIGA – Multilateral Investment Guarantee Association), alapítási év: 1985. A MIGA valójában biztosítótársaság, amely a befektetések biztonságát garantálja a fejlődő országokban arra az esetre, ha politikai vagy más okokból a befektetés veszélybe kerül. Általában az IBRD és az IDA intézményét nevezik együtt Világbanknak. A Világbanknak jelenleg 183 ország tagja. A tagországok befizetéseik alapján kapnak szavazati jogot, vagyis az egyes döntéseket anyagi erejüknek megfelelően befolyásolják. A Világbank legnagyobb tulajdonosa az Egyesült Államok 17% körüli tulajdoni aránnyal. A világ hét legnagyobb gazdasági hatalmát tömörítő ún. G7 országcsoport (Egyesült Államok, Németország, Japán, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Kanada) a szavazatok közel ötven százalékát mondhatja magáénak. A többi 176 országnak pedig együtt jut a szavazatok alig több mint 50%-a. A Bank kölcsönfeltételei között az országok piacainak megnyitása, a gazdaság átalakítása, szerkezetátalakítási programok, egy-egy szektor reformja szerepel. A Bank már ezzel is jelentős szerepet játszik a gazdasági globalizáció folyamatában. A Bank különleges esetektől eltekintve csak óriási beruházások finanszírozására hajlandó pénzt adni, úgy mint erőművek, gátak, autópályák. A Bank állandó problémája a megfelelő számú és nagyságú tervezet hiánya, mivel ezek létezése a Bank fennmaradásának is előfeltétele. A Bank egy 1992-es belső vizsgálata szerint a kölcsönzésre ható belső nyomás jóval fontosabb a személyzet számára, mint bármilyen más megfontolás. A minél drágább és nagyobb méretű beruházások tervei sokszor helyi szakértők bevonása nélkül készülnek, a helyi érdekképviseleti csoportok szempontjai pedig fel sem merülnek. Milyen eszközzel tudja ráerőltetni a fejlődő országokra az egyes programokat? A Világbank kezében ott van az adu: ha egy ország kap világbanki hitelt, akkor ez jelzés a külföldi befektetők számára, hogy az ország fizetőképes, így érdemes befektetni. Ha az ország esetleg megtagadja a világbanki hitel visszafizetését, a külföldi befektetők villámgyorsan kimenekülnek, más bankok befagyasztják a hiteleket, tehát a tőkebeáramlás leáll. Ez az oka annak, hogy a világbanki hitelek 97%-át visszafizetik még a legszegényebb országok is, akár az utolsó erőtartalékaik felszámolása árán. A Bankba áramló tőke a gazdag országok kormányaitól jön. A kölcsönök folyósítása a szegényebb országokba történik. 1992-ben a folyósított kölcsönök 57%-át költötték el a befogadó országok külföldi szolgáltatásokra és árucikkekre. Ennek a pénzösszegnek kb. a 70%-a áramlott vissza a gazdag államokba. A legtöbb adományozó elvárja és eléri, hogy a kölcsön összegét az ő országában használják fel. Ezáltal a kölcsön nem szeretet-adomány, hanem a saját cégek támogatásának (még) nem tiltott formája lesz. Környezeti szempontból is gond van a világbanki beruházásokkal. A támogatott kőolajipari beruházások révén a Világbank közvetve hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Az utóbbi években a Világbank legfontosabb célkitűzései között szerepel a szegénység csökkentése. A Földön viszont több a szegény, mint valaha: 1,3 milliárd ember él – a Világbank által megállapított napi 1 dolláros – szegénységküszöb alatt.
2.1.2. Nemzetközi Valutaalap (IMF)A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 1945-ben jött létre, azzal a szándékkal, hogy rövid lejáratú kölcsönök alkalmazásával biztosítsa a rászoruló országok import-export egyensúlyát, a valutaárfolyamok stabilizálását. A Valutaalapnak, akárcsak a Világbanknak jelenleg 183 ország tagja. A tagországok itt is befizetéseik alapján kapnak szavazati jogot, vagyis az egyes döntéseket anyagi erejüknek megfelelően befolyásolják. A Valutaalap esetében is az Egyesült Államoknak van a legnagyobb befolyása 17% körüli tulajdoni arányának köszönhetően és az ún. G7 csoport itt is a szavazatok közel ötven százalékát mondhatja magáénak. A Valutaalap a Világbankkal közösen a fejlődő és a volt szocialista országok gazdasági problémáit, mindenek előtt a nagyfokú külső eladósodást kihasználva neoliberális szerkezet-átalakítási programok megvalósítására kényszeríti ezen országok kormányait. Ezek azonban ritkán hozzák meg a várt eredményt. A szerkezet-átalakítási programok lényege, hogy ezen országoknak meg kell nyitniuk piacaikat a fejlett országok sokkal erősebb cégei és a fejlett ipari országokból kiinduló spekulációs tőkemozgás előtt (importliberalizáció, a tőkemozgás liberalizációja, privatizáció) és belföldön olyan gazdaságpolitikát kell folytatniuk, amely biztonságot nyújt a befektetők számára (szigorú monetáris politika, a költségvetés jóléti kiadásainak lefaragása a külső adósságszolgálat teljesíthetősége érdekében). A Valutaalap szerkezet-átalakítási programjai nem segítették elő a gazdasági növekedést, és nem voltak képesek megállítani a szegénység növekedését, ugyanakkor növekvő egyenlőtlenséget és környezetkárosítást idéztek elő. Ennek ellenére az országoknak a rájuk nehezedő nyomás miatt el kell fogadniuk a Valutaalap programjait, mert a Világbank és más intézmények nem hiteleznek vagy nyújtanak támogatást olyan országoknak, amelyek nem rendelkeznek az IMF "jóváhagyásával". Továbbá azáltal, hogy az IMF megtagadta a világ legszegényebb országai adósságának kedvezőtlen feltételekhez nem kötött eltörlését, hozzájárult a társadalmak és a természeti környezet IMF-programok okozta leromlásához. Az IMF a közelmúltban változásra utaló intézkedéseket hozott, mint például a Szegénységcsökkentési Stratégiák (PRSP) Világbankkal közös kialakítása. A tényleges eredmény még kevés, de a fordulatot kár lenne nem észre venni. Sőt a nyomásgyakorlásra kész anti-globalizációs csoportoknak nem általában e szervezetek ellen, hanem a szegénységcsökkentő programok mellett lenne célszerű fellépniük. |
|
Az 1992-es riói ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia óta a Világbank 25-ször több fosszilis energia beruházást támogatott, mint amennyit megújuló energiaforrásokra adott. A következő 20-50 évben a Világbank által támogatott beruházások 1,3-szor több szén-dioxidot bocsátanak ki, mint amennyi a világ össze szén-dioxid kibocsátása volt 1995-ben.
A Csád-Kamerun Kőolajvezeték jelentős tiltakozást váltott ki. Ehhez a beruházáshoz az IFC 250 millió dollárt adott egy, az ExxonMobil vezette konzorciumnak. A tervek szerint egy 650 km hosszú kőolajvezeték épül Csádból a Guineai-öbölig, amely a kameruni parti esőerdőkön és fontos folyórendszereken vezetne keresztül. A környezetvédő szervezetek az erdőirtás, folyószennyezés miatt aggódnak. A Transparency International szerint az elmúlt 2 évben Kamerun volt a világ legkorruptabb országa. Nagy a valószínűsége, hogy a csádi polgárok semmit sem fognak élvezni a Világbank által pénzelt befektetés előnyeiből, viszont lehetséges, hogy a csádi kormány fegyverkezésre fogja költeni az olajbevételeket.
A szerkezetátalakítási programok jelentősen csökkentették az állami egészségügyi kiadásokat. Zimbabwében például az egy főre jutó egészségügyi kiadás az egyharmadára esett azóta, hogy 1990-ben az IMF által javasolt szerkezetátalakítási programokat vezettek be. Az egészségügyi kiadások csökkentése, a gyermekhalandóság növekedéséhez és az AIDS gyors terjedéséhez vezetett, különösen az afrikai országokban.
A szerkezetátalakítási programok elsődleges célja, hogy javítsa az adott ország képességét a hitelek visszafizetésére. A latin-amerikai országok a nyolcvanas években exportjövedelmeik egyharmadát költötték adósságszolgálatra. Ennek ellenére az évtized végén adósságállományuk (a magas kamatlábak miatt) nagyobb volt, mint az évtized kezdetén.
A nemzetközi pénzügyi szervek által kikövetelt fizetési és az ebből következő exportkényszer a természeti kincsekkel való rablógazdálkodáshoz, az erdők kivágásához, monokultúrás mezőgazdasági termeléshez és ezen keresztül a környezet súlyos károsításához vezet a fejlődő országokban. Elefántcsontparton például az exportcélú kakaótermesztésre használt földterület aránya 1960 és 1996 között 7,2%-ról 13,5%-ra növekedett, ennek következtében az országot borító erdők területe 12 millió hektárról 3,9 millió hektárra csökkent.
Kamerunban a Valutaalap szerkezetátalakítási programjai 1988-ban kezdődtek. Az IMF rávette a kormányt, hogy az export elősegítése érdekében értékelje le az ország pénznemét, valamint csökkentsék a faexportra kivetett adókat. E gazdaságpolitika következtében jelentősen megnőtt a faexport és az erdei termékek kivitele. A fakitermeléssel foglalkozó cégek száma az 1994-es valuta leértékelés után egy év alatt 194-ről 351-re nőtt. A faexport 49,6%-kal nőtt 1995/96 és 1996/97 között. |
||
|
Az IMF nélkül az egyes fejlődő országok vagy az új demokráciák nem képesek bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. Képünkön Geoana román külügyminiszter tárgyal az IMF vezetőivel.
Az adósságcsapdából kikerülő országok viszont jól teszik, ha nem vesznek igénybe újabb és újabb Világbanki hiteleket. Magyarország jobb hitelekhez jut a piacon, mint a Világbanknál. |
||||
|
|
||||
