Vissza
a kezdőlapra"...akkor ez Belgium"
gondola.hu www.preshaz.rt.hu
2002. július 2., keddA tengerimalacok kormánya
Az a politikus sikeres, aki az embereket tengerimalacnak nézi, és ekként is kezeli őket. A zseniális fölismerésre a Magyar Szocialista Párt elnevezésű szervezet jutott, s átgondolt koncepcióként alkalmazva a tételt: sikerre hágott az idei áprilisi választásokon hazánkban. A szervezet egyik kirakatembere, akit „miniszterelnöknek” jelöltek, június 27-én a közrádióban osztotta meg sikereiknek titkát a közönséggel.
„Az emberek nagy többségét nem a múlt érdekli” - közölte a „miniszterelnök” a hallgatókkal ekkor. Különös - hökken meg a kívülálló. A Közel-Keleten háború dúl nemzetek között, mert ragaszkodnak egyes földdarabokhoz - azaz a múlthoz, sőt a régmúlthoz. Világszerte történészprofesszorok, régészek kutatják és tanítják a múltat. Diákok tízezrei hallgatják, sőt olvassák őket. Mivégre? A válasz Medgyessy Péter kijelentésében rejlik: nem a „nagytöbbség” kedvéért, azt ugyanis ez nem érdekli. Csak egy kisebbséget, s ők nem emberek, hiszen:
„Az embereket az érdekli, hogy a Balatonról hány óra alatt lehet haza jönni, mekkora a sor” - osztotta meg fölismerését az államférfiúvá emelt menedzser. S rádöbbenhetünk: milyen egyszerű az élet, mennyire könnyű üstökön fogni a tömegek igényeit!
„Az embereket az érdekli, hogy lesz-e eső - folytatódott tovább a bölcsességek közkinccsé tétele. - A nyaralót azért érdekli, mert nem szeretné, hogy eső legyen, a földművest pedig azért érdekli, mert szeretné, hogy eső legyen.”
Erre sem én jöttem rá! - csap homlokára a külső szemlélő csalódottan. És lenyűgözve hallgatja tovább az világmindenség mélyebb összefüggéseiről szóló tanítást: „Az embereket az érdekli, hogy lesz-e egy picikét több pénz a borítékban, meg lehet-e jobban élni, a gyereknek meg tudják-e venni az iskolakezdéskor azt a ruhát, amire szüksége van.”
Igen, innentől kezdve már fölsejlik a forrás: az a nagyság, aki már mélyére látott a lelkeknek hasonlóképpen. A krumplileves az legyen krumplileves -mondotta volt egykor ez a valaki: a tanítómester. A mérhetetlenül nagybölcsességek kútfeje.
Az ő idejében még tényleg borítékban adták át a dolgozó embereknek a fizetést, melyet most - halad a világ - átutalnak a bankszámlájukra. A tanítvány azonban – „bankárnak” is mondják időnként - távol él a dolgozó emberektől. Még a borítékos korszaknál tart.
A tanítvány most ezért is mással folytatja: arról lebbenti föl a fátylat, mik hagyják hidegen polgártársainkat.
„Az embereket nem elsősorban az érdekli, hogy mi volt húsz-harminc évvel ezelőtt, pláne nem a fiatalokat, hanem az érdekli, hogy mondjuk holnap van-e elég pénze, hogy elmenjen bulizni, és mondjuk meg tudja venni azt a colát, vagy azt a pohár bort, vagy azt a whiskyt, amit szeretne.”
Hol rejtőzött eddig e jelentős államférfiú? - ágaskodik a kérdés. Miképpen foszthatott meg bennünket izzó személyiségétől?
Ilyen vezető kell nekünk, ilyen vezető pompás, kinek feje éjjel-nappal világító lámpás! - idéződik fel az ismerős szellemiségű bölcselmek hallatakor az e szellemhez illő mozgalmi nóta. E nagy vezető végre - mint halljuk - ért a fiatalok nyelvén.
És az öregekén is!
“Az idősebbeket az (érdekli), hogy el tudnak-e menni nyaralni valahova egypár napra, tehát itt egészen másról szól a történet."
És valóban másról.
Arról, hogy a választópolgárokat nem homo sapiensnek kell tekinteni, hanem növénynek, vagy legföljebb egyszerűbb háziállatnak: tyúknak, sertésnek, lónak, esetleg - vegyük alapul a szeretetre méltóságot - tengerimalacnak. És akkor győzelemre juthat a politikus.
A cola, a bor, a whisky, a boríték, az autósor, a ruha, a buli - ez alapján juttat hatalomhoz pártokat a tömeg.
Semmi múlt, semmi gondolat és - noha embert emlegetnek - semmi emberi. Ilyesmi már tudniillik nem érdekli „a nagy többséget”... S demokráciában a választásokat a nagy többség dönti el.
Éppen ez kellett nekünk.
Ezért változtattunk rendszert tucatnyi évvel ezelőtt.