Pannon rádió, egység, összefogás.

Nemzeti összefogás és a Pannon Rádió

Ismerjük azt a bölcs mondást, miszerint egységben az erő.
Talán a mi életünkben nem volt még ilyen helyzet, mint most, amikor ekkora szükség lett volna egységre.

Mondják, hogy a magyarok sajátossága a széthúzás. Nem hiszek benne, bár sok példával lehet alátámasztani. Mondják azt is, hogy a magyar ember makacs. Lehet, hogy ez közelebb áll a valósághoz és lehet, hogy ez a makacsság sokszor gyümölcsöző, de vannak helyzetek, amikor biztosan káros. Káros, amikor ostobán ragaszkodunk valamihez, amikor képtelenek vagyunk közeledni a másik álláspontjához, amikor az alig eltérő véleményünkről nem vesszük észre, hogy csak kicsit tér el a másikétól, alapjában ugyanazt akarjuk.

A választási eredményt a nemzeti elkötelezettségű emberek, akik természetesen nem teljesen azonos gondolkodásúak, hogyan is lennének, de akik ennek ellenére mégis nagyon hasonló értékrendet képviselnek, egymástól eltérő, de mégis hasonló módon élték meg.

Vesztettünk és mindnyájan ugyanazt veszítettük el.

Mindegy, hogy melyikünk volt MDF, KDNP, Kisgazda, MIÉP, Fidesz tag vagy szimpatizáns, látnunk kell, hogy a pártok alakulnak, szétválnak, bekerülnek a Parlamentbe vagy kiszorulnak onnan, ettől a mi értékrendünk nem fog megváltozni.

Azt kell észrevennünk, hogy ha nem fogunk össze, akkor semmi esélyünk nincs arra, hogy valaha beleszóljunk az események alakulásába. Azt kell észrevennünk, hogy a mi torzsalkodásaink ellenfeleink malmára hajtják a vizet. Melyikünk akar segíteni nekik? Márpedig mindenki segít, aki ma a nemzeti összefogást bármilyen módon hátráltatja.

Évek óta szívesen hallgatom a Pannon Rádiót, bár természetesen nem mindig értek egyet az elhangzottakkal. De azt hiszem, ez természetes.

Az utóbbi időben sok dolog nem tetszik az ott elhangzottakból. Megértem első pillanattól a MIÉP elkeseredését, jogosnak is tartom, magam is úgy vélem, hogy a Fidesz is sok hibát követett el.

Nagyon régi rögeszmém, hogy soha ne mondjuk ki határozottan, hogy én ezt vagy azt biztos így tenném, vagy semmiképpen nem tenném. Gyermekeimet is arra tanítottam, hogy legfeljebb azt mondd, hogy azt gondolom, hogy én ezt vagy azt tenném.

Senki nem tudhatja ugyanis, amíg nem volt valamely helyzetben, hogy valójában mit tett volna. Ez csak akkor derül ki, amikor megtapasztalta. Amikor abban a helyzetben volt. Lehet, hogy ma hősnek gondolom magam, és én lennék a leggyávább. Vagy fordítva. Ameddig nem voltam kormányzó párt, addig arról is csak elképzeléseim lehetnek, hogy mit tettem volna az adott helyzetben.

Az átlagember számára a politika egyrészről nagyon bonyolultnak tűnő, nagyon távol álló dolog, másrészről nagyon egyszerűnek tűnik. Olyan, mint a labdarúgás, ahol könnyen kiabáljuk a televízió előtt, hogy hülye bíró. Nem tudom, hogy a kiabáló hogyan döntene. Mindenkinek van véleménye, a betelefonálók könnyen hülye bíróznak.

Visszatérve a Pannon Rádióra, július 22-én délelőtt telefonálós műsor volt. Telefonált egy hölgy, jó reggelt Franka úr, kezdte a beszélgetést, mire a műsorvezető közölte vele, hogy ő Mészáros. A hölgy elnézést kért, csak azért telefonált, mert nem tetszik neki, hogy mostanában sokszor szidják a műsorban a Fideszt, hazaárulónak nevezik, az MSZP fiókpártjának, stb. Megérti a MIÉP elkeseredését, de nem kellene bomlasztani a jobboldalt.

Mészáros úr élénken tiltakozott, hogy ez nem így van, ő soha nem említ pártokat, a MIÉP-hez pedig semmi köze. Szívesen beleszóltam volna a párbeszédbe, de ez természetesen nem lehetséges. Elég hosszú párbeszédet folytattak, a hölgy azt szerette volna mondani, hogy ha hibázott is a Fidesz, azért az elmúlt négy évben sokat tett a nemzetért és szinte könyörgött, hogy a Pannon Rádió ne tegyen olyan kijelentéseket, melyekkel megosztja a jobboldalt. Mészáros úr hangsúlyozva, hogy nem akar vitatkozni a telefonálóval, csak lenne egy-két kérdése hozzá, egyfolytában a hibákat sorolta, olyanokat, hogy valóban felépült a Nemzeti Színház, de miféle műsort mutatott be, stb.

Lévén telefonálós műsor, később következett egy másik hölgy, aki felháborodásának adott hangot az előző hölgy mondanivalójával kapcsolatban és erőteljesen nemtetszését nyilvánította a Fidesz politikájával kapcsolatban. Beszélgetésük végén Mészáros úr a következőt mondta: most mondhatnám, hogy a szívemből beszélt, de nekem pártatlannak kell lennem.

Nos, úgy vélem, az utóbbi időben pontosan ez a pártatlanság jellemző a Pannon Rádióra, és ez az, amit nagyon sajnálok. Nincs ugyanis sok egyértelműen jobboldali médium, sőt nagyon kevés van, és ezek között elég jelentős szerepet tölt be a Pannon Rádió.

Nem tudom, hogy a telefonos műsorokban elhangzottakat tárolják-e valamilyen formában, visszakereshetők-e, de javaslom, hallgassák végig a műsorvezetők az elhangzottakat, és gondolkodjanak el rajta.

Magam is hallottam nem egyszer elhangozni olyan kijelentéseket, hogy a Fidesz hazaáruló, hogy szándékosan veszítette el a választást, hogy kialakuljon a kétpártrendszer, amiben majd lubickolhat, a váltógazdaság nagyon praktikus nekik, a globalizáció elősegítői, stb.

Nem állítom, hogy ezek a műsorvezető kijelentései voltak, de lehet bizonyos mértékig irányítani a műsor hangnemét, sőt azt hiszem, szükséges is.

Hallottam olyan kijelentéseket is, - nem betelefonálótól - hogy undorodunk a jelenlegi kormánytól, stb. Véleményem szerint hasonlókat az ember mondhat dühöngve baráti körben, családi körben, de semmiképpen nem egy rádióban. Elsősorban nem abban a rádióban, mely az értékek megőrzését és továbbadását tűzi célul, és amit nagyon sok kulturális műsorában csodálatosan valósít meg.

Akár mekkora csalódás ért mindnyájunkat, vegyük észre, hogy ez a viselkedés nem értékes, nem ezt kell megőrizni és továbbadni.

Hazudna, aki azt állítaná, hogy benne nincs harag, elkeseredés, akár undor és gyűlölet is időnként. Ne tetszelegjünk a jó ember szerepében, akit ha megdobnak kővel, minden alkalommal kenyérrel dob vissza. Az indulatok néha természetesen törnek fel, hiszen emberek vagyunk. Különösen amikor tehetetlennek érezzük magunkat, becsapottnak, akkor valóban felülkerekednek a negatív indulataink. De a negatív indulatok nem visznek előre, ezeket átéljük, de éppen, mert emberek vagyunk, meg is tudjuk fékezni, ha akarjuk. Ez tesz igazán emberré.

Haragunkat, elkeseredésünket ne vak, sehova nem vezető gyűlölködésbe tereljük, hanem fogjuk meg egymás kezét és találjuk meg azokat a pontokat, amik összekötnek bennünket, a helyett, ami elválaszt.

Szent István írta Imre herceghez szóló intelmeiben:

„…uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod.”

Minél többet hallgatom az adót, annál inkább erőt vesz rajtam az elkeseredés. Akkor, amikor a kormány a teljes médiát igyekszik uralni, akkor mi szinte az egyetlent, amely a miénk, tudatosan tesszük tönkre, ha bármilyen jó szándékkal is. A műsorvezető Hanti Kinga cikke nyomán felteszi a kérdést, hogy jön ahhoz, hogy a saját oldalát is besározza, akikkel állítólag egy oldalon áll?

Megkérdezem a Pannon Rádió műsorvezetőit, miért nevezik a polgári köröket eddig csak a baloldal által használt, degradáló kifejezéssel? 2002. augusztus 26-án reggel ½ 9 és 9 között hangzott el a műsorvezetőtől, miközben új szokásuk szerint a Fidesz támogatóit pocskondiázták, -közölve a telefonálóval, hogy a jobboldali értékeket ne a Fidesznél keresse, - a polgári öntevékeny csoport (összeolvasva pöcs) kifejezés, tessék visszahallgatni. Úgy gondolom, a kettős mérce használatának tilalma mindenkire vonatkozik.

Túlságosan fontos a magunk elé tűzött cél ahhoz, hogy buta indulattal elrontsuk. Azt is vegyük tudomásul, hogy nem vagyunk elegendően ahhoz, hogy szétszabdalva bármit is elérjünk.

A Pannon Rádióban történtek megértéséhez valószínűleg többet kellene tudnunk a belső problémákról és a háttérben zajló eseményekről. Kívülálló számára az igazság csak találgatható. Sajnos kezdjük úgy érezni, hogy a történtek nem függetlenek a rádióban egyre jobban eluralkodó agresszív hangnemtől.

Pillanatnyilag ismét két Pannon Rádió szól. Gondolom, nem vagyok egyedül, aki nem tudja biztosan, mi történt, csak sajnálom, ha ennek az lesz az eredménye, hogy elveszítjük a nagyon kevés jobboldali médium egyik legfontosabbikát. Úgy gondolom, hogy ameddig a Pannon szerkesztői nem tudnak túllépni azon, hogy a jobboldali értékeket csakis ők képviselik, rajtuk kívül nincs jobboldal, addig többet ártanak, mint használnak. Tudomásul kellene venni, hogy a nemzeti értékek, a polgári elkötelezettség, hagyományaink, az emberi értékek tisztelete nem köthető kizárólag egyetlen párthoz.

Természetes, hogy mindenki, aki komolyan gondol valamit, bizonyos mértékig úgy képzeli, hogy ő, és csakis ő gondolja azt a legjobban. Vegyük észre, hogy pontosan ez az, amit az úgynevezett baloldalon a leginkább kifogásolunk. Tűrhetetlennek tartjuk, hogy valakik kikiáltják magukat az egyetlen, megfellebbezhetetlen igazságnak és nem tűrnek más hangot.

Abban a pillanatban, ahol bárki ki akarja sajátítani az általa képviselt eszmét, amikor azt kezdi hinni, hogy rajta kívül nincs annak képviselője, óriási hibát követ el és hozzájárul az általa oly fontosnak tartott értékrend torzulásához, álljon bármelyik oldalon, képviseljen bármilyen értékrendet.

Nem vagyok egyedül, aki úgy véli, hogy lassan a Pannon Rádió politizáló, beszélgetős, betelefonálós műsorai hallgathatatlanná válnak.

Mindnyájan csak veszíthetünk, ha a Pannon Rádió az elmúlt évek eredményeit – amihez nagyon nagymértékben hozzájárult – rombolja.

Kósza Júlia

A FényHíd és a Magyar-Hon-Lap együttműködése jegyében közöljük ezt a cikket, amellyel teljese mértékben egyetértünk. Különösen két elemet kell kiemelnünk: (1) Nem visz sehová, erkölcsileg is helytelen, ha az így-úgy győzteseket pocskondiázzuk. (2) Amikor a jobb oldalon egymást is bántjuk, kisajátítjuk közös értékeinket, és ezáltal úgy viselkedünk, mint az odaát lévők. Kósza Júlia érveihez még hozzá tesszük, hogy egyetlen új szavazatot nem tudunk szerezni, ha az (1) pont szerint cselekszünk. Némi önvizsgálatra kell késztessen, ha egy magát a jobb oldal letéteményesének tekintő valaki a Heti Hetesből vesz át gúnyolódó szójátékokat, mint a cikkben kifogásolt P.Ö.CS.