Baráth Etele államtitkár úr részére
Tisztelt Államtitkár Úr!
A Figyelő című hetilap 2002/40. számában figyelmesen elolvasva az Önnel készített interjút meg kellett állapítanom, hogy Ön alapvető kérdésekben téved, vagy anélkül fogalmazza meg véleményét, hogy ismerné a téma előzményeit és jogszabályi hátterét. Valótlan állításaival szemben nézzük a tényeket:
1. Ön azt állítja, hogy lemaradásban van a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) készítése és azt már 2001 végén át kellett volna adni az Európai Uniónak. Ezzel szemben, mint talán Ön előtt is ismeretes, a csatlakozás előtt egy évvel vállaltuk, hogy az unió asztalára letesszük a NFT egyeztetett változatát. Talán az Ön figyelmét sem kerülte el, hogy nem 2003. január 1-jén, hanem várhatóan 2004-ben csatlakozunk az Európai Unióhoz. Ezért a korábbi magyar kormány 2002. december végére vállalta, hogy elkészíti az NFT dokumentumait.
2. Ön azt állítja, hogy az Orbán-kormány a Széchenyi-tervet kívánta benyújtani Nemzeti Fejlesztési Tervként az Európai Unió részére és ezt a szándékot az EU bírálta. Ez nem történhetett meg, mert az Orbán-kormánynak nem volt ilyen szándéka. Talán Ön is megismerkedett a Széchenyi-terv programjaival és látta, hogy azok hét nagy gazdasági területre terjednek ki, de nem térnek ki valamennyi olyan gazdasági és nem gazdasági területre, ahol számítunk az EU pénzügyi támogatására. Azt gondolja, hogy az Orbán-kormány lemondott volna a lehetséges EU-támogatás zöméről, kihagyva a támogatható területek kétharmadát? Talán ezt még Ön sem gondolja komolyan. Talán nem véletlenül nem nevezi meg a bírálókat, ők ugyanis nem léteznek. Ezzel szemben javaslom, hogy tanulmányozza át az EU Magyarországgal kapcsolatos, az elmúlt két évben született elemzéseit és jelentéseit. Ezekben a Széchenyi-tervet elismerő, szükségességét és eredményeit méltató véleményeket talál, nem pedig bírálatokat.
3. Ön elismeri, hogy a tárcáknál elkészültek az NFT-hez szükséges alapanyagok, de azt állítja, hogy a Széchenyi-terv "reklámkampánya" miatt nem került sor tárcaközi és társadalmi egyeztetésre. Talán Ön is osztja azt a véleményt, hogy Magyarországon érdemes komolyan venni a demokrácia játékszabályait, mert 1956-ban és utána sokat áldoztunk azért, hogy szabadságban éljünk. Ön szerint demokratikus lett volna parlamenti választások előtt elvégezni a kormányzati egyeztetést? A demokrácia szabályaihoz Ön szerint nem illik-e jobban az Orbán-kormány által választott megoldás, amikor az új kormánynak hagyta meg az egyeztetés és véglegezés jogát?
4. Ön azt állítja, hogy a Széchenyi-terv céljai között nem volt összhang és nem készültek hatékonyság-elemzések. Ezzel szemben el kell Önnek mondanom, hogy több, mint féléves nyílt társadalmi tervezéssel készült a Széchenyi-terv, a célok nem csupán egymással, de a társadalmi partnerekkel is teljes összhangban állnak. Igen alapos hatékonyság-elemzéssel választottuk ki a programokat, tehát nem a programok után, hanem azok előtt (!) készültek el a későbbi programok várható hatásait bemutató számítások. Ezért érhette el a Széchenyi-terv azt a példátlan sikert, hogy másfél éves működése eredményeképpen a magyar gazdaság növekedési üteme 2002-ben háromszor gyorsabb, mint az Európai Unió átlagos növekedési üteme.
5. Ön azt állítja, hogy a Széchenyi-tervben nem jelent meg a társfinanszírozás és az arra vonatkozó jogi kötelezettségvállalás. Ez az állítása még a korábbiakon is túltesz és riasztó információhiány állhat kijelentése mögött. A Széchenyi-tervben ugyanis valamennyi program a társfinanszírozásra épít. Az állam annak a vállalkozónak, családnak vagy önkormányzatnak adott vissza nem térítendő beruházási támogatást, aki saját részt is hozzátett. A vállalkozóknak a legtöbb esetben 25 százalékos önrészt kellett a 25-33 százalékos állami támogatáshoz előteremteniük. Az esetek többségében bankok is részt vettek, mégpedig társfinanszírozóként a beruházási program finanszírozásában. Az önkormányzatoknak egy termálfürdő létesítése vagy felújítása esetén például az 50 százalékos állami támogatás elnyeréséhez még 50 százalékos saját és külső forrás meglétét kellett igazolniuk. A valóság homlokegyenest ellentétes azzal, amit Ön állít. Éppen a társfinanszírozással érhettük el azt a magyar gazdaság eddigi történetében példátlan sikert, hogy egy forint költségvetési pénzzel négy forint beruházási forint mozdult meg!
6. Ön azt állítja, hogy lehetetlen állapot, hogy a miniszter döntött a Széchenyi-terv pályázatairól és ezzel felül tudta bírálni a szakmai szempontokat. Talán Ön is ismeri az államigazgatás működését meghatározó jogszabályokat, ha nem, javaslom, hogy ismerkedjen meg ezekkel. A miniszterek feladatait, hatásköreit és felelősségeit szabályozó jogszabályok ugyanis erre kötelezik a mindenkori minisztereket! Miért kellett volna felülbírálni a miniszternek a szakmai javaslatokat? A Széchenyi-terv pályázatai esetében a miniszter jóváhagyta a szakmai bíráló bizottságok javaslatait.
Tisztelt Államtitkár Úr! Eddigi szakmai működésével és karakterével nem egyező nyilatkozatot tett. Ezt szó nélkül is lehetne hagyni, ha Ön nem a magyar gazdaság sikeres EU-csatlakozása szempontjából kulcsfontosságú kormánytisztviselő lenne. Az Ön feladatainak és felelősségének ismeretében helytelen, ha lényeges kérdésekben valótlanságot állít.
Matolcsy György
az Orbán-kormány gazdasági minisztere
Vissza a kezdőlapra