Mi, a Családkongresszus résztvevői a Kárpát-medence minden zugából összefogásra hívunk mindenkit, aki fontosnak tartja, hogy megfiatalodjék a nemzet. Úgy véljük, hogy a gyermekvállalás bátorításáért minden család, minden gyermeket szerető ember tehet valamit.

    Arra van szükség, hogy ki-ki lehetősége szerint segítő kezet nyújtson a gyermekes családoknak, külön figyelemmel az első gyermeket vállaló családokra.

    A segítés módja és szintje sokféle lehet. Mindenekelőtt tartsunk magunk is lelkiismeretvizsgálatot: megtesszünk-e mindent a lehetőségeink szerint? Nézzünk körül a rokonságban, szomszédságban, településünkön!

    Álljunk a családok mellé jó szóval, adjunk igaz reményt a gondokban, örüljünk együtt velük, erősítsük meg a fiatal szülőket szülői hivatásukban! Segítsünk tettekkel is, munkánkat adva.

    Igyekezzünk családbaráttá formálni a környezetünket! Érveljünk a rövidlátó gondolkodás ellen, értessük meg, hogy a gyermeknevelés a jövő érdekében végzett egyik legfontosabb tevékenység!

    Biztonságot ígérő, segítőkész társadalmi hátteret kell kiépíteni, el kell érni, hogy a gyermeket nevelőket ne érje hátrány, megaláztatás, előítélet, diszkrimináció.

    Az egyéni segítés mellett keressük az intézményes segítés módjait is! Nagyon sokat tehetünk a családszervezetekben tevékenykedve, munkánkkal növelve ezen szervezetek érték- és érdekvédő, közösségépítő tevékenységét. Ma már a Kárpát-medence minden régiójában vannak ilyenek.

    Hívunk hát minden jó szándékú embert, segítsen ezt a hálót építeni. Biztatunk minden fiatalt, bátran tervezzen családot, mert csak a megszületett élet tud magának létfeltételeket kiharcolni, jövőt építeni.

    Pécs, 2002. július 14.

Vissza a kezdőlapra