sajtószabadság, Kuncze, Surján

2002. augusztus 30-án, amikor épp a Szabadság térre igyekeztem, felhívták a figyelmem, hogy Kuncze Gábor szerint, aki kimegy erre a tüntetésre, az hülye.

Természetesen ez nem tántorított el a szándékomtól, s családi körben, négyen mentünk el megmutatni: szerintünk valóban veszélyben a hazai sajtószabadság, s így a demokrácia.

Alig értem a Nádor utcán át a TV székház közelébe, beleütköztem a száz forintosokat gyűjtő egyik óriás-perselybe. Be is tettem a magam százasát, s ekkor láttam: megörökítették a dolgot az m1 munkatársai. Ráadásul a riporter megkérdezte, miért jöttem el. Visszakérdeztem: miért ne jöttem volna? Láttam, kevesli a válaszomat. Ekkor eszembe jutott, hogy mit hallottam a Kuncze nyilatkozatról, és folytattam: „Egyébként azért jöttem el, mert hülye vagyok.” Döbbent arcát látva, folytattam: „Kuncze Gábor mai nyilatkozata szerint, aki részt vesz a tüntetésen, az hülye. Azért jöttem, hogy szolidaritást vállaljak azzal a sok hülyével, aki itt van.” Mosolyra nyíltak körülöttem az arcok, még a riporter is somolygott, amikor megköszönte, hogy válaszoltam. Én köszönöm, hogy kérdezett, búcsúztam, s próbáltam beljebb araszolni a tömegben.

El is felejtettem a dolgot, amikor a következő héten többen rám köszöntek:

- Láttuk ám, hogy rendesen bedobta a százast.

- Hol?

- Hát a TV-ben.

- Igen, és mit mondtam?

- Semmit, csak a bemondó szólt arról, hogy politikusok is részt vettek a megmozduláson.

Először úgy éreztem, íme itt egy további bizonyíték, hogyan dolgoznak az átalakult, s már joggal M1essy-nek nevezett közszolgálatiban. Gondoltam, hogy ezt a kis színest terjeszteni fogom, lássa mindenki, hogy mennyire „korrekt” a közszolgálatiság Magyarországon, mennyire ad esélyt, hogy mindkét oldal gondolatai megjelenhessenek a tömegtájékoztatásban.

Ehhez azonban meg kellett keresnem a szájhagyományból ismert Kuncze idézet pontos lelőhelyét. Az én hibám volt-e vagy sem, nem találtam. Aki szólt nekem, az is teljesen elbizonytalanodott: Igen, talán Pető mondott ilyesmit…

Kezdtem hálás lenni a szerkesztőnek, aki nem engedett képernyőre megalapozatlan mondatokat. Ám szeptember 9-én a következőket olvastam a jobboldali elfogultsággal még soha nem vádolt Népszabadságban:

Kuncze Gábor szabaddemokrata pártelnök arra hívta fel a jelenlevőket, ha van fölösleges száz forintjuk, akkor azt „ne költsék hülyeségekre, hanem adják jótékonysági célokra. Ha van önöknél újság, azokat ne dobják el, mert önök el tudják olvasni”

Mivel az összegyűlt pénz részben a rendezvény költségeit fedezte, részben a polgári körök céljait szolgálta, minden esetben jó célra ment a százas. Ha Kuncze úr azt a százezer embert, aki ott volt a téren, analfabétának tartja, ha a politikai ellenfelei körében történő adománygyűjtést hülyeségnek nevezi, akkor az én – az ügyeletes szerkesztő által kicenzúrázott – mondataimnak igaza volt.

A rendszerváltó és szürkeállományára oly büszke párt Kis Jánost és Hack Pétert elkergető elnökének pedig két dolgot üzenek:

(1) Hülyeség dolgában bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű.

(2) Az, amivel ők még rendelkeznek, egyre inkább szürke és egyre kevésbé állomány.

Sajtószabadság pedig tényleg nincs ma már Magyarországon.

Surján László