(sajtó)Szabadság tér II.

 

Amikor híre jött, hogy Kovács László azonnali hatállyal felmentette Schmitt Pált, mert a berni nagykövet bejelentette, főpolgármester jelölt lesz, felháborodtam. A diplomáciai munka közszolgálat. A közszolgálati törvény meglehetősen pontosan szabályozza a köztisztviselők politikai mozgáskörét. Schmitt Pál nem akart élni azzal a lehetőséggel, hogy majd a választások eredményének ismeretében döntsön, folytatja-e közszolgálati munkaviszonyát, vagy sem. Augusztus végére kérte felmentését. Erre azonban nem kapott lehetőséget: azonnal mennie kellett. A miniszter ráadásul arra is célozgatott, hogy ő még kegyet is gyakorolt a köztisztviselői törvény betűjét és szellemét megsértő Schmitt Pállal szemben.

Nem kellett nagy találékonyság látni: kicsinyes bosszú ez azért, mert Schmitt fellépése belezavart a baloldal saját birodalmának tekintett főváros vezetésének kérdésébe.

Ha akár csak egy pici kételyünk lett volna a döntés politikai indítatásáról, a nyár folyamán végképp minden világos lett. Történt ugyanis, hogy Katona Tamás varsói nagykövet sajtótájékoztatón bejelentette, ősszel megpályázza az I. kerület polgármesteri székét. Sajtótájékoztató ide, sajtótájékoztató oda, Katona maradt. Ezért azután írásbeli kérdését tettünk fel Kovács Lászlónak: mi a magyarázat a kétféle elbánásra? A válasz még nem érkezett meg.

Híre ment a dolognak és a sajtó érdeklődni kezdett erről a kérdésről. Közben a külügyminisztérium sebtiben döntött, szeptember 30-ával Katonát is felmentik. Elmondtam a Népszabadság tudósítójának, mindkét felmentést hibának tartom, de a legnagyobb hiba az, hogy kiderült, a szocialista pártelnök miniszterként pártbéli érdekeitől vezetve értelmezi a törvényt. Ha pártja érdekeit veszélyeztetve látja, akkor azonnali hatállyal felment, azaz kirúgja az illetőt, ha pedig az ő szekerét tolja valaki, akkor sokkal enyhébb bánásmódban részesül. Mert igaz ugyan, hogy minden ember egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek…

Mi köze mindennek a sajtószabadsághoz? Sok, mert tetten érhető benne a független újságírás hiánya. Ha nem balra (80 százalék) vagy jobbra (20 százalék) elkötelezett lenne a magyar sajtó, akkor ezt a kérdést nem képviselőknek kellett volna feltenniük, hanem a független sajtónak. Nekik kellene megírniuk, hogy a külügyminisztériumi szóvivő szerint nincs eltérő bánásmód, katonát is felmentik. Nekik kellene kimondaniuk, hogy aki nem érti az azonnali hatállyal való visszahívás és a hosszabb átfutási időt engedélyező felmentés közötti különbséget, az ne foglalkozzék külpolitikával, ahol sokkal kisebb árnyalatoknak is óriási jelentősege lehet.

Mindez nem történt meg. Amikor erről beszéltem az engem kérdezgető újságírónak, kiderült: nem is érti, amit mondok. Számára a sajtó szabadsága azt jelentette, elmondhattam neki, amit a kérdésről gondolok. Meg is jelent.

Aki nem látta, talán el sem hiszi, hogy Schmitt Pál és Katona Tamás politikai indíttatású megkülönböztetését taglaló hír címe valahogy így szólt a Népszabadságban: KATONÁT IS FELMENTIK.

Sajtószabadság tehát tényleg nincs ma már Magyarországon.

Surján László

 

 

Vissza a kezdőlapra