Vissza
a kezdőlapraA zsoltárköltő életútja
Szenczi Molnár Albert-kiállítás a Petőfi Irodalmi MúzeumbanSzenczi Molnár Albert – egy európai magyar címmel nyílt kiállítás Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az emlékkiállítás elsősorban a zsoltárköltő, műfordító Szenczi életútjának állomásaira épül. Kilenc évig tartó külföldi vándorútja során járt Wittenbergben, Drezdában és Heidelbergben, az akkori német protestantizmus legnevesebb iskoláiban tanult.
Láthatók itt Szenczi Molnár-kéziratok, eredeti művek, idézetek
Szabó András irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, aki egyben a tárlat rendezője is, ajánlójában kiemelte: Szenczi Molnár Albert (1574–1634) református egyházi és tudományos író, nyelvtudós, zsoltárköltő, műfordító maradandó értékekkel gazdagította a magyar irodalmat.
Szenczi különleges életutat járt be, tizenkét esztendős korától folyamatosan vándorolt. 1586 őszén Felső-Magyarországon tíz diáktársával, hol gyalogosan, hol vásári szekerekre kapaszkodva utazott. Így érkezett meg Göncre, ahol Károlyi Gáspárnak segített nevezetes bibliafordítása kinyomtatásánál.
Kilenc évig tartó külföldi vándorútja során járt Wittenbergben, Drezdában és Heidelbergben, az akkori német protestantizmus legnevesebb iskoláiban tanult. Anyagi problémái miatt azonban sehol nem tölthetett huzamosabb időt. Vándorlásainak oka ezért a tapasztalatszerzés mellett részben a pénz és a pártfogók keresése volt.
Strassburg kivételes állomás e szempontból, mert ingyenes kollégiumi szálláshoz jutott, így itt hosszabb időt töltött. A strassburgi egyetem a német humanizmus szellemi központja volt. Szenczi számos tudóssal megismerkedett, és életre szóló, tudását erősen befolyásoló barátságokat kötött. Kálvinista eszméi miatt azonban kizárták a kollégiumból, így ismét vándorolnia kellett. Így jutott el Svájcba és Olaszországba.
Ismét Heidelbergbe érkezett, ahol további három évig tanult, immár a korábbiaknál kedvezőtlenebb körülmények között. Magyarországra azért tért vissza, hogy ismét támogatókat keressen.
Felső-magyarországi körútja után tizenkét évig külföldön tartózkodott. Ezúttal már nem csak tanulni ment, irodalmi terveit akarta megvalósítani. Frankfurt után Altdorfban telepedett le. Szenczi Dictionarium Latinovngaricvm, illetve Vngarico Latinvm című művét azért szerkesztette, hogy megkönnyítse a hazai latinoktatást. Élete fő művét – Dávid zsoltárainak verses fordítását – Altdorfban fejezte be. Sikerült a művelt, tudománypártoló fejedelem állandó támogatását elnyernie, s ennek köszönhette élete legnyugodtabb hat esztendejét Marburgban, majd Oppenheimban. Rohoncon volt prédikátor, miután családjával együtt hazatért Magyarországra.
A kiállítás az életút állomásai szerint tagolódik. A helyszíneket eredeti metszetek, illetve másolatok segítségével követhetik nyomon az érdeklődők. Láthatók itt Szenczi Molnár-kéziratok, eredeti művek, illetve azokból válogatott idézetek. Szenczi kortársainak, barátainak arcképeit is megtekinthetik az érdeklődők. A Szenczi Molnár Albert-emlékkiállítás október 15-ig tart nyitva az V. kerületi Károlyi Mihály utca 16. szám alatt.
Magyar Nemzet
2002. július 3.