A címoldalon megjelenő „minden héten meghal” kijelentés meglehetősen sokkoló. Márpedig az emberek jelentős részének nincs ideje, vagy türelme ahhoz, hogy végigolvassa magát az írást is a lap belsejében, amely – bár változatlanul jócskán manipulál – kicsit más képet fest a dologról. Így a címlapról szerzett benyomás alapján azt érezheti az olvasó, hogy megrendült benne a bizalom a család, mint a társadalom alapsejtje, támogatást érdemlő intézménye iránt.
A Serfőző Melinda és Rab László által készített összeállítás két év Népszabadság-beli hírből 24 esetet sorol fel. Két évben – ha jól számolom – 104 hét van, ezért a „majd minden héten” erős túlzás, a címoldali „minden héten” pedig egyszerű hamisítás, még akkor is, ha (mondjuk) a szerzők csak minden második hírben szereplő esetet soroltak fel. Ráadásul a felsorolt 24 eset közül csak 15-ben estek áldozatul gyerekek a szülők vagy nevelőszülők – tehát a család más tagjai – által elkövetett erőszaknak, ez pedig a közel 3 millió magyar családra vetítve, két év leforgása alatt nem olyan drámai mennyiség, mint amit a „minden héten meghal egy” sugall. Ezt nyilván a szerzők is érezhették, ezért bővítették ki felsorolásukat 9 olyan esettel, amikor más családokhoz tartozó felnőttek bántalmaztak, vagy gyilkoltak meg gyerekeket, vagy egy edző molesztált, illetve fiatal fiúk erőszakoltak (és gyilkoltak) meg lányokat, sőt egy olyan esetet is bevettek a sorba, amelyben a családfő haragosai felgyújtották egy család lakását, két gyermek halálát okozva.
A család, mint „legbiztosabb pont” a külvilággal szemben, sohasem védhette meg tagjait egy gyújtogatástól, de egy földrengéstől sem, ez azonban nem a család hibája. A Népszabadság szerzői tehát összeállításukkal – igen ravasz módon, a gyerekekért való aggódást színlelve – valójában a hagyományos, főként a konzervatív-keresztény értékrend által védelmezendőnek tekintett családot kívánták bántani, a benne élő összes gyerekkel és felnőttel együtt.
Bonifert Donát
