sajtoklub

Kész az utolsó országjelentés

A politikai élet vezetői elégedettek

A csatlakozás előtti utolsó országjelentés elismerően szól Magyarország teljesítményétől. Fontos tudatosítanunk - s ezzel el is vesszük azon viták élét, amelyeket a "kinek az érdeme?" önzése vezet - hogy az eredmény a magyar polgároké. Ők teremtették meg az a gazdasági növekedést, amely általános elismerést váltott ki, ők alkotják azt a felkészült munkaerőt, amelynek tudása és szorgalma ide vonzotta a nemzetközi tőke jelentős részét.

A magyar belpolitikai szempontjából jókor is, meg rosszkor is érkezett meg az Európai Unió Bizottságának országjelentése. Rosszkor, mert az önkormányzati választások előtt nehezen alakítható ki az együttműködésnek az a légköre, amely nélkül az előttünk álló feladatok nem oldhatók meg. Másrészt a polgári oldal számára jókor jött, mert a jelentés igen sok konkrétummal alátámasztja, hogy a polgári kormány négy éve példátlanul sikeres volt.

Valójában az Antall kormány indította el az országot az Unió felé vezető úton, de a bejutáshoz a legtöbbet az Orbán kormány tette. Magyarországot sikerült eljuttatnia az uniós integráció kapujának a küszöbéig, a kérdés az, vajon megbotlunk-e a küszöbön, vagy sem.

A jelentésben sok a pozitívum. Örülünk például, hogy hazánk lekerült a pénzmosási kockázatot jelentő országok listáról. Nagyra értékelték a bel- és igazságügyi együttműködés terén megalkotott schengeni akciótervet is. Megemlítik, hogy alacsony a munkanélküliség, és az infláció. Az előző kormányzat jó döntéseinek köszönhetően a gazdasági növekedés kétszerese az EU átlagnak.

A jelentés az új kormány néhány intézkedését is jónak tartja, és elvben helyeselhető is a közbeszerzések kiterjesztése, de mint tudjuk, az ördög a részletekben van. Mivel az új kormány gyakorlatilag kizárja a magyar vállalkozókat az autópálya építésből, érthető, hogy ezzel elnyeri a nyugat dicséretét. Aggodalomra ad okot például, hogy az egészségügyi reform sürgetése mellett indokként azt a hamis állítást hozták fel, hogy Magyarország túl sokat költ az ágazatra.

Mindent összevéve elégedettek lehetünk mind a jelentéssel, mind azzal a hangvétellel, amellyel a vezető politikusok értékelték azt. Érezhető ugyan, hogy a külügyminiszter a jelentést a mostani kormány sikereként állítja be, de egészében véve nyilatkozatai elismerik a korábbi teljesítményt is, ezzel megteremtik az ügy érekében olyannyira szükséges együttműködés lélektani feltételeit. A polgári oldalnak arra kell figyelnie, kellő eréllyel és határozottsággal képviseli-e a kormány a nemzeti érdekeket. Ha igen, mindenben számíthat az együttműködési készségre és a bel és külföldi támogatásra.

Surján László