A nizzai szerződésről tartott írországi népszavazás pozitív eredménye után a brüsszeli csúcson újabb fontos akadályon jutottak túl a tizenötök. Sikerült megállapodniuk a bővítés finanszírozásával kapcsolatos valamennyi nyitott kérdésről, mégpedig olyan gyorsan és zökkenőmentesen, ami az elemzők többségét is meglepte.
Más kérdés, hogy az eredménnyel legfeljebb ők lehetnek elégedettek. Ami az unió szempontjából végleges megállapodás és közös álláspont, az a tagjelöltek számára csupán kiinduló tárgyalási ajánlat. Jelenlegi formájában mindenesetre több ponton lényegesen eltér attól, amit a csatlakozásra készülő országok el akarnak érni a tárgyalásokon.
A legkényesebb és legtöbbet vitatott problémát, a közvetlen mezőgazdasági támogatásokat illetően a tizenötök végül gyakorlatilag semmit nem változtattak az Európai Bizottság eredeti javaslatain. Ezek szerint az újonnan csatlakozó országok termelői a tagság első évében az uniós támogatási szintek mindössze 25 százalékára lennének jogosultak, és csak hosszú, tízéves átmeneti időszak alatt zárkózhatnának fel teljesen a jelenlegi tagországok gazdáihoz.
Igaz, az állam- és kormányfők ezt a képletet a közös mezőgazdasági politika (CAP) finanszírozására alkalmazandó "költségvetési stabilizálás" elvével egészítették ki a brüsszeli csúcson. Mivel pedig ennek lényege az, hogy a CAP-költségvetést 2007-2013 között a 2006-os szinten befagyasztják, az új tagországoknak nyújtott növekvő támogatások értelemszerűen a régieknek járó pénzek csökkenését jelentik.
A tagjelölteket nem is a támogatások fokozatos bevezetése zavarja - ezt gyakorlatilag már elfogadták -, hanem a nagyon hosszú átmeneti időszak, amellyel szemben egységesen berzenkednek. A legtöbben - köztük Magyarország - következetesen azt az álláspontot képviselik, hogy az átmenetnek nem volna szabad túlnyúlnia a jelenlegi költségvetési időszak végén, 2006-on.
Jó hírrel is szolgálhat azonban hétfőn a dán elnökség. Néhány tagállam ellenállását leküzdve ugyanis a tizenötök arról is megállapodásra jutottak, hogy az újonnan csatlakozó országokat költségvetési téren teljes körűen kárpótolják. Vagyis nemcsak nettó befizetők nem lesznek, de akkor is kapnak visszatérítést, ha az uniós támogatások egyenlege szempontjából tagságuk első évében rosszabb helyzetbe kerülnek, mint az azt megelőzőben.
Kellemetlen meglepetés viszont, hogy a csatlakozási szerződésben szerepeltetni kívánt védzáradékokon az Európai Tanács szigorított a bizottság eredeti javaslatához képest: két év helyett háromban jelölte meg ezek kívánatos hatályát.
A hétfői találkozót a dán elnökség eredetileg csak arra szánta, amire a meghívó forma szerint szól: a brüsszeli csúcs eredményeinek ismertetésére. Anders Fogh Rasmussen miniszterelnök azonban a brüsszeli értekezlet végén már arra is figyelmeztetett, hogy sürget az idő, ha a terveknek megfelelően az év vége előtt le akarják zárni a csatlakozási tárgyalásokat az arra most esélyesnek tartott tíz tagjelölttel. Ezért "már a jövő héten megkezdjük velük a tárgyalásokat" - mondta, részben a hétfői csúcsra utalva.
Az unió Brüsszelben elfogadott közös tárgyalási álláspontjai meglehetősen végleges benyomást keltenek, különös tekintettel arra, milyen nehéz és kemény huzakodások eredményeként születtek meg. Günter Verheugen bővítési biztos azonban cáfolta, hogy a tagjelölteket "eszi, nem eszi, nem kap mást" helyzetbe hozzák. Mindkét oldalon szükség lesz a rugalmasságra - jegyezte meg sokatmondóan, anélkül azonban, hogy bármit is sejteni engedett volna a tizenötöknek az elkövetkező hetekben követendő tárgyalási stratégiájából.
