TÖRTÉNELMI VÁROS
Koppenhágától Koppenhágáig
A csúcs legfontosabb tétjével és témájával, a 2004-re tervezett, tíz országra kiterjedő bővítés pénzügyi feltételeinek a meghatározásával kapcsolatban még a legutóbbi napokban is sok volt a bizonytalanság. A több szempontból valóban sorsdöntőnek ígérkező találkozó előtt még azt sem lehet biztosra venni, sikerül-e lezárni a tanácskozást a tervezett időpontban, péntek este, vagy hosszabbításra lesz szükség. Elsőként ezt maga az EU soros dán elnöksége ismerte el azzal, hogy már jó előre négy napra foglalta le a Bella Centert, a csúcs helyszínéül szolgáló kiállítási központot.
Koppenhágában 28 ország - 15 tagállam és 13 tagjelölt - első emberei próbálnak pontot tenni annak az évek óta tartó, rendkívül bonyolult tárgyalási folyamatnak a végére, amelynek eredményeként 2004. május 1-jén tíz új tagországgal bővülhet az unió. Bulgáriának és Romániának várhatóan megígérik a részletesebb menetrendet és a nagyobb anyagi támogatást. Törökország esetében arról kell dönteniük, hogy kitűzik-e végre a csatlakozási tárgyalásokat.
A csúcs lezárhatja
a Koppenhágától Koppenhágáig tartó nagy ívű, csaknem egy évtizedes fejlődést. 1993-ban a tizenkettek a dán fővárosban fogalmazták
meg az uniós tagság ismérveit, a végén pedig ugyanitt nyilváníthatják befejezettnek
a csatlakozási
tárgyalásokat az ezeknek eleget tévő országokkal.
Ám, ha ez nem vagy csak részben következik be, a "történelmi" jelző megmarad:
hosszú időre szóló negatív hatása miatt fogják Koppenhágát emlegetni. Ettől
fogva már nem a kis sellőről nevezetes kedves városként él majd az európai
tudatban.
Nem lesz könnyű a csatlakozás pénzügyi-költségvetési feltételeiről megegyezni Ciprussal, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Lettországgal, Litvániával, Magyarországgal, Máltával, Szlovákiával és Szlovéniával. A problémák túlnyomó többségét ugyan már sikerült rendezni. A csúcsra két kérdés maradt: az újonnan csatlakozó országok unión belüli költségvetési pozíciójának alakulása és a mezőgazdasági termelőiknek járó közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások ügye.
Az EU mind ez ideig elszántan tartotta magát ahhoz az álláspontjához, amely szerint a bővítés pénzügyi kereteit az 1999. márciusi berlini csúcson rögzített szinten kell tartani. Ám valójában még idáig sem akarnak elmenni. Hiszen a berlini keretek között is maradt még annyi tartalék, amennyiből az Unió kényelmesen kielégíthetné a csatlakozás pénzügyi igényeit. A dán elnökség két hete ált elő egy kompromisszumos javaslatcsomaggal. Az új tagok gazdái a csatlakozás utáni első évben az uniós szint 25 százalékának megfelelő támogatásra lennének jogosultak; a következő két évben ez 5-5, majd évente 10 százalékkal emelkedne, s így egy meglehetősen hosszú, kilencéves átmeneti idő után érné el az akkori uniós szint 100 százalékát. Ez volt eddig is az "ajánlat". Könnyítésként azonban lehetőség lenne e keretek nemzeti forrásokból történő kiegészítésére, de csak a mindenkori uniós szint 20 százalékának megfelelő mértékben. Ez világosan mutatja: nemcsak az Unió saját pénzügyi kerete szabja meg a dolgokat. A 9 éves átmenet a nyugati gazdák érdeke. Miért kellene beleszólniuk egyébként abba, hogy ki-ki mekkora kiegészítést ad saját erőből?
A hét elején tartott külügyminiszteri és főtárgyalói szintű konzultációkon három tagjelölt - Ciprus, Észtország és Szlovákia - elfogadhatónak minősítette az elnökségi ajánlatokat, s ezzel a maga részéről voltaképpen lezárta a csatlakozási tárgyalásokat. A többi hét ország változatlanul úgy véli, hogy a támogatások induló hányadát emelni, az átmeneti időszakot pedig rövidíteni kellene; első számú vezetőik ezzel az állásponttal utaznak Koppenhágába.
A
közösségi költségvetéshez való viszonyát illetően ugyanez a hét ország azt
tekinti elérendő célnak, hogy csatlakozása után átmenetileg se kerüljön
"pénzzavarba". Pontosabban, mivel ez a veszély forma szerint sem fenyeget, nettó
költségvetési pozíciója érzékelhetően javuljon a taggá válás előtti utolsó
évekhez képest. Ehhez hozzásegíti őket, hogy tagságuk első évében, 2004-ben a
közös költségvetésbe fizetendő hozzájárulásuknak csak a kétharmadát kell
teljesíteniük, mert a csatlakozás csak
májusban
lesz esedékes. Emellett ebben az évben az unió "készpénzáramlást megkönnyítő"
átalánnyal is igyekszik enyhíteni a gondjaikon. A következő két évben azonban
már - legalábbis az elnökségi javaslatok szerint - e két könnyítés egyike sem
lenne érvényes. Magyarország például a 2004-es
évet érintő javaslatokat már elfogadta, de 2005-re és 2006-ra további - összesen
félmilliárd eurót meg nem haladó - költségvetési visszatérítésekre tartana
igényt.
A csúcs előtti utolsó napokban sem az unió, sem az elnökségi ajánlatokkal még vitázó tagjelöltek nem mutatták túl sok jelét az engedékenységnek. Nagy kérdés, hogy lesz-e közöttük, aki feláll az asztaltól. Ha lesz ilyen ország, az az Uniónak is szégyen, de az "engedékenyebb" országokban is megnehezedik majd a népszavazás. Így vagy úgy, de jogos a történelmi jelző. Mi mindenesetre szurkolunk Koppenhágának, szurkolunk magunknak. Szeretnénk, ha másnak, a jövő művészeinek is tetszene ez a város legalább annyira, mint Gauguinnek tetszett.
