A mai kormánynak nincs egyházpolitikája

A szociális igazságnak érvényesülnie kell

 

Semjén Zsoltot 1997-ben a KDNP alelnökének választották. A párt parlamenti frakciójának megszüntetése után MDF közeli kereszténydemokratának számított. Az Orbán kormányban az egyházügyek felelőse lett. 2002-ben az MKDSZ-Fidesz megállapodás révén országos listáról jutott be a parlamentbe. A KDNP Országos Választmánya 2002. november 2-án elnökhelyettessé választotta.

 

UNIO: Elnökhelyettes úr! Önt egyházpolitikusként tartják számon. Gondolta volna, hogy ez a terület ennyire fontos lesz egy bal-liberális kormány alatt?

Semjén Zsolt: Számítottam rá. A népszámlálás megmutatta, az egyházi intézmények (óvodák, iskolák, szociális, kulturális intézmények) iránti lakossági érdeklődés folyamatosan bizonyítja az egyházak közéleti jelentőségét. A mai kormányzó erők látják ezt, de nem egyformán reagálnak. A kisebbik koalíciós pártot akár a destruktív szekták támogatásáig terjedő nyílt egyház és vallásellenesség jellemzi, míg az MSZP sok meghatározó politikusa felismerte: célszerű jó kapcsolatot tartani az egyházakkal.

 

UNIO: Van-e ennek megfelelő egyházpolitikája a kormánynak?

Semjén Zsolt: Semmilyen egyházpolitikája nincs. Ezen a téren a kormány csak sodródik. Időnként nagy határozottsággal bejelentenek pillanatnyi ötleteket, amelyekről pár nap múlva jobbnak látnak mélyen hallgatni. Ilyen volt például az a képtelen javaslat, hogy minden állampolgár hitelesen de névtelenül nyilatkozzon, hogy szerinte melyik egyházat kell támogatnia a költségvetésnek. Ugyancsak kudarcot vallott a történelmi egyház kifejezésnek a magyar jogrendből való kiiktatásának kósza ötlete. Széteső, arculat nélküli ez a politika, amelynek téziseit csak most fogalmazza a területért felelős államtitkár.

 

UNIO: Mi a véleménye arról, hogy egyesek szerint a népszámlálás adatainak felhasználása az egyházak közötti támogatás meghatározásakor alkotmányellenes?

Semjén Zsolt: Ezt az állítást – bár gyakran hallhatjuk – még érvekkel senki alá nem támasztotta. Nemzetközi példát sem lehet találni, az ellenkezőjére annál inkább. Gondoljunk bele, mi jobbat lehetne kitalálni. Az állam a mindenkori személyi jövedelemadó egy százalékát hajlandó egyház finanszírozásra fordítani és rábízza az adófizetőkre ennek felekezetenkénti megosztását. Egy ilyen rendszer azonban lassan érik be, sokan elmulasztják, hogy rendelkezzenek. Ez nem az egyházak iránti érdektelenség, hiszen az egyesületek, alapítványok sem járnak jobban. Az adózók által nem eldöntött rész felosztására kell hiteles és korrekt módszer. Mivel a legutóbbi népszámláláskor majd mindenki megnevezett egy felekezetet, amelyhez tartozik, ennél pontosabb felosztási arányszámot nem lehet találni. Minden más megoldás alapvetően torzít.

 

UNIO: Tulajdonképpen kinek a pénzéről dönt, aki az un. 1 százalékot felajánlja valamelyik felekezetnek?

Semjén Zsolt: Az állam pénzéről. Igaz, az állam bevétele végső soron a polgároktól származik. De a rendszer bevezetése nem járt adóemeléssel, hanem a mindenképp beszedendő adó egy részéről a befizető mondhatja meg, hogy hová kerüljön. Aki nem él ezzel a pénz irányítási jogával, ahelyett kell egy igazságos elosztási formát találni, s mint említettem nincs annál pontosabb és tisztességesebb, mintha az elosztás az állampolgárok önkéntes bevallásán alapszik.

 

UNIO: Mégis sokan berzenkednek ez ellen. A ma hatályos támogatási rendszert nemzetközi szerződés is rögzíti. Van-e mód egyáltalán a megváltoztatására.

Semjén Zsolt: Jelenleg nincs. Négy évente lehet felülvizsgálni a rendszer működtetésének tapasztalatait és akkor is csak konszenzussal  azaz a felek egyetértésével. A felek szó ebben az esetben a Magyar Állam és a Vatikán. A többi felekezet pedig a megkötött szerződések értelmében várományosa a támogatásnak, s ez alkotmánybíróság által megerősített jog.

 

UNIO: Elindul egy internetes akció, hogy azok is írjanak elektronikus levelet a miniszterelnöknek, akik a jelenleg hatályos törvények megtartását kívánják. Mit tanácsol olvasóinknak, vegyenek ebben részt?

Semjén Zsolt: Szerintem felesleges. Nem kell komolyan venni a jó szándékú tájékozatlanok és néhány elvakult gyűlölködő akcióját. A miniszterelnök úr egyébként elkötelezte magát a megkötött szerződések maradéktalan végrehajtása mellett, s mint említettem nem is tehet mást.

 

UNIO: Végül, de nem utolsó sorban, beszéljünk a KDNP újraindításáról. Gratulálunk elnökhelyettesi rangjához. Hogyan fognak munkához? Régi szavazóik egy része az MDF-hez vagy a Fideszhez társult. Ha visszacsábítják őket, attól nem gyarapodik a polgári oldal. Mivel szólítják meg az embereket, hogy valóban sikeres tömegpárttá legyenek?

Semjén Zsolt: A KDNP szavazótábora valóban kiüresedett. A sorok rendezésének a hírére azonban kitapintható az érdeklődés. Nem úgy akarunk érvelni, hogy a régi szavazóinkat várjuk vissza, bár természetesen ennek is örülünk. Politikánk alapelvei tisztázottak, ezeknek a gyakorlati életre való alkalmazása napi feladat. Ma az egyik legnagyobb baj, hogy a szociális igazság nem eléggé érvényesül, s a magát baloldaliként meghatározó kormány olyan szélsőségesen konzervatív-liberális politikát folytat, mint a Horn időszakban. A munka terhek nagyobbak, mint amit a közösség érdekében a tőkének kell viselnie. Az Orbán kormány javított az arányokon, de már megindultunk visszafelé. A többieknél nagyobb terhet viselő gyermeknevelő családok támogatása elértéktelenedik, sőt jövőre, ha minden a kormány tervei szerint alakul, a minimálbéren kereső gyermekes családok jövedelmének értéke csökkenni fog. Ezek ellen szót kell emelni. Sürgetni kell a munkanélküliség elleni eredményes intézkedéseket, a törekvő, önmagáról gondoskodni szándékozók igyekezetét. Ezeket az elveket a Fideszben és az MDF-ben is vallják, nekünk talán markánsabban kell a hangsúlyt ide és például a munkavállalók érdekképviseletére a mezőgazdaságban dolgozók életkörülményeire helyeznünk. Mi mindig erősek voltunk vidéken, a falvakban. Ez a hagyomány is kötelez. Világossá akarjuk tenni: ha az úgynevezett baloldalt a szociális igazság érvényesítése jellemzi, mi - a parlamenti ellenzék pártjaival együtt - balra állunk a mai kormányzó pártoktól. Ugyanez igaz, ha az állami tulajdon mértékéről beszélünk. Az elmúlt években túl-privatizált országgá lettünk. Ezt már az MDF-KDNP kormány idején is kifogásoltuk, van erkölcsi jogunk most is szót emelni például az energia szektorban tervezett további – életveszélyes – magánosítási akciók ellen.

 

UNIO: Említette a talán természetes szövetségesnek számító Fidesz - Magyar Polgári Pártot és a Magyar Demokrata Fórumot. Hogyan alakul velük a kapcsolat és lesz-e valamilyen unió?

Semjén Zsolt: Önálló párt vagyunk és az Országos Választmánytól ennek újraélesztésére kaptunk megbízatást. Engedje meg, hogy a kérdésére az ön lapjának előző számából vett idézettel válaszoljak: „Ha valami egészet akarunk összehozni, minden részre szükség van. Ezt a részből egészet akciót a KDNP-nek először saját magával kell megcselekednie, majd eggyel nagyobb léptékben megismételnie a rokon pártokkal. Ez a második szint azonban nem kell, sőt a mai helyzetben nem is lehet szervezeti egység, de lehet az önálló szervezetek közötti szerves összefogás.”

 

UNIÓ: Megtisztelő, hogy már ön is olvassa lapunkat, s méginkább, hogy egyet is ért gondolatainkkal. Elnökhelyettes úr, köszönöm az interjút, sok sikert a munkájukhoz.

 

Sz.Gy.

Vissza a kezdőlapra