KDNP sajtótájékoztató

ÚTON AZ UNIÓBA

A kereszténydemokraták elutasítják azt a szemléletet, amely az Európai Unióval kapcsolatos tárgyalásokat és hazánk uniós tagságát csak anyagi szempontból nézi. Ugyanakkor tudják, a belépés anyagi kérdés is. Az Európai Unió, amikor megnövelte a 2004-ben felvételt nyerő államok körét, nem növelte meg az ezzel kapcsolatos költségvetési kereteket. Ezért egészen 2007-ig a tíz új tagállam csak egy töredékét kaphatja annak a támogatásnak, amely majd 2007 után következik.

Hiányoljuk, hogy erről a kormány nem beszél világosan. Az információkat ugyanis ma már – bár a kormány a maga szempontjából hatékonyan ellenőri a médiát - nem lehet elrejteni. A rejtegetés hatására viszont a belépést ellenzők véleménye fog hitelesnek látszani.

Az Unió hét éves költségvetéssel dolgozik. Ez bizonyára meglepő azoknak, akik már az először a szociáldemokrata vezetésű Ausztriában bevezetett két éves költségvetést is a demokrácia megcsúfolásának kiáltottak ki. A hosszú távú tervezés szabta korlát és nem a gazdasági növekedés mérséklődése (amire a külügyminiszter hivatkozni szokott) az oka, hogy az új tagállamok erre a két és fél éves szűk időszakra kényszerülnek. Számokban kifejezve ez az jelenti, hogy például Lengyelország 67 eurót kap majd lakosonként támogatásként Brüsszeltől, Magyarország 49-et.

Már ezen két szám egybevetése is azt jelezhetné, hogy a kormány elügyetlenkedte a tárgyalásokat. Ennél azonban többről van szó. Az Európai Unió vezetői, amikor a múlt héten megegyeztek a keleti bővítésről, azt mondták, hogy a 10 ország felvétele 40 milliárd euróba fog kerülni az első három évben.

Ez valójában alig több, mint 38 milliárd, tehát az Unió nem használta fel száz százalékban az önmaga szabta kereteket. Az International Herald Tribune december 17-én megjelent cikke szerint a bővítés tiszta költsége azonban tulajdonképpen csak negyede ennek az összegnek, 10,3 milliárd euró. Az újság egy az Unió által kiadott dokumentumra hivatkozik.  Két tényező csökkenti a bővítésnek az Unió polgáraira eső terheit. Az új tagállamok 15 milliárd eurót fizetnek majd be a közös kasszába, és a rendelkezésre álló támogatások egy részét – megfelelő pályázatok hiányában soha nem fogják elkölteni.

A 40 milliárdos keretet a tagjelöltek csak összehangolt, közös fellépéssel érhették volna el, de végül inkább a külön utat választották. Megítélésünk szerint a kormánynak jobban kellett volna a közös álláspont kialakítására törekednie. Ezt természetesen nem lehetett ráerőltetni a többiekre, ezért a kudarc ezen eleméért a kormánynak csak részleges felelőssége van. Az viszont már egyértelmű hiba, hogy nem fogadták el az a felajánlott lehetőséget, hogy a pályázatokra rendelkezésre álló keret egy részét közvetlen költségvetési támogatássá alakítsák.  Ekkor ugyanis az így átcsoportosított pénz, a lengyelek esetén 1 milliárd €, teljes egészében bejön az országba, s mint költségvetés kiegészítést akár az eredeti fejlesztési célokra is el lehetett volna költeni. Ezen a ponton érthetjük meg leginkább, hogy a jelenlegi kormány képtelen eredményesen tárgyalni az Unió nyílt vitákkal jellemezhető, érdekütköztetésen alapuló világában.

Azoknak a polgártársainknak, akik azt mondják, hogy a fejenkénti nem egész 50 €-ért nem érdemes az Unió tagjává lennünk, azt feleljük: számtanilag talán igazuk van. Mindazonáltal azt is meg kell fontolni, hogy vajon mi kényszeríti az Unió polgárait arra, hogy saját pénzükből minket finanszírozzanak? Nincs ilyen kényszer. Hogy ez – a bár szűkmarkú - támogatás mégis megtörténik, az Európai Uniót jellemző szolidaritás, Karácsonykor mondjuk ki: szeretet jele. Az összeg már most lehetne kicsit nagyobb, hogy nem az, azt a kormány ügyetlenségével lehet magyarázni, de 2007-től mintegy tízszer ekkora lehet, ha ugyan akkoriban megfelelő emberek állnak majd az ország élén.

Annak, hogy mi, magyar kereszténydemokraták a népszavazáskor az igen szavazatra buzdítunk, nem ez a fejenkénti 50 € az oka – bár ez is „talált pénz”. Számunkra fontosabb, hogy az Unióban el fog mosódni, a minket körbeszorító trianoni határ, hogy az emberi jogok nemcsak nálunk, hanem a szomszéd államokban is maradéktalanul érvényesülnek, s egyetlen uniós polgárt sem érhet hátrány azért, mert magyarnak született. Gazdaságunk számára kiszélesedik a világ, s ha az euro övezetbe is be tudunk lépni, védve leszünk a kormányok gazdaságpolitikai baklövéseinek egy részétől is. Tágabb szemléletű, európaivá s ezáltal szükségképp világméretűvé tágul horizontunk, s bízunk abban a tehetségben, amely jellemzi népünket, s amelynek révén ki fogjuk tudni használni a kibővült lehetőségeket.

 

Surján László dr.

Vissza a kezdőlapra