A Kossuth év margójára

Kossuth a délvidéki tankönyvekben

A Kossuth év kapcsán érdemes megnézni, hogy mit tanulhatnak a vajdasági magyar gyerekek róla. Erről szól a Képes Ifjúság cikke. A történelemtanítás fontossága nemzeti öntudatunk kifejlesztésében, ápolásában közismert, ugyanilyen jelentőséggel bír a tankönyvekben olvasott, a tanár szájából elhangzott anyag; a tanításhoz fűződő olvasmányok, tevékenységek, stb. Tekintélyes pedagógusaink, történészeink sokat írtak, szóltak a történelemoktatás tanterveiről; annak etnocídiummal átitatott tartalmáról, a tankönyvek laposságáról.

A kiútkeresés, az elkövetkező generációk egészségesebb magyarságtudatának kifejlesztése érdekében tanácskozásokat tartottak, kiadványok jelentek meg.

Ez az év Kossuth-évforduló. Megemlékezéseinkben kegyelettel domborítjuk ki szerepét, melyet  abban az időben játszott, amikor Magyarország nagy szerepet játszott Európában. Röviden, pusztán felsorolásszerűen, mélyreható elemzések nélkül próbálom meg felvázolni, mit is sajátíthat el róla egy magyar diák a délvidéki magyar tankönyvekből.

A tanterv beosztása szerint az általános iskola 7., a 3 és 4 éves szakközépiskolák 1. és a gimnázium 3. osztályában tanulhatnak róla.

Az általános iskola hetedik osztályos tankönyvét a Szerb Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumának 1992. április 22-én kelt 632-03-35 / 92-02. sz. végzése engedélyezi. A jóváhagyást tehát abban az időben kapta meg, amikor a miloševići éra hőbörgése már kiváltotta a vérzivatart. M. Perović és M. Strugar a szerzői, Dobos János fordította, a magyar történelemre vonatkozó részt Dr. Csehák Kálmán bővítette. Az utóbbi a nagyon szűk keretekhez volt kénytelen igazodni (a magyar történelemmel foglalkozó óraszámot 4+2-ben állapították meg).

Kossuth nevével a Magyarország a XIX. Században című leckében találkozik a diák először -- két mondat erejéig. Itt, miután Széchenyi szerepe kellően kidomboríttatik, a következők állnak: „A reform eszméit hirdette Kossuth Lajos is, ami miatt a bécsi abszolutizmus bosszújából négy évet börtönben kellett eltöltenie. Később a Pesti Hírlap szerkesztőjeként hadat üzent a liberalizmus nevében az egész feudális rendszernek.” A lexikális tömörségű sorok kétségkívül a lényegre tapintanak, a megadott szűk keret szorítása nem adhatott sok mozgásteret, de nem biztos, hogy a diák így, első olvasásra tisztában lehet azzal, hogy mi is rejlik a szavak mögött. Minden általánosítás csapdákat is tartalmaz. Így diákunk Széchenyi reformelképzeléseit Kossuthra is kivetítheti, s igaz ugyan, hogy a két szemlélet között van átfedés, de Kossuth elképzeléseinek sajátosságai még érintőlegesen sem derülnek ki.

A másik lecke, ahol Kossuth szerepel az 1848/49. évi forradalmat és szabadságharcot tárgyalja. Neve a pozsonyi országgyűlés forradalmi áttörésével jelenik meg (jobbágyfelszabadítás, közteherviselés, független magyar kormány stb.), amikor a bécsi kinevezés után pénzügyminiszter lesz. Újabb szó róla a toborzó úttal kapcsolatos, csak a Debrecenbe való kormányáthelyezés után említődik. (a toborzó út ugyanis 1848. szeptemberében, a kormányáthelyezés pedig később volt). Utolsóként a Függetlenségi nyilatkozat körüli történéseknél találkozunk nevével, ahol sommásan ez áll: Kossuth Lajos lett az ország kormányzója. A lecke tömörsége ismét életútja fontos állomásainak megismerése kárára megy. Nem tudhatunk meg például semmit az országgyűlésben játszott szerepéről, a Széchenyi-Kossuth ellentétről, a nemzetiségekkel történő tárgyalásairól stb.

A szerbeknek az 1848-1849-es eseményekben játszott szerepét tárgyaló fejezetnél az olvasható, hogy Kossuth nem tanúsított megértést a szerb nemzeti jogok mérsékelt követelése iránt. Aki ezt így olvassa el, egyéb alapvető ismeret nélkül, megnevezheti a bűnöst a délvideki véres összecsapásokért.

Szakközépiskoláink diákjai történelmet tankönyvből nem tanulhatnak. Gimnazistáink viszont igen. (Döbbenetes, de a tartalom ismeretében tépelődhetünk: melyik a jobb). A 3. osztályosat M. Perović és R. Novaković írták, fordította dr. Csehák Kálmán. A Szerb Köztársasági Oktatásügyi Minisztériuma 1992. jan. 23-án kelt 632-03-3 / 92-03. sz. végzése engedélyezi használatát. Amint látjuk, a magyar történelmi vonatkozásokat senki sem bővítette.

A magyar nemzeti ébredés a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején című leckénél Kossuth a harcias liberális irányzat képviselőjeként szerepel, aki szembesül a Széchenyi vezette mérsékelt szárnnyal. Majd a liberálisok elképzelését felvázoló két mondat után jön egy gondolatmenet, amely nem az előbbi logikus folytatása: „Széchenyi és Kossuth Magyarország függetlenségéért harcolt, és ebben a harcukban csak a magyar népre támaszkodtak. Közben nem gondoltak arra, hogy Magyarországon nem csupán magyarok élnek.” Ezek után szinte magától értetődik, hogy a nem magyarok a magyarok ellen fordultak. A tanárra vár a csúsztatások korrigálása.

Újabb alkalom a gimnazistáknak találkozni Kossuth nevével az 1848-1849-es európai forradalmak leírásánál nyílik: a magyar forradalom vezéreinek élén állt, a feudális gazdaság és társadalmi-politikai rendszer megdöntését, a kapitalista rendszer kiépítését, valamint az ország függetlenségének kivívását szorgalmazza. Majd ismét jön a régi mese a nem megértő forradalmárokról és a nem megértett nemzetiségiekről. Ez utóbbi gondolat bukkan elő a délszláv népeknek a forradalomban vállalt szerepét leíró leckénél, ahol a Pozsonyba látogató szerb küldöttség szerb nemzeti létet és hivatalos nyelvet elismerő követeléseket ad elő. A könyv ismerteti az általában errefelé idézett  és Kossuth szájába adott beszédet, mely a magyar politikai nemzetről és az „akkor a kard fog dönteni közöttünk”-ről szól.

Persze távolról sem történik  kísérlet a későbbi véres összecsapások okainak részletesebb magyarázatára, ehelyett ezeket egy kissé belemagyarázzák az előbb történtekbe -- mintegy igazolásként a későbbiekért.

Akárhogy is lapozzák diákjaink tankönyveiket, reális, átfogó képet Kossuthról nem kapnak. Tehát kizárólag tanáron, családon, környezeten, médián stb. múlik, hogy ilyet egyáltalán kapnak-e. A tanár pedig háromféleképpen dolgozhat: ahogy muszáj, ahogy lehet és ahogy kell. Úgy hiszem, a választott úttól függ diákjaink Kossuth-képe.

Rózsa Péter

Vissza a kezdőlapra