Ne siessünk a vízumkényszerrel
Határon túli vezetők Medgyessyhez fordultak
A 2007. év emlegetésével belátható távolságba került Románia Európa Uniós tagsága. Ezzel együtt viszont Ukrajna, Jugoszlávia, Horvátország úgy kikerült a képből, mintha ott sem lett volna, ahogy valójában nem is volt ott: esetleges uniós tagságukról komolyan még szó sem esett. E három ország közül Ukrajna és Jugoszlávia van nehéz helyzetben, már ami az Unió határává emelkedő Magyarországgal közös határukat illeti. Az nem kérdéses, hogy az általános szabályokat meg kell tartania Magyarországnak és a taggá válás pillanatától eleget kell tegyen a közös érdekeknek. Ezekkel azonban jól megférhetnek a helyi érdekek is, ahogy látjuk körvonalazódni a kalinyingrádi probléma megoldását.
Évek óta attól féltünk, hogy a csatlakozás egy olyan politikai csoport kezében lesz, amelyik nagyszerűen megtanulta, hogy miként kell egy nagyhatalmat kiszolgálni. A félelem áprilisban megtestesült, s azokat is átjárja, kik a magyar belpolitikában csak közvetve érdekeltek, azaz a határon túliakat. Ők fordultak most levélben Medgyessyhez.
A határon túli magyar szervezetek vezetői levélben kérik Medgyessy Pétert, a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) soron következő ülésén vitassák meg a Jugoszláviával és Ukrajnával szembeni vízumkényszer 2003-ra tervezett bevezetésének kérdését.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) levele szerint a Jugoszláviával és Ukrajnával szemben bevezetni kívánt vízumrendszer több szempontból is hátrányosan érinti ezeknek az országoknak a magyar közösségeit. Mint az írást jegyzői: Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Kovács Miklós KMKSZ-elnök rámutatnak: „A várható negatív hatások enyhítésének céljából fontos, hogy közös erőfeszítéssel megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy a határon túl élő magyarok továbbra is fenntarthassák és fejleszthessék kapcsolataikat az anyaországgal.” A probléma horderejére tekintettel a levél aláírói azt indítványozzák, hogy a Máért soron következő ülése tűzze napirendre a két szomszédos országgal szembeni vízumrendszer kérdését.
A négy legjelentősebb határon túli magyar szervezet vezetőinek kéréséhez a következő gondolatokkal csatlakozunk:
1. El kell és el is lehet érni, hogy a vízumkényszer csak a csatlakozás pillanatától fogva lépjen életbe.
2. A kalinyingrádi példa alapján van esély alternatív megoldások elfogadására. Az Európai Unió nem falat akar maga köré, de biztonságban szeretné tudni polgárait. Ezért értelmes kompromisszum keresésre lesz mód.
Surján László