Tisztelt Asszonyom!
Antall József halálának kilencedik évfordulóján Önhöz fordulva, e levél útján szeretnék megemlékezni a Harmadik Magyar Köztársaság első, szabadon választott miniszterelnökéről.
Az ország 1993. december 12-én vesztette el hivatalban lévő miniszterelnökét. Ön a szerető társat, gyermekeik édesapját.
Tisztelem azt, hogy támasza volt, amikor férje a halálos betegséggel küzdve önfeláldozásból, a nemzet iránti elkötelezettségből mutatott példát az országnak, a világ politikai közvéleményének.
Tudom, hogy a férje elvesztése miatt érzett fájdalom és gyász majd egy évtized után sem enyhülhet. Vigaszt jelenthet az, hogy a célok amelyeket Antall József 12 évvel ezelőtt kitűzött, és amelyekért oly elszántan harcolt, megvalósulni látszanak.
A rendszerváltás első kormánya is segített kijelölni az irányt, és elindítani az országot azon a nehéz úton, amelynek most utolsó métereit tesszük meg. Ez az út a boldog, sikeres, európai Magyarországhoz vezet. Az első miniszterelnöknek volt a legnehezebb dolga, hiszen neki kellett egy új, demokratikus, független Magyarországot megalapoznia.
Részben az Antall József vezette kormány munkájának köszönhetjük, hogy elértük gazdasági függetlenségünket. Kormányfői munkájával megteremtette piacgazdaságunk és demokratikus parlamentarizmusunk alapjait. Képes volt arra, hogy Kelet-Európában egyedülálló módon stabil politikai rendszert teremtsen. Igazi úttörő és újjáépítő kormányfő volt.
Antall József emberi és politikai pályája példamutató a jelen politikusai számára. Sokszor hiányzik politikai életünkből az a mérsékelt jobboldali politizálási stílus, amelyet Ő képviselt.
Hiányzik a kulturált, tudáson és az érveken, a másik meghallgatásán alapuló vitastílus. Hiányzik a kompromisszumok, a közös pontok keresése. Hiányzik a bölcs, türelmes politizálás.
Miniszterelnökként mindent megteszek, hogy a nemzet, a politikai közélet mindig tudatában legyen Antall József történelmi érdemeinek.
Gyermekei és családja körében sok boldogságot és jó egészséget kívánok Önnek!
Budapest, 2002. december 12.
Tisztelettel:
Dr. Medgyessy Péter
