Amit szabad Jupiternek
Lenin lophatott?
Menlevelet kapott az USA-tól az orosz zsákmány. A szentpétervári Ermitázsban és a moszkvai Puskin múzeumban számos francia mestermű található, amelyek vándorkiállításokon időről időre láthatók Európa más városaiban s olykor az Egyesült Államokban is. Most december 15-én nyílt meg a "Régi mesterek, impresszionisták és modernek: Francia Mestermunkák a moszkvai Állami Puskin Múzeumból" című kiállítás Houstonban. A kiállított festmények visszaszállítását garantálták.
Mindez nem indokolná, hogy a Magyar-Hon-Lap foglalkozzon a kérdéssel, bár
lehet, hogy egy-
egy
tengerentúli
olvasónk kedve kap a kiállítás megtekintéséhez. Amire felfigyeltünk az nem
maga a kiállítás, hanem a hozzá fűződő vita. Egyszer volt, hol nem volt élt
egyszer egy Scsukin nevű gazdag kereskedő és műgyűjtő a nagy Oroszországban.
Szergej Scsukin nagyon értett a képekhez és fantasztikus gyűjteményre tett
szert. 50 Picasso, 37 Matisse, 16 Gauguin, 13 Monet - csak hogy képet
alkossunk az anyagról, amelyben képviselve volt Cezanne, Degas és Van Gogh is.
Ma a gyűjtemény értéke mintegy 3 milliárd dollár. Scsukin unokái azonban nem
gazdagok, többnyire hivatalnoki fizetésből élnek. Nagyapjuk képeit ugyanis egy
rendelettel Lenin elkobozta, mégpedig minden ellenszolgáltatás nélkül.
Nem példanélküli történet. Ami mégis furcsává teszi, hogy az európai vagy amerikai hatóságok, amelyek olyan kényesek arra, hogy az új demokráciák fizessenek jóvátételt a korábban törvénytelenül államosított javak után, most hallgatnak, sőt menlevelet adnak az orosz múzeumok "tulajdonában" lévő képeknek, garantálva visszaszállításukat. Érvrendszerük: a cári idők már nem jönnek vissza...
Tehát írjuk át a törvényeket: lopni tilos, de Leninnek szabad volt. Készülünk az Orwell évre. Minden ember egyenlő, de de vannak, akik egyenlőbbek. Az International Herald Tribune (IHT) december 16-án megjelent számában egy diplomata úgy nyilatkozott, hogy a Kelet-Európában történt államosítások azért törvénytelenek, mert azok a rájuk erőltetett kommunizmus következményei, míg az oroszországi eseményeknek a polgárháború ad bizonyos legitimitást. Fejére állított logika. Ha ugyanis elfogadnánk, és nem állnánk meg félúton a gondolkodással, akkor a Kelet-Európára a szovjet rendszert ráerőltető Oroszországnak kellene állnia a jóvátétel számláját. Sőt a jaltai megegyezés résztvevőinek is lenne némi felelőssége. Érdekes lenne megtudni: az IHT névtelenségbe burkolózó diplomatája vajon hol húzta meg Kelet Európa határát?
Képünkön Cezanne Pierrot és Harlequin című festménye, amely az említett houstoni kiállítás plakátját díszíti. (A képre kattintva egy művészeti reprodukciókat áruló honlapra juthatsz.)
Már csak egyet kellene megtudni: az IHT névtelenségbe burkolózó diplomatája vajon hol húzta meg Kelet Európa határát?
Szelle
Vissza a kezdőlapra