Amikor Orbán Viktor a politika világában szokatlan módon elkezdett a szeretetről beszélni, sokan nem értették. Hasonlóképp nehéz mit kezdeni azzal a gyűlölethullámmal, amit a létünk vált ki a politikai árok túlsó felén lévőkből. Jean Vanier alábbi néhány sora segít eligazodni.

Hamis értékekkel teli világunkban túl gyakran nem látunk mást, csak az önzést, a közömbösséget és az anyagi javak hajszolását. Mindannyian éhezünk a szeretetre, de a szeretet lehetetlennek tűnik. Világunk ezért olyan szomorú és ezért él oly sok ember a depresszió határán, frusztrációk között s az agresszivitás fenyegetésében. Ezért veti bele magát annyi ember a túlzott aktivitásba, és keresi eszeveszetten az élvezetet, a gazdagságot és a hatalmat.

A szellemi sérültek, a társadalom peremén élők, akiket az emberek eltapostak és megsebeztek többet tanítottak meg nekem az Evangéliumból, mint a bölcsek és az okosak… Mindnyájunk gyöngeségére figyelmeztettek és arra, hogy meg kell halnunk. A segítségükkel vettem észre, hogy ez a két dolog, amitől a legjobban félünk.

Mivel egyre jobban érzem a világban uralkodó igazságtalanságot, egyenlőtlenséget és kizsákmányolást, jobban értem, miért kezdenek egyre többen politikai tevékenységbe azzal a céllal, hogy lerombolják társadalmunk hatalmi struktúráját. Jobban értem azt is, hogy mások miért rettegnek gazdaságuk és hatalmuk elvesztésétől, és miért próbálják védeni magukat, valamint a struktúrákat, amelyek az életüket biztosítják. Világunk egy egyetemes összecsapás felé tart, melyet a félelemből fakadó irigység és gyűlölet hoz magával. Azt hiszem, a világ csak akkor fog megváltozni, ha az emberek szíve megváltozik; ha majd kinyílunk a szeretetre és gyengédségre. Politikai és gazdasági struktúráink belső félelmeinket tükrözik, és nem fognak megváltozni addig, amíg a szívünk meg nem változik. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell harcolnunk az igazságtalanság ellen politikai síkon is. Kell harcolnunk. De mindenekelőtt szeretetforrássá kell válnunk a többiek számára; oda kell figyelnünk a kicsikre: azokra, akik sérültek; a törékeny és magányos emberekre. Amikor ez az életáramlat erősebbé válik, a struktúrák is megváltoznak majd.

Jean Vanier: Ne félj! Részlet az Előszóból.

 

Vissza a kezdőlapra