A kábítószer-terjesztés büntetésének enyhítése helyett drogmegelőző hálózatot!
Aggodalommal tölt el bennünket, hogy vállalt nemzetközi szerződéses kötelezettségeinknek ellentmondó és alkotmánysértő a Büntető törvénykönyv kábítószerrel való visszaélésre vonatkozó szabályainak tervezett módosítása. Elképzelhető, hogy a drogfogyasztás ellen a büntetőjog szigorú eszközei mellett indokolt lehet egy enyhébb eszköztár jól körülhatárolt alkalmazása is. A javasolt módosítás azonban messze túlmegy ezen. A módosítással szembeni ellenvetéseink röviden a következőkben foglalhatók össze:
A fiatalokat az iskolákban és a kulturális intézményekben óvni kell a kábítószer-fogyasztástól! Ahogyan a társadalom a dohányzás betiltását ezen intézményekben tudomásul vette, nyilván elfogadja a jóval veszélyesebb kábítószer-fogyasztás intézményen belüli tilalmát, amit az intézmények szabályzataiba kötelező erővel fel kell venni. E szabály betartását nemcsak büntetőjogi, hanem iskolai fegyelmi eszközökkel és szabálysértési szankciókkal is biztosítani kell. Különösen igaz ez kezdő fogyasztó önkéntes jelentkezése vagy beismerése és a drog forrásának megnevezése esetén, amikor hatósági vagy bírói intézkedésként elrendelt elvonó kezelés esetén a büntetlenség biztosítása is lehetséges.
Az iskolákat meg kell óvni a kábítószer-terjesztőktől! Semmi sem indokolja, hogy éppen az oktatási intézményekben együttes fogyasztásra kínált drog esete élvezzen jogi védelmet! Ha így lesz, előre látható, hogy az iskolák válnak a terjesztés első számú célpontjaivá.
Tiltakozunk a "beetetés" szabadsága ellen! A módosítás a fiatalkorúak kábítószeres megkísértését könnyíti meg, amikor a kínálót mentesíti a felelősség alól.
A módosítás a kábítószer-kereskedőket arra ösztönzi, hogy a fiatalkorúak közül toborozzanak terjesztőket; a felnőttet ugyanis mentesíti, ha a saját használatára szóló csekély mennyiségű kábítószert fiatalkorúakkal szerezteti be.
A módosítás a büntetés alóli mentességet ahhoz a feltételhez köti, hogy "az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt."
Közismert, hogy a kábítószer a fogyasztója egészségét és egyéniségét tönkreteheti. Szinte törvényszerűen függőség alakul ki a fogyasztóban. Különösen fennáll ez genetikai hajlam esetén, személyiségi vagy beilleszkedési zavarral küzdő, gyenge akaraterejű vagy szilárd családi hátteret nélkülöző fiatalok között.
A kábítószerrel való visszaélés jogi szabályozásának szigorára nincs tudományos recept. A tudományos érvek valójában ideológiai előítéleteket takarnak. A társadalomnak ezért választania kell, hogy ma Magyarországon a kábítószerrel való visszaélés jogi fenyegetettségét enyhíteni vagy szigorítani akarja. Meggyőződésünk, hogy az enyhítés itt és most rossz és indokolhatatlan. A szigorítás óta eltelt idő rövidsége semmilyen következtetés levonását nem teszi lehetővé. Ugyanakkor az enyhítés azt jelzi a társadalom s különösen a fiatalok számára, hogy a kábítószer-fogyasztás mérlegelés és szabad választás kérdése, és van védelmi rendszer, amely segít a bajbajutottakon. A jogszabálytervezet azonban egy nem vagy alig létező intézményrendszer létezését tételezi fel.
A módosítás ugyanis szemet huny afölött, hogy az egészségügyi ellátórendszer nincs felkészülve arra, hogy a drogfüggőknek szakszerű segítséget nyújtson. Ma Magyarországon nincs a drogmegelőzésnek és a drogbetegek kezelésének az egész országot lefedő, kialakult szabályos intézményrendszere. Ilyen körülmények között a tervezett "okirattal" való igazolás egyszerű igazolás-beszerzéssé silányul, és megjósolható, hogy az igazolások előállítására "iparág" jön létre. A magyar fiatalságot tehát védekező rendszer nélkül akarják olyan kockázatnak kitenni, amely egy fejlettebb drogmegelőzési rendszerrel rendelkező társadalomban sem volna megengedhető.
A törvénymódosítási tervezet több ponton sért olyan nemzetközi egyezményeket, amelyeket a Magyar Köztársaság aláírt. Sértené a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amely kiemeli a törvényhozás felelősségét abban, hogy óvja meg a gyermekeket a kábítószer-fogyasztástól. Sérelem érné a kábítószer-kereskedelem ellen 1988-ban hozott ENSZ-egyezményt is, amely súlyosbítást ír elő az iskolai kábítószer-terjesztés ellen. A tervezet a "nem büntethető" kategória indokolatlan kiszélesítésével akadályozná a nemzetközi büntetőjogi együttműködésben kötött egyezményeink végrehajtását. Ettől a fogva a külföldi bűnelkövetők kiadása nálunk szigorúbb megközelítést alkalmazó államoknak lehetetlenné válna, vagy csak az Európa Tanács 1957. évi, a kiadatásról szóló egyezményének megsértése árán lenne lehetséges. Így belső jogunk konfliktusba kerülne nemzetközi szerződési kötelezettségeinkkel, s ez az alkotmány 7. cikkének sérelmét is jelentené.
Nyomatékosan kérjük a Magyar Köztársaság kormányát, hogy a Btk. módosítására előterjesztett törvényjavaslat 21. paragrafusát vonja vissza. Helyette terjesszen elő javaslatot az oktatási intézmények drogmentességének védelmét biztosító fegyelmi, szabálysértési és büntetőjogi intézkedésekre, továbbá egy szigorú szabályok szerint működő drogmegelőzési és drogbetegségeket kezelő hálózat sürgős kiépítésére, és biztosítsa annak költségvetési forrásait.
Pálinkás József
Országos Sajtószolgálat
