SÁNTA KUTYA

Sávhatárok

Elvben az ember annak örül, ha stabil, évekre előre átláthatók a közterhek. Ennél már csak az a jobb, ha - akár váratlanul is - de csökkennek. A mindenkori kormány azon igyekszik, hogy önmagát a terhek csökkentőjének tüntesse fel. A statisztikusok sok mindent ki tudnak mutatni, persze az emberek meg inkább a zsebükre figyelmek, mint rájuk.

A mostani változtatások egyik érzékeny pontja a személyi jövedelemadó sávhatárainak kérdése. Ha ez az érték az inflációval együtt nő, a tehervállalás reálértékben nem változik. A 2003. évi tervekben van sávhatár emelkedés, de ezzel nem inflációkövetési szempontból van baj. Az elmúlt néhány év jövedelmi viszonyai azt eredményezték, hogy az átlagbér még a megemelt sávhatár mellett is a legnagyobb adókulccsal adózik Magyarországon.

A kormány szerint ennek a kérdésnek a rendezése a jövő feladata, s ugyanakkor leszerelendő a sávhatár emelésére vonatkozó vágyakat, a rádióban nyilatkozó államtitkár visszamutogat, mondván, hogy ők legalább emelik a sávhatárokat, nem úgy, mint az előző kormány. Négy év mulasztásait nem lehet egyszerre helyrehozni .

Nézzük a tényeket:     Az Orbán kormány 2001-ben és 2002-ben az alsó sávhatárt 45 %-kal emelte, a Medgyessy időszak ugyancsak két év alatt ezen az értéken csak 19 %-ot tervez emelni.

A felső adósáv határral két baj is van. Az emelés mértéke elmarad az Orbán kormányétól, 31 helyett csak 24 %, de ráadásul ez nagyobb emelés, mint az alsó határértéké. Minél magasabb az alsó adósáv határa, annál több kevesebb adót fizető ember van, minél magasabb a felső adósávhatár, annál kevesebben fizetnek a maximális adókulccsal. A két kormány eltérő gyakorlatából meglátható, hogy az Orbán kormány erőteljesebben emelte a sávhatárokat és jobban kedvezett a szegényeknek (hozzá igazította az alsó sávhatárt a minimálbér emeléséhez), mint a magát szocialistának képzelő utód. 

S

Vissza a kezdőlapra