Olvasói levél

Hová tűnt Demszky Gábor főpolgármester jelölt?

A főpolgármester úgy csinál, mintha nem lenne kampány s ő csak tenné a dolgát. Évek óta kitér az ütközések és a nyilvános megméretés elől. Nem vesz részt érdemben a plakát-háborúban sem. Elvárja tőlünk, hogy megszavazzuk. Közben egyre erősebb az MSZP-ben az a gondolat, hogy itt az ideje megszabadulni tőle vagy legalább takaréklángra tenni őt. Amíg ennek módozatain gondolkodtak kialakult az a helyzet, amelyben az MSZP előtt csak két rossz lépés áll: visszalép vagy nem lép vissza. A két rossz közül viszont választani kell. Erről szól Bonifert Donát elemzése, amelyet örömmel és egyetértően nyújtunk át olvasóinknak. 

Demszky Gábor ma (még) Budapest főpolgármestere, s ebben a minőségében olykor-olykor (még) föltűnik: átad egy-egy megépült útszakaszt vagy felüljárót, de főpolgármester-jelöltként alig látható. Elvétve lehet találkozni itt-ott – nem túl eredeti – kampányszövegeivel („Budapestnek levegő kell!”), az utóbbi napokban megjelent néhány kisebb plakátja is a buszmegállókban, az MSZP főpolgármester-jelöltjének, (Gyuriczáné) Németh Erzsébetnek a plakátjaival viszont már hetek óta tele van a város, és Schmitt Pállal is örvendetes módon egyre gyakrabban találkozhatunk, amint optimistán tekint le ránk a hirdetési felületekről. Újabban Demszky (csapatával együtt) már az üldözési mánia jeleit mutatja: Schmitt Pál és az MSZP közötti „összeesküvést” emleget, aminek célja az ő félreállítása lenne.

Demszky aggodalma persze nem teljesen alaptalan: jól tudja, hogy az ő bőrére megy ki a játék. Ennek a játéknak azonban nem pusztán az ő személyes pozíciója, hanem pártjának, az SZDSZ-nek a helyzete is a tétje. Demszky már régóta az SZDSZ egyetlen sikeres politikai személyisége, bár nimbuszát a kudarccal végződött pártelnöki kaland erősen megtépázta. Ha ismét nyerni tudna a főpolgármesterségért folyó versenyben, az nemcsak az ő számára jelentene sikert, hanem pártjának is sokat segítene az életben maradásért vívott, már-már reménytelennek tűnő küzdelemben. Ha viszont nem sikerül neki, az kudarcot jelent pártja számára is, és azzal a következménnyel járhat, hogy az SZDSZ eltűnik a politikai süllyesztőben. Márpedig az utóbbi fejleménynek nemcsak a polgári táborban örülnének.

Az SZDSZ ugyanis a Medgyessy-kormány mögött álló finánctőkés érdekcsoportoknak („hálózatnak”) púp a hátán: mint választási szavazat-szerző kapacitás feleslegessé vált, mert az MSZP-hez képest elenyésző támogatottsággal rendelkezik, s adódhat olyan helyzet, amikor a rá jutó szavazatok kárba vesznek a „baloldal” számára. A tavaszi parlamenti választásokon az SZDSZ a szavazatok 5,57 százalékát szerezte meg, s ezzel 17 listás mandátumhoz jutott, ami 10 fős kormánytöbbséget eredményezett. Ha 35 ezer szavazattal (valamivel több, mint fél százalékkal) kevesebbet kap, nem jut be a parlamentbe, és nincs Medgyessy-kormány. Az ő számukra jobb tehát, ha az SZDSZ néhány százalékát is az MSZP söpri be, ott akkor is hasznosulni tud, ha nem éri el az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Ehhez viszont az SZDSZ-nek – s vele együtt Demszkynek – el kell tűnnie a színről.

Az MSZP vezető politikusainak megnyilatkozásaiból már eddig is érzékelhető volt valami hasonló felfogás (Kovács László pártelnök például legutóbb egy vidéki választási fórumon lebeszélte az embereket arról, hogy egy „jelentéktelen” párt jelöltjére adják szavazataikat, nem titkoltan az SZDSZ-re célozva ezzel). Ugyanezt jelzi (Gy.-né) Németh Erzsébet erőteljes kampányának nyíltan Demszky-ellenes éle, amit az országos pártvezetés legalábbis nem ellenez (ezt mutatja a Kovács-Gy. Német-Medgyessy hármas az óriásplakátokon). Lehetséges, hogy – szolid MSZP-többség mellett – tényleg szívesebben látnának a fővárosban egy diplomatikus, közvetlen pártkötöttségektől mentes főpolgármestert az önfejű és óhatatlanul pártszempontokat is bekalkuláló Demszky helyett – s a számukra csak bajt hozó SZDSZ szavazatait is inkább a saját listájukra terelnék.

Bárhogyan is dönt végül az MSZP országos vezetése, az számukra csak rossz döntés lehet. Ha mégis ráveszik Gy. Németh Erzsébetet a visszalépésre (aminek a sorozatos nemleges nyilatkozatokat követően ma már egyre kevesebb a valószínűsége), súlyos presztízs-veszteségnek teszik ki magukat, s a kolonccá vált koalíciós partnernek adnak újabb esélyeket. Ha viszont nem bírják rá a visszalépésre, ezzel a rossz parlamenti választási eredmények után váratlan, jó esélyt adnak a polgári oldal által támogatott jelöltnek, s ezzel az egész polgári oldalnak is.

Bonifert Donát

Vissza a kezdőlapra