A 21. század kihívása: az integrált közösség létrehozása
A világ országai együttműködnek gazdasági fejlődésük érdekében, a nemzeti és
nemzetközi problémák megoldásában. Ezt kevesen tagadják. Azt viszont, amit
globalizációnak hívunk, sokan hevesen ellenzik. Az elmúlt húsz év során a
globalizáció (vagy globális egymásra utaltság) több embert emelt ki a
nyomorból, mint bármely más jelenség az emberiség történelmében. A többség
olyan kormányzat alatt él, amelyet maga választott. Falak omlottak le,
távolságok csökkentek, az információ, a technológia és a juttatások lenyűgöző
sebességgel terjednek. Azok a fejlődő országok, amelyek a szabadkereskedelmet
és befektetést választották, előbbre jutottak, mint a zárt határokkal
rendelkezők.
Azonban, mint ahogy azt 2001. szeptember 11-e olyan fájdalmasan igazolta, ez a
globális egymásra utaltság vegyes „áldásokkal”, paradox jelenségekkel is jár.
Éppen a nyitott határok és új technológiák tették lehetővé a terroristáknak,
hogy megöljenek háromezer embert, akik mintegy hetven országot képviseltek.
Aztán ott vannak a környezet, az oktatás, az egészségvédelem és a politika
élet ellentmondásai.
A fenti gondolatokkal kezdte Bill Clinton, volt amerikai elnök azt az egynapos
konferenciát New Yorkban, amelyet a fenti ellentmondások megvitatására
szerveztek. A viatafórum előadói között volt többek között a Világkereskedelmi
Szervezet (WTO) főigazgatója, Mexikó külügyminisztere, a Szabadság és
Demokrácia Intézet (ILD) elnöke, az arab államok helyi irodájának helyettes
főtitkára, a nemzetközi emberi jogok jogi csoportjának ügyvezető igazgatója és
Soros György, a Soros Fund Management elnök-vezérigazgatója, a Nyitott
Társadalom Intézet elnöke. A „William Jefferson Clinton Elnöki Alapítvány” és
a New York University által szervezett konferenciát annak a dilemmának a
feloldása érdekében rendezték, amelyet Clinton a következőképpen fogalmaz meg:
„olyan lehetőségeket keresünk, amelyekkel az ellentmondások kibékíthetők;
hogyan tudjuk a globalizáció előnyeit növelni, ugyanakkor rizikófaktorait
csökkenteni úgy, hogy a világban több partnerség és kevesebb terrorista
legyen? És akkor, de csak akkor túlléphetünk az egymásra utaltságon a közös
felelősségek, közös előnyök és közös értékek integrált globális közösségébe.”
Tehát a globalizációból (illetve, ahogy Clinton hívja: globális egymásra
utaltság) az integrációba. E leegyszerűsített képlet úgy hangzik, mint a
szocializmusból a kommunizmusba való átmenet romantikus változata; sem a
szocializmusra, sem a globalizációra nem kapunk történelmileg megfelelő
magyarázatot és egyik sem népszerű; ezért kihívjuk a történelmet, és, az
emberek megnyugtatása érdekében „csak” átmenetnek hívjuk őket. Ez a már-már
obszcén hasonlat, tudniilik a globalizáció és a szocializmus összehasonlítása,
csak olyan fejből pattanhat ki, amelyiknek a „szocializmusban” kellett
gondolkodnia. Mindenesetre nem lehet légből kapott, hiszen a mai amerikai
társadalom számos eseménye mutat a központosítás irányába, példákat napi
rendszerességgel találhatunk: minisztériumok összevonása, háborús készülődés a
népi akarat ellenében, a személyiségi jogok soha nem látott megnyirbálása a
terrorizmustól való félelem jegyében. Ezek a nagyhatalmi készülődés jelei.
Persze ez a birodalom már nem a gyarmatosításra épít − írja a New York Time
Magazin január 5-i száma −, új idők járnak, a 21. század Amerikája olyan
globális hegemóniára törekszik, amelyben a szabad piacokat, az emberi jogokat
és a demokráciát a történelemben soha nem látott méretű és erejű katonai erő
vigyázza. Ez maga a paradoxon definíciója.
De térjünk vissza ahhoz, hogy Clinton és − rendkívüli népszerűségének, kiváló
szónoki képességeinek köszönhetően − a köré csoportosult igen befolyásos réteg
hogyan oldaná ezt fel.
Bill Clinton bejelentette a Globális Méltányossági Kezdeményezés (Global
Fairness Initiative) szervezet megalapítását, aminek ő az elnöke. A célt így
határozta meg: „Felelősségteljes kereskedelemmel és befektetésekkel
munkahelyeket teremthetünk és a gazdasági fejlődést élénkíthetjük az egész
világon. Milliók életét javíthatjuk az adott helyi környezet, az emberi jogok
és igazságos munkaelőírások védelmével.” Ez a kezdeményezés a „párbeszédet a ’globalizáljunk-e?’
kérdésről a ’hogyan globalizáljunk?’-ra helyezi át, így mindenki részesülhet
annak előnyeiből.” A kezdeményezés két fő területre koncentrál: (1)
Együttműködés azokkal, akik komoly érdekeltségekkel rendelkeznek innovatív
modellek felkutatása és fejlesztése céljából a globalizáció érdekében. Ezek a
modellek olyan valóságos példákon alapulnak, ahol az üzleti szellem,
kormányzatok és közösségek együtt dolgoznak. A cél az, hogy a külföldi
befektetések és élénkebb kereskedelem mindenki életét javítsa. (2) Nemzetközi
fórumokat kell létrehozni, hogy a fejlődő és a fejlett nemzetek megvitathassák
a globalizáció pozitív és negatív hatásait. Ez a katalizátor szerepét tölti
majd be a kereskedelmi globalizációs „párbeszédek következő generációjának”
elérése érdekében.
A szervezet vezetőségi tagságához az elkövetkező hónapok során volt
kormánytisztviselők, cégvezetők, munkaügyi vezetők, környezetvédelmi
aktivisták, emberi jogi tanácsadók és akadémikusok csatlakoznak.
Amerika hatalmi pozíciójára vonatkozóan Soros György előadta, hogy „fontos a
felelősségünk felismerése, hiszen a szerepünk katonailag, pénzügyileg,
gazdaságilag és még kulturálisan is domináns. A vezető pozíciónkat nem elég
megtartani, azt fejleszteni is kell.” Példaként említette, hogy a nemzetközi
jog fejlesztése is elképzelhetetlen lenne amerikai részvétel nélkül.
„Szükségünk van a pozitív vezető pozíciónkra.” A nyitott társadalom
elkötelezettje emlékeztetett arra, hogy nem szabad elfelejtenünk, a globális
pénzügyi piacnak köszönhető a világban ma észlelhető változás. „A nemzetközi
pénzügyi piacunkat fejlesztenünk kell, hogy a perifárián levők is
felzárkózhassanak.”
Bill Clinton a konferenciát azzal zárta, hogy növelni kell a világban a nem
kormányszintű, civil szervezetek számát, „az olyanokét, mint az enyém, a
Globális Méltányossági Kezdeményezés”. Hangsúlyozta: aki ennek a jelentőségét
megérti, annak nagy a szerepe van abban, hogy újabb kezdeményezéseket hozzon
létre. Hozzátette ímmár sokadszor, hogy ha ez az alulról jövő civil mozgalom
túlléptethet a globális egymásra utaltságon a közös felelősségek, közös
előnyök és közös értékek integrált globális közösségébe.
Niemetz Ágnes
NEW YORK
