Mikor változik már meg a jelenlegi "sztálinista" alkotmány?
Minden jogi végzettségű ember és minden parlamenti képviselő tudja: a magyar alkotmány az 1949. évi XX. törvény. Azt még többen tudják, hogy 1949-ben Sztálin megbízottjai már teljesen átvették az ország irányítását. Nem kell nagy képzelő erő ahhoz, hogy ne sok jót várjunk egy olyan törvénytől, amelyet épp akkor vetettek papírra, amikor a parlamenti élet megszűnt, illetve a látszat-képviselők csak ütemes tapssal voltak képesek reagálni a kormány előterjesztéseire.
Ha ma egy nyilvános fórumon valaki feláll és felteszi a címben jelzett kérdést, gyakran vastapsot kap. Az érvényes alkotmányszöveg - alapvető feladatának megfelelően - áttörhetetlen falat állít a jogállamiságot nem kellően tisztelő politikai törekvések elé. Az ily módon csalódott politikusok kezdték el a sztálinista alkotmányt szidni saját hibáik felismerése és kiküszöbölése helyett. A változások terheit hordozó emberek egy része azonnal belekapaszkodott ebbe a gondolatba, hiszen magyarázatot vélt találni arra, miért nem mennek jól a dolgok hazánkban. Mitől mennének jól, ha már az alapoknál, az alkotmány megfogalmazásánál el van rontva? Jöhet-e valami jó a kommunistáktól? - teszik fel a költői kérdést.
Ebben a cikkben nem védjük a most 54. évét taposó alkotmányt. Annak viszont utána jártunk, hogy miben egyezik meg az 1949-es és a ma hatályos szöveg.
Van néhány szószerinti egyezés:
25.§ (2) A törvényhozás joga az Országgyűlést illeti meg.
45.§ (2) A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti.
50.§ (3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve.
52.§ (2) A legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős és működéséről köteles beszámolni.
Mindössze ennyi szószerinti egyezés.
Mielőtt kimondanánk, hogy a régi és a mai alkotmány között oly kevés a megegyezés, hogy a mait már nem lehet sztálinistának tekinteni, ismerjük el: a minimális szószerinti egyezés mellett vannak nem teljesen egyező, de tartalmilag nagyon közel álló részek is.
Régen is kimondta az alkotmány, hogy évenként legalább két rendes ülésszaknak kell lennie. A hatályos szöveg azt is rögzíti, hogy a két rendes ülésszak február elsejétől június tizenötödikéig, illetve szeptember elsejétől december tizenötödikéig tart.
Hasonlóképp mindkét változat ismeri, illetve alapesetnek tekinti, hogy az ülések nyilvánosak, de céloz arra, hogy zárt ülés is létezik.
Ugyanígy lényegében azonosan rendelkezik a két változat az határozatképességről, arról, hogy a törvényeket a hivatalos lapban kell kihirdetni, hogy az ügyészeket a legfőbb ügyész nevezi ki, hogy a házasság és a család intézménye védendő. Nem változott az ország fővárosa sem. Mindkét alkotmányban szerepelnek továbbá az alapvető szabadságjogok , s ezek megfogalmazása gyakran hasonló vagy néhány részletben akár azonos is.
A Rákosiék által létrehozott szöveg 7 oldalból áll, amelyet XI fejezetre tagoltak. A hatályos 19 oldal, s XV fejezetre osztott. A paragrafusok száma közel van egymáshoz: 72 illetve 79, de ez az összehasonlítás csalóka. A változtatások során nem akarják egy-egy új pont felvételekor megváltoztatni a számozást, és az új elemeket nem írják a meglévő szöveg végére, hanem az arab számokkal folytatólagosan számozott bekezdések sorába a törvényszöveg belső logikája szerinti helyre illesztik az újat, úgy hogy az előző paragrafus számát egy nagybetűvel egészítik ki. Így kerül a 2 és a 3 § közé a 2/A paragrafus. Olykor nem egy hanem több új paragrafust illesztettek be, s ily módon van például 28/E vagy 70/K paragrafus is.
Alkotmányunk tehát formailag biztosan nem tökéletes: A sok bővítés, változatás miatt számozása nem a törvény belső szerkezetére, hanem a szöveg kialakulásának történetére utal. Ezt előbb utóbb rendezni kell. A cél, hogy egy állandó, évekig, évtizedekig nem változó alaptörvényünk legyen.
Nem tárgya ennek az írásnak az, hogy ehhez mit kellene még kidolgozni. Abban biztosak vagyunk, hogy nem egy újabb módosításra van szükség, hanem egy új, egységes szöveget kell beterjeszteni a parlament elé.
Az alkotmány minden változtatásához azonban a megválasztott képviselők kétharmadának igenlő szavazata kell. A mai felfokozottan ellenséges politikai légkör nem kedvez az ehhez szükséges nemzeti egyetértés megteremtéséhez.
Az 1949-ben meghozott alkotmányt két okból tekinthetjük sztálinistának. Vannak ide sorolható tartalmi elemek: 2.§ első bekezdése: „A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama.” Mivel egy országban akkor is éltek például értelmiségiek, kereskedők, bizony sokakat kirekesztett ez a megfogalmazás.
A sztálinizmus másik jegye nem a szöveg tartalmi hibája, hanem az akár ma is tartható megfogalmazás ellenére az azzal tökéletesen ellentétes gyakorlat. Hiába mondta ki az alkotmány, hogy a törvényhozás joga az Országgyűlést illeti meg, a törvények egy részét törvényerejű rendeletnek nevezték és azokat az Országgyűlés helyett az Elnöki Tanács hozta meg -olykor még parlamenti ülésnapon is, az ebédszünetben. A bírák függetlenségéről is lehetne mesélni. Ismertem egy bírót, aki épp 1949 táján ment el kazánt fűteni, mert nem volt hajlandó utasítás alapján hozni ítéletet...
Ha ennek a két formában jelentkező sztálinizmusnak a jeleit keressük, akkor az elsőt nyugodtan elvethetjük: az 1989-ben átalakított alkotmány szövege nem sztálinista. Nem ilyen egyszerű azonban a helyzet a sztálinista gondolkodással. A szépre festett jog hirdetése és az azzal ellentétes cselekvés a „sztálini örökség” része. Mindennapos gyakorlat volt az egész Kádár rendszer alatt. Ráadásul úgy látszik: vannak akik ma sem tudnak leszokni róla. Aktuális példa: Ha a köztársasági elnök a 26 § (2) bekezdése értelmében egy törvényt az országgyűlésnek visszaküld, akkor a (3) bekezdés alapján az „Országgyűlés a törvényt újra megtárgyalja és elfogadásáról ismét határoz.” - ez áll az alkotmányban. Mint tudjuk, a köztársasági elnök a szociális törvénycsomagot visszaküldte. Az elképzelések szerint azonban a kormány nem akar újabb tárgyalást, hanem csak az úgynevezett záró tárgyalásra ás zárószavazásra kerülne sor. Hozzászólni - a tervek szerint - csak az elnök által kifogásolt részekhez lehet. Az alkotmány azonban nem ismer ilyen megszorítást, sőt kifejezetten azt mondja: az Országgyűlés a törvényt újra megtárgyalja. A törvényt - s nemcsak néhány kiragadott részletet.
Ez lesz az egyik vitatéma február első hetében. S ez a vita sokakban ismét azt a véleményt táplálja majd, hogy a kormánynak sikerült vagy húsz évvel visszaforgatnia az idő kerekét. S ez nem afféle vélemény, ez tény, tény, tény...
