Áramok és bérek
EMELKEDIK A VILLAMOS ENERGIA ÁRA
Imígyen szóla a kormánynak az ő szóvivője: 2003. február 1-jétől változik a villamos energia ára. A mintegy 10 százalékos átlagos emelés nem egyformán érinti a fogyasztókat: a lakossági átlagár ettől elmaradó mértékben, 8,7 százalékkal emelkedik. A lakosság számára elérhető kétféle tarifa közül az általános - köznyelven "nappali" - áram ára csupán 7,7 százalékkal, kilowattóránként 22 forintról 23 forint 70 fillérre emelkedik. Az "éjszakai" kedvezményes áramtarifa 13,7 százalékkal 11 forint 60 fillérre módosul.
Az áremelés a legtöbb háztartás számára - a fogyasztás-statisztikai adatok alapján - havonta mintegy 200-400 forintos többletterhet jelent.
A jelenlegi áremelkedésre azért
van szükség, mert az előző kormány a választásokat megelőzően a törvényi
szabályozás ellenére nem tartotta be a lefektetett árszabályozási rendet, és nem
biztosította a költségarányos árakat. Ennek eredményeképpen mára igen nehéz
helyzetbe került a Magyar Villamos Művek Rt., ami veszélybe sodorta az ország
jövőbeli biztonságos áramellátását. Így szól a propaganda
gépezet. Emlékeztetőül: 2000 elején 19,8, 2001-ben 21, 2002-ben pedig 22 Ft volt
a "nappali" áram díja. Ezek az emelések lényegében infláció arányosak voltak,
még a legutóbbi, 4,8 %-os is annak számít. Most tovább csökkenő infláció mellett
jóval a feletti értékben emelkedik a hatósági ár. A éjszakai kedvezmények pedig
megkezdődött az elvonása, hiszen itt két és félszerese az emelés az inflációnak.
Nem véletlen, hogy szakmai szervezetek, mint például az Energiapolitika 2000
tiltakoztak a kormányintézkedés ellen. Az sem véletlen, hogy a január 16-án
tartott sajtótájékoztatójuk ugyan kapott néhány percet a rádió Déli
Krónikájában, de például az Interneten nem sikerült az elmondottak nyomára
akadni.
A Kormány a jelen áremelési mértékkel egyszerre védi a polgárokat adófizetői és fogyasztói minőségükben. Ha ugyanis az áremelés a mostani mértéknél kisebb volna, akkor hónapokon belül a polgárok adófizetőként volnának kénytelenek zsebükbe nyúlni, ahogyan azt tették 2001-ben, amikor a költségvetés 32 milliárd forinttal volt kénytelen támogatni az MVM működését, megelőzve annak összeomlását. Nagyobb áremelési mérték ugyanakkor indokolatlanul terhelné meg a polgárokat, mint számlafizetőket. - E megint nagyszerű csúsztatás. 2001-ben például egyetlen családnak sem kellett az MVM ügyben a "zsebébe" nyúlni, hiszen a költségvetés által eleve elvett összegből, nem külön e célra kivetett adóból kapott - helyesen - az MWM támogatást. (Más kérdés, hogy jobb konstrukció esetén az MVM nem szorult volta külső támogatásra.)
A polgár csak azt látja, hogy energia kiadásai nőnek, egyre nőnek, miközben a szolgáltatás jó esetben szinten marad. Az illusztrációként használt lámpavas nem ritka látvány, az áramszolgáltatók és az önkormányzatok nem költenek állagmegóvásra, majd ha a rozsda mindent megevett, akkor sikoltoznak újabb bevételekért. Nem akarunk lázító mondatokat írni arról, hogy a lámpavasnak nem egyetlen funkciója, hogy tartsa a lámpát. nem akarunk soha többé erőszakot. Ahhoz azonban, hogy ez a vágyunk teljesedjék, a kormánynak nem lenne szabad folyamatosan provokálnia. Azt szeretnénk érezni, hogy a kormány a mi érdekeinket védi a monopol helyzetben lévő cégekkel szemben. Ám amit látunk az ennek az ellenkezője: az áram emelkedhet infláció felett, az autópálya díj is, de sem a minimálbér, sem a Volán alkalmazottak bére nem.
szelle
