2003. március 26. szerda 18:02

A Belgiumi Magyar Egyetemi Tanárok Baráti Körének felhívása

 

Az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló áprilisi népszavazás előestéjén újra a magyar közvéleményhez fordulunk (mint egy éve a parlamenti választások előtt), mivel április 12-én az egyetemes magyar történelem egyik mérföldkövéhez érkezünk, amely nem lehet egy pártok közti belpolitikai küzdelem tárgya: az egész magyarság sorsdöntő ügyéről van szó, amely az ország és 15 milliónyi magyar létét és túlélését fogja meghatározni.

 

Természetesen nem egy egyszerű érzelmi kérdésről van szó, hanem egy roppant összetett társadalmi és egyéni, gazdasági, szellemi és „országlélektani” döntésről, amely minden polgárt a maga egyéni és közösségi mivoltában érint. Az ami a lakosság számára közép- és hosszútávon előnyös, és az ország és a nemzet fennállását szavatolni fogja, az rövidtávon nem lesz minden egyén, vagy réteg, vagy foglakozási ág számára egyik napról a másikra mennyei manna. Sőt, sokak számára a gondolkodásmód alapvető átalakítását és több erőfeszítést, esetleg átmenetileg visszaesést is jelenthet a jövendő évekre, másoknak a hátralevő életre.

 

A hatok 1957-es Európája 45 év alatt a jelenlegi 15 tagjával a világ három döntő gazdasági ereje egyikévé vált, melynek legfőbb vívmányai: az egységes piac; a közös pénz; a munkaerő, a tőke, a szolgáltatások, a személyek és az áruk szabad áramlása; a verseny szabályozásának léte és szigora. Jelenlegi szerkezetével, jogrendszerével és gazdasági erejével az Európai Unió a globalizáció amerikai/délkelet-ázsiai változatának az egyetlen ellenszere, amely annak fenyegető negatív kihatását (aminek egy elszigetelt kis ország képtelen lesz ellenállni) nagyrészt semlegesíteni vagy feldolgozni képes.

 

Összefoglalva az Európai Unió olyan értékrendet biztosít, melyet nyugodt szívvel elfogadhatunk: szabályozott versenyt, társadalmi szolidaritással. Az Európai Unió fejlődése folyamatos, a kormányközi módszerek mellett a föderális szempontok is periódusoktól függően eltérő hangsúllyal kerülnek előtérbe. Magyarország mindkét esetben megőrzi döntési jogát, és érvényesítheti befolyását az európai ügyekben.

 

Belépéskor az ország komoly (ha nem is maximális) összegeket kapna, s erre (már a leendő költségvetésünkbe beszámított) vérátömlesztésre és a külföldi aktív tőke beáramlására, s annak a gazdasági életre való pezsdítő hatására a magyar gazdaságnak, az önkormányzatoknak és intézményrendszereknek szükségük van. (Lásd az utolsó körökben belépő szintén szegényebb tízmilliós országok, Portugália és Görögország szép távot befutott gazdasági fejlődését, az ugrásszerűen haladó Írország példájáról nem is beszélve).

 

A teljesség igénye nélkül soroljunk fel néhány pontot, amelyekből az ország döntően profitálhat az elkövetkező két évtizedben.

A belépés elutasítása fatális hiba lenne, hisz így a XXI. század politikai jövőjét nélkülünk határoznák meg. Egy, a csatlakozó EU-tag szomszédokkal körülvett gazdaságilag gyengébb Magyarország sorsa rövidtávon a gazdasági élet beszűküléséhez, a lakosság felgyorsult csökkenéséhez (emigráció) és az ország radikális elszegényedéséhez vezetne, míg középtávon a sokat emlegetett, már meglévő negatív demográfiai görbével az ország létét kellene kétségbe vonni. A határon túli magyarsággal szemben érzett felelősségünk tudatában is el kell vetnünk a nemmel való szavazás lehetőségét; bár nem lesz könnyű, de csak EU-tagként tudjuk törvényes keretekben biztosítani a határon túli magyarok istápolását.

 

A csatlakozásnak van morális vetülete is: társadalmi felelősségtudat, az emberi jogok 100 százalékos biztosítása mindenki számára, meggyőződéses ökológiai gondolkodásmód tartoznak többek között ehhez a kérdéscsoporthoz, ahol a belépés a szükséges felzárkózás alapfeltétele.

 

Ami a haza fogalmát és a nemzeti szuverenitás kérdését illeti, mi úgy gondoljuk, hogy ez a XXI. században csak abban az ideális gazdasági, szociális és társadalmi keretben tartható fenn, amit 2003-tól csak egy erős, kiegyensúlyozott, önmagát és tagjait respektáló Európai Unió garantálhat. Történelmi múltunkból eredő, kulturális és tudományos értékeinken alapuló, magas morális színvonalon álló, jó minőségű munkára alapuló nemzeti tudatunk, felelős politikusok kezében a fokozatosan eggyé váló Európában is a legjobb garanciája szellemi szuverenitásunknak, amely be tudja fogadni a Kárpát-medence magyarjait; ha megtartjuk sokszínűségünket, nyelvünket, kulturális igényességünket és tradicionálisan magas színvonalú oktatási rendszerünk önállóságát.

 

Ez a jövőkép is lebegjen a magyar választópolgár előtt, amikor leteszi voksát április 12-én.

 

B. Nagy János kémikus professzor, Facultés Universitaires Notre-Dame de la Paix, Namur

B. Nagy Ottó kémikus professzor, Université Catholique de Louvain

Deutsch Gyula, fizikus professzor, akadémikus, Université Catholique de Louvain

Fayl Gilbert, a European Academy of Sciences and Arts külkapcsolatokért felelős főtitkára

Frühling János orvosprofesszor, akadémikus, Université Libre de Bruxelles

Hevesi László, kémikus professzor, Facultés Universitaires Notre-Dame de la Paix, Namur

Kolosy Márton, kardiológus

Kolosy Pál, kutatóorvos

Lámfalussy Sándor, közgazdász professzor, akadémikus, Université Catholique de Louvain

Mándy Pál közgazdász professzor, Université Catholique de Louvain

Rezsőházy Rudolf, politológus, akadémikus, Université Catholique de Louvain

 

Országos Sajtószolgálat

vissza Vissza a kezdőlapra