Tisztújítás az SZDSZ-ben – de minek?
A múlt hét végén, az SZDSZ küldöttgyűlésén háromnegyedes többséggel újraválasztották az elnyűhetetlen, eddigi többszörös elnököt, Kuncze Gábort – de a 12 tagú ügyvivői testület közel fele az eddigi politikával szemben kritikus tagokból áll. Ez teljesen érthető, ha arra gondolunk, hogy az egykor szebb napokat látott rendszerváltó párt hosszú évek óta tartó agóniája talán a vége felé tart: támogatottsága a legutóbbi választások óta 5 százalék alá csökkent, és kedvező fordulatnak semmi jele. Ha ez így megy tovább, a legközelebbi választásokon már nem a parlamentbe való bejutás lesz a tét, hanem az, hogy az SZDSZ is a Kisgazdapárt sorsára jut-e (azaz 1 százalék alá zuhan, s minden költségvetési támogatástól elesik), vagy legalább néhány százalékos támogatottságot meg tud tartani.
Nyilván felmerül a kérdés, hogy Kuncze és támogatói miért nem hallgatnak kritikusaikra, és miért nem igyekeznek markánsabban képviselni valamiféle önálló – ma is az európai politikai kultúra részét képező – liberális irányvonalat? Az SZDSZ-nek az évek óta tartó leépülését, s különösen az MSZP-vel fennálló mostani koalícióban tanúsított magatartását látva óhatatlanul felmerül a feltételezés: pontosan azért nem, mert ezzel az SZDSZ támogatottsága megnőhetne, s ezzel a baloldalon állandósulna a két pártból álló, a tagság és egyes vezetők eltérő politikai beállítottságából eredő, folytonos egyeztetést igénylő, bonyodalmas helyzet (ami csak fokozza azokat a gondokat, amelyek az MSZP-n belül is létező, különböző érdekkörök közötti állandó egyensúlyozásból következnek). Emellett egy kis párt esetében mindig fennáll a veszélye annak, hogy nem jut be a parlamentbe, ami egy kiélezett versenyben végzetes lehet a kormányra kerülés – vagy ott maradás – szempontjából. Ha például az SZDSZ a tavalyi választásokon nem jutott volna be a parlamentbe (márpedig ez csak véletlenül sikerült neki), ma nem lenne Medgyessy-kormány. Sokkal egyszerűbb tehát, ha itt is egyetlen nagy politikai tömb létezik, amely képes a szavazatok koncentrálására, s csak az MSZP-n belüli, hosszú évek óta kialakult, végső soron hasonló szocializáción alapuló egyezkedéseket kell véghezvinni.
A Medgyessy-kormány megalakulásakor sokak számára tűnt úgy, hogy az SZDSZ a parlamenti súlyánál lényegesen nagyobb szerepet kapott benne, hiszen a miniszterek közel fele – ezen felül maga a miniszterelnök is – inkább a „kisebb” koalíciós partner politikai beállítottságához kötődik, mint az MSZP-éhez. Jobban utánanézve a dolognak azonban feltűnik, hogy az SZDSZ régi vezető garnitúráját egyedül Magyar Bálint képviseli, s az SZDSZ-hez kötődőnek tartott kormánytagok jó része nem is tagja a pártnak. A kialakult helyzet nyilván a két párt hátterében meghúzódó gazdasági érdekcsoportok viszonyában gyökerezik. Az MSZP valójában az egykori pártkáderekből álló nagytőkés csoport ("nomenklatúra-burzsoázia") befolyása alatt áll, amelyen belül a kilencvenes években egy befektetői-banktőkés csoport vált meghatározóvá. Medgyessy miniszterelnök-jelöltté válása minden valószínűség szerint ennek a csoportnak a befolyását tükrözte. Az SZDSZ-t egy – részben külföldi – befektető csoport szponzorálta az elmúl években (amit feltűnően mutattak a választásokat megelőző időszakban a Mérleg-utcai székház eladása körüli bonyodalmak), ez a csoport azonban a kilencvenes évek végére a jelek szerint teljesen háttérbe szorult. A Medgyessy-kormány tehát alapjában véve egy befektetői-banktőkés csoport által „vezérelt” nagytőkés elit kormánya, s ez az elit az MSZP-t belülről, az SZDSZ-t pedig kívülről foglalta el. Ennek az elitnek szüksége van az SZDSZ által képviselt gazdasági ideológiájára, hiszen az a sajátjához közel áll (ezt jól mutatta Medgyessy egy évekkel ezelőtti nyilatkozata), az SZDSZ, mint párt, a maga „naiv liberális” tagságával és néhány ilyen beállítottságú vezetőjével azonban csupán felesleges kacat a számára.
Nem kell csodálkoznunk tehát, ha az SZDSZ támogatottsága az elkövetkező években csökkeni fog, s ezt – minden, ezzel ellentétes megnyilatkozás dacára – a most megválasztott vezető garnitúra nagyobb része elő fogja segíteni. Ez ugyanis az uralkodó gazdasági elittől kapott feladata – s nem a párt önálló arculatának erősítése, népszerűségének növelése.
Bonifert Donát
