A KÖZPONTI KORMÁNYZAT TERET AD AZ EGYHÁZ RADIKÁLISAINAK
A Katolikus Egyház presztízse a jelen központi hatalom szemében nagyon magas. Különösképpen magas a presztízse az ún. haladó szárnynak, amely a Felszabadítás Teológia követője, és amely azt hirdeti, hogy Isten Országa Földünkön kezdődik és jellegénél fogva a leginkább szegényekhez kötődik.
E teológiai vonal egyik legismertebb alakja a domonkos rendi testvér és író Carlosd Alberto Libânio Christo – Frei Betto. Mint az államelnök tanácsadója, akinek egyébként régi barátja, irodája van az Elnöki Hivatalban. A februárban kialakított Gazdasági és Szociális Fejlődés Tanácsába (CNDES) a kormány meghívta az ugyancsak domonkos Tomás Balduino püspököt, aki az indiánok, föld nélküliek és nyomornegyedekben lakók érdekeit védi radikális formában, immár 35 éve.
Ugyanebben a tanácsban találhatjuk meg a vallásszociológia doktorát Pedro Ribeiro de Oliveirat, aki az egyházi bázis közösségeket (CEBs – Comunidades Eclesiais de Base), képviseli, amely közösségek a Felszabadítás Teológia gyakorlati karja a nagyvárosok külterületein és a mezőgazdasági vidéken; Zilda Arns orvosnőt, aki a Gyermek Pasztoráció irányítója, amely nagymértékben ered a bázisközösségekből.
Egy másik, Lula elnök által alapított tanácsot - Élelmezési Biztonság (Consea) – Duque de Caxias püspöke, a fékezhetetlen politikai hivatással bíró, Mauro Morelli jellemzi meg , aki önmagát igazolandó gyakorta mondja: hitének Krisztusa „az a Krisztus, aki azért jött, hogy megvédje az életet”.
A Felszabadítás Teológia ezen jeles képviselőinek jelenléte a a kormányzati szervekben már elegendően jelzi presztízsüket. De ez még csak a kezdet. Alig egy hete, hogy a Mezőgazdasági Fejlődési Minisztériumban Miguel Rossetto miniszter előterjesztette a 20 új regionális főintéző nevét a Betelepítés és Mezőgazdasági Reform Intézet (Incra) számára. Hárman – Rondóniából, Roraimaból és Piauíból – hívták fel magukra a figyelmet, mert olyan szervezetekből jönnek, amelyek a Tomás Balduino püspök által irányított Termőföld Pasztorációs Bizottsághoz (CPT) tartoznak.
Minden olyan esetben, ahol a Betelepítés és Mezőgazdasági Reform Intézet képén változtatásra került sor, konzultáltak a Termőföld Pasztorációs Bizottsággal. Huszonöt éves működése során soha nem kapott ennyi megbecsülést ez, a Földnélküliek Mozgalma (MST) bölcsőjében született és táplált, Bizottság. Vezetőik sokkal tovább akarnak menni: tegnap új tagokat szerettek volna megnevezni a Mezőgazdasági Reform Intézet még kilenc üres helyére.
Egyike azoknak, akiket Rossetto miniszter már javasolt, a katolikus pap Ladislau João da Silva. Az atya a Munkás Párt (PT) tagja és mint ilyen a múlt évben képviselő jelölt volt Piauí államban, de a választásokon vereséget szenvedett. Hatalmas lelkesedéssel képviseli a Felszabadítás Teológiát: „Senki sem mondhatja a luxus oldaláról a népnek azt, hogy a halál után nyeri el a mennyet. Isten Országa itt kezdődik – társadalmi igazságossággal, mezőgazdasági reformmal, megfelelő lakással és irástudással”.
Lehetséges, hogy az elkövetkező napokban megfigyelhető lesz a Indiánok Missziós Tanácsa (CIMI) – cselekvési módjában még hajthatatlanabb szervezet mint a Termőföld Pasztorációs Bizottság – befolyása a Nemzeti Indián Alapítványban (Funai). Luiz Inácio Lula da Silva államelnök már barátai és tanácsadói előtt kijelentette, hogy pozitívan értékeli a haladók szerepét és befolyását kormányában.
Fr. Bettón kívül az elnök gyakran konzultál Leonardo Boffal, akit a perui Gustavo Gutiérrez katolikus pappal együtt a Felszabadítás Teológia apjának tartanak.
A teológia és hatalom közelsége nem nemzeti sajátosság. Fernando Altemayer, a São Paulói Pápai Katolikus Egyetem Teológiai Fakultásának tanára, megjegyezte, hogy a 80-as években Ronald Reagen amerikai elnök gyakran konzultált teológiai tanácsadójával., és hogy George W. Bush ugyanezt csinálja. A különbség annyi, hogy Lula teológusai balra húznak, Reagené és Bushé pedig jobbra.
Nem csak az értelmiség és haladók közelítenek a kormányzathoz. Fr. Betto szervezi a Keresztény Egyházi Bázisközösségek (CEBs) támogatását az „Nulla Éhség”-hez. (Ez a januárban hivatalba lépett kormányzat egyik legfontosabb politikai programja – kiiktatni az éhséget/éhínséget az országban – ford. megj.)
A Vallási Statisztika és Társadalmi Kutató Központ (Ceris) szerint mintegy 70 ezer bázisközösség működik az országban. „Jól szervezett társadalmi mozgalmat alkotnak, amelyeknek hatalmas képességük van arra, hogy átjárják a legszegényebb közösséget” – határozza meg a domonkos testvér.
Fernando Altemayer szerint ez a közeledés előre látható: „A Bázisközösségek nagyon sok aktivistája a szociális munkához kötődik. Amennyiben a kormány a szociális feladatok mellett dönt, a találkozás megtörténik”.
A katolikus pap Enoque Salvador, aki a Munkás Párt szimpatizánsa és Poço Redondo polgármestere – Sergipe állam és az ország egyik legszegényebb közigazgatási kerülete – szerint a közelítés erősödni fog, ha a szociális kérdés elsőbbséget fog élvezni: „Olyan emberek, mint Tomás püspök és Ladislau atya, mindig a szociális mozgalom első vonalában voltak. Természetes, hogy a kormányzat ilyen személyeket keres személyi állományába”.
A múltban összekeverték a Munkás Párt és a haladók útvonalát. A hetvenes években, amikor Lula elnök még szakszervezeti vezető volt és a katonai diktatúra üldözte őt, a haladók siettek segítségére. A nyolcvanas években kezdte életét a Munkás Párt – a Keresztény Egyházi Bázisközösségek támogatása nyilvánvaló volt. A párt tagjainak nagy része ebből a körből került és kerül ki.
Mindezek ellenére senki sem képzeli, hogy az együttélés mindig idillikus lesz. Az Egyház haladó szárnyának egy része ugyanazokat az ideákat vallja, mint a Munkás Párt radikálisai. A kormányzattal való vitákban a két csoport egymás mellé áll majd.
(Fordította: Pe. Laszlo Karpati)
Eddig az újságcikk, ami 2003. február 23-án jelent meg Sao Pauloban, az O Estado de São Paulo című újságban. A fordítást a napokban küldte meg Kárpáti László atya. A magyar olvasónak sok szálon indulnak el a gondolatai. A felszabadítás teológiájáról azt tudjuk, hogy bizonyos téves eszmék is csapódtak hozzá, de az utóbbi időkben nincsenek probléma felvetések. II. János Pál épp a napokban is nyilatkozott, rámutatva annak tarthatatlanságára, hogy egyre kevesebben egyre gazdagok lesznek, míg tömegek szegényednek el.
Ez tehát a kérdés egyházi megítélése. Nézzük azonban a politikai elemeket. Brazíliában nagy különbségek vannak a társadalmi rétegek között. A gazdagok nagyon gazdagok, a szegények nagyon szegények. A favellák, nyomornegyedek népe reménytelen helyzetben van. Ezekért az emberekért okvetlenül kell tenni valamit, sőt valami hatékonyat. A politikában a szegényekért való kiállás a baloldal programjában szokott helyet kapni, így van ez Brazíliában is. De mit látunk itthon? A megszokás alapján jobb-középnek tekintett Orbán kormány folyamatosan emelte a minimálbért és ezért a baloldali szakszervezetek és pártok élesen támadták. A baloldal, ahogy hatalomra került, eltörölte az értékpapírok adóját, amit a jobboldal vezetett be. Fordított világ. A brazil példa elemzése arra késztetheti a magát újjá szervező Fideszt, hogy ne csak a CDU-t, hanem a német keresztényszociálist uniót (CSU) tekintse példaképének és töltse ki az űrt, amely a politikai térképen a baloldal árulása miatt kialakult. Ha megteszi, nem lesznek gondjai a következő választásokon.
A
felszabadítás teológiájáról
Litánia
Brazilia
vallási helyzetéről
Bolíviai helyzet
