Dessewffy László
Keresztény krimi
Könnyű a válasz arra a kérdésre, hogy miért nem sikeres a keresztény média: Végtére is nincs benne helye a horrornak, a kriminek, a gyűlöletkeltésnek, alantasságnak, pornónak. Most mégis megjelent egy mű, amely mindezekből egy kis ízelítőt idéz fel - politikai horror-történet formájában. Címe: "Voksok és keresztek - A KDNP kálváriája, avagy a rendszerváltás dokumentumregénye."
Nevezhetnénk nyomozó-regénynek is. A szerző - Jezsó Ákos újságíró - rendkívül
alapos dokumentumgyűjtéssel ábrázolja azt a folyamatot, amint a jobb sorsra
érdemes magyar kereszténydemokráciát néhány év alatt lejáratja, kompromittálja
és szétzülleszti egy kalandorokból álló szűk kör és a félrevezetett,
felkészületlen, politikai dilettánsok nyája.
A szövegbe épített eredeti dokumentumok száraz politikai nyelvezetét merészen
ellenpontozza a riporteri hang, a könnyed csevegéssel kevert média-közhelyek
szinte már parodisztikus alkalmazása.
Ne botránkozzon meg a Tisztelt Olvasó, ha a szerző rebellis jelzővel illeti az
alapító régi kereszténydemokraták tiszteletreméltó csoportját; közöttük Varga
Lászlót és Kovács K. Zoltánt, a törvényességet védelmező Isépy Tamást, vagy a
mindig nyugodt és mérsékelt Harrach Pétert, a végsőkig tűrő és áldozatkész
Surján Lászlót és Latorcai Jánost; szemben az akkori médiumok dicsfényében
sütkérező törtetőkkel, akik a történet végére törvénysértőként lepleződnek le.
A rebellis szót idézőjelben kell érteni. Mint ahogy leleplező a Baráti
Társaság név azokra nézve, akik legfeljebb önmaguknak és egymásnak voltak
barátai, akiket elvakítottak saját elfogultságai és Giczy György felelőtlen
nagyotmondásai, fűt-fát, politikai jövőt, magas hivatalokat ígérve a gyenge
ítélőképességgel megvert műkedvelőknek.
A regény végére mindez kiderül, s bármilyen izgalmas olvasmány is ez a krimi,
az olvasónak nem szükséges előre lapozni a csattanóért, hiszen jól ismerheti a
legutóbbi hónapok sajtójából.
Nem árt viszont kellő kritikával mérlegelni a dokumentumokat. Az olvasó
könnyen érezheti a párt szétverői által szajkózott nemzeti, keresztény és
szociális közhelyek hatása alatt, hogy lám, milyen derék, okos magyar
gyerekek vezették átmenetileg ezt a pártot. Vesse össze az olvasó az üresen
puffogtatott jelszavaikat valóságos tetteikkel, vagyis hogy az egyházak és a
kereszténység örök ellenfeleinek kedveztek és vonják le ebből a tanulságot
másokra és a jövőre nézve is.
Kimaradt viszont a krimiből a korabeli sajtó talán döntő szerepe. Mialatt a
baloldali média kárörömmel kommentálta a "keresztények veszekedését" és
szorgalmasan verte az éket, dezorientálta az olvasókat, a korabeli jobboldali
sajtó mérhetetlen rövidlátást tanúsított. Készpénzként terjesztette a
felelőtlen ígérgetésekkel és a belső ellenfelek besározásával pozícióba
kerültek álláspontját, meg sem kísérelve a valóság felderítését. Nem egy
vezető "nemzeti, keresztény" újságíró maga is dicstelen szerepet vállalt a
kereszténydemokrácia lejáratásában, valamiféle politikai karriert remélve.
Tanulságos lett volna a regény végén az amúgy is tízezer számra osztogatott
egykori pártprogramok helyett egy kis összeállítás a kereszténydemokrata
történet sajtóbeli szerepléséből. A többnyire rosszul, vagy sehogy sem
tájékoztatott keresztény olvasónak így módja lenne összevetni saját ügyében a
valóságot annak sajtóbeli tükrével.
Dessewffy
(Jezsó Ákos: Voksok és keresztek - a KDNP kálváriája,
avagy a rendszerváltás dokumentumregénye. Mayer Mihály püspök és Varga László,
a KDNP elnökének előszavával. Válasz könyvkiadó. 2.450,- Ft.)
