Egy országgyűlési határozat viharos születése

 

A Magyar Köztársaság Kormánya H/2305. Számon országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be az Észak-atlanti Szerződés 4. cikke keretében Törökországnak nyújtott NATO-támogatáshoz történő magyar hozzájárulásról.

A javaslat szerint „Az Országgyűlés, az Észak-atlanti Szerződés 4. cikke keretében Törökországnak nyújtott NATO-támogatáshoz történő magyar hozzájárulás részeként engedélyezi, hogy az Észak-atlanti Szerződés tagállamai és a NATO prágai csúcstalálkozóján csatlakozási tárgyalásokra meghívott országok fegyveres erői Törökország védelmi jellegű megsegítése keretében az ország légterét és kijelölt repülőtereit, vasúti- és közúti hálózatát 2003. december 31-ig igénybe vehessék”.

Ez a javaslat csak keretként tekinti a NATO szerződés 4. cikkét, sőt az indokolásból az tűnik ki, hogy a kormány a fenti szöveget igen tág felhatalmazásként értelmezi:

„Ezen intézkedések kizárólag Törökország védelmi jellegű megsegítését célozzák és ezeket kiegészítik a tagállamok által kétoldalú alapon tett intézkedések.”

Érthető, hogy felelősen gondolkodó politikus ezt a határozatot nem fogadhatta el.

Egy hét múlva új kormány előterjesztéssel találkoztunk, amelyet az alábbiakban azzal a két módosítással közlünk, amelyet a parlament a Fidesz javaslatára elfogadott. A két módosítás: elmarad a bevezető szövegből a mellékelt szó – ez stiláris javítás, továbbá az első bekezdésbe bekerül egy aláhúzással jelzett kiegészítés. Ami lényegi változás, tökéletesen kizárja, hogy más célból is átengedjünk alakulatokat, mint amit a határozat megjelöl.

 

Az Országgyűlés határozata

az Észak-atlanti Szerződésből eredő nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítése keretében Törökország védelmének megerősítését szolgáló NATO támogatáshoz történő magyar hozzájárulásról

Az Országgyűlés - figyelemmel arra, hogy az Észak-atlanti Szerződésben foglalt rendelkezések, valamint a NATO katonai szervezetében való tagságból eredő feladatok végrehajtása Magyarország elsődleges fontosságú biztonságpolitikai kötelezettségvállalásainak minősülnek, - a NATO Védelmi Tervező Bizottsága 2003. február 16-án elfogadott, (mellékelt) döntésének végrehajtása érdekében a következő határozatot hozza:

            1. Az Országgyűlés az Észak-atlanti Szerződésből eredő nemzetközi jogi kötelezettségek maradéktalan teljesítése érdekében, a Szerződés 4. cikke alapján megkezdett konzultáció eredményeképpen Törökország védelmének megerősítéséhez nyújtott NATO támogatáshoz történő magyar hozzájárulás keretében engedélyezi, hogy az Észak-atlanti Szerződés tagállamai és a NATO Prágai csúcstalálkozóján csatlakozásra meghívott országok fegyveres erői, kizárólag az 1. számú mellékletben foglalt tevékenységek szerinti csapatok, katonai eszközök és berendezések Törökország területére történő szállítása céljából Magyarország légterét és kijelölt repülőtereit, vasúti és közúti hálózatának a kijelölt részét 2003. december 31-ig igénybe vehessék.

Az Országgyűlés engedélyét azzal a feltétellel adja meg, hogy ezen eszközök és fegyveres erők kizárólag Törökország védelmére, a NATO Védelmi Tervező Bizottság 2003. február 16-i döntésében foglaltak keretében használhatók fel.

            2. Ez a határozat elfogadása napján lép hatályba.

Ezek után érdemes elolvasni a határozat mellékletének szövegét is:

A prágai Csúcstalálkozón a NATO szövetségesek elkötelezték magukat, hatékony cselekvéssel támogatják és segítik az ENSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérje a BT 1441-es határozatának Irak általi teljes és azonnali, feltételek és megszorítások nélküli végrehajtását. Továbbra is ez marad az álláspontunk.

Törökország 2003. február 10-én írt levelében az Észak-atlanti Szerződés 4. cikke értelmében konzultációt kezdeményezett. A Szerződés 4. cikke szerint „a Felek tanácskozni fognak egymással valahányszor bármelyikük véleménye szerint a Felek egyikének területi épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát veszély fenyegeti.” Mindezek tükrében a szövetségesek megkezdték a konzultációkat.

A fenti konzultációk részeként a Katonai Bizottság elnöke 2003. február 10-én tájékoztatást adott az Észak-atlanti Tanácsnak, értékelte Törökország potenciális fenyegetettségét és tájékoztatást adott a Törökország védelmének megerősítéséhez szükséges tervezési követelményekről, beleértve az ezzel kapcsolatos időrendet is.

Ebben az összefüggésben a Védelmi Tervező Bizottság:

•  nyugtázza, hogy Törökország konzultációkat kezdeményezett az Észak-atlanti Szerződés 4. cikke keretében;

• nyugtázza, hogy valamennyi szövetséges megerősítette elhatározottságát arra, hogy teljesítse Törökország felé valamennyi, az Észak-atlanti Szerződés szövegéből és szellemiségéből származó kötelezettségét;

• emlékeztet az Észak-atlanti Szerződés 1. cikkének előírásaira, különös tekintettel a szövetségesek az irányú vállalására, hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erő oly módon való használatától vagy az azzal való fenyegetéstől, amely nincs összhangban az Egyesült Nemzetek Szervezetének célkitűzéseivel;

• nyugtázza a szövetségesek Törökország támogatása érdekében tett lépéseit;

• egyetért azzal, hogy a török kérés következményeként a NATO Katonai Hatóságai adjanak katonai értékelést a Védelmi Tervező Bizottságnak az alábbi lehetséges missziók megvalósíthatóságáról, következményeiről és időrendjéről;

a)       NATO AWACS repülőgépek és támogató logisztikai preventív célú telepítése Törökországba a SECEUR parancsnoksága alatt, a török légtér megfigyelése, a korai riasztás, és a légtér integritásának fenntartása jelentette védelmi követelményeknek megfelelően;

b)      NATO támogatás ahhoz, hogy szövetséges országok hadszíntéri rakétavédelmi eszközöket telepítsenek Törökországba, és ezeket az eszközöket hozzákapcsolják a NATO Integrált és Kiterjesztett Légvédelmi Rendszeréhez;

c)       NATO támogatás szövetséges vegyi- és biológiai védelmi képességek esetleges Törökországba telepítéséhez;

Egyetért azzal, hogy a török kérés további következményeként:

a)       A SACEUR felhatalmazást kap a fenti lehetséges védelmi missziók tekintetében közvetlen kapcsolattartásra a tagállamok nemzeti katonai hatóságaival;

b)      A NATO Katonai Hatóságai a jelenlegi szituáció tükrében tekintsék át a Törökország megerősítésére készített válságterveket, szükség szerint aktualizálják a terveket, és erről jelentsenek a Tanácsnak.

Állam- és kormányfőink Prágában teljes támogatásukat adták a BT 1441. sz. határozatának végrehajtásához, és a Törökország védelmének tervezésére vonatkozó jelen döntés teljes mértékben összhangban áll az ENSZ-ben folytatott megbeszélésekkel és erőfeszítésekkel.

Továbbra is támogatjuk az ENSZ-ben arra vonatkozóan tett erőfeszítéseket, hogy békés megoldás szülessen a válságra. Jelen döntés csak Törökország védelmére vonatkozik, és nem előlegezi meg a NATO bármilyen jövőbeni katonai műveletét, és a NATO vagy az ENSZ jövőbeni döntéseit.

A DPC sürgős eljárásban fog dönteni a védelmi intézkedések végrehajtásáról; folytatja konzultációit a 4. cikk szerinti török kérés keretében; és szoros figyelemmel fogja kísérni az ENSZ BT-ben folyó vitát, az 1441. sz. határozat végrehajtását.

Végezetül egy kérdést kell feltennünk: vajon hány év parlamenti gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki észrevegye, a két határozat merőben eltér egymástól? Ne vágják rá könnyen a választ. Íme így vélekedik Kuncze Gábor: „Támogatjuk most már csak azért is, mert semmilyen lényeges tartalmában nem változott meg az előterjesztés a múlt héthez képest, ugyanis akkor is a NATO döntésére hivatkozott, akkor is Törökország védelméről szólt, akkor is az volt a tartalma, hogy Magyarország mint a NATO tagja ezt a döntést elfogadta, ezért annak végrehajtása kötelező a számára.”

Szent-Iványi István az elmúlt hét vitáiról: „Elkezdődött bizony egy kutyakomédia: mondvacsinált feltételeket próbáltak támasztani elsősorban a Fidesz képviselői, olyan feltételeket, amelyek eleve teljesíthetetlenek és elfogadhatatlanok. Az itteni diplomaták nevetségesnek tartották azokat az elképzeléseket, hogy tételesen sorolják fel az eszközöket, jelöljék meg, hogy hol lépik át a határt, jelöljék meg, hogy milyen szerelvények milyen útvonalon fognak közlekedni.”

Ez némi magyarázatot kíván: a Fidesz nem tételes felsorolást akart, csak a fenti NATO határozat a, b és c pontjait akarta bevenni a határozatba, ami messze nem tételes felsorolás. A Fidesz változatban szerepelt a közutakkal kapcsolatban egy kifejezés:  kijelölt útvonal. Ez szakkifejezés, ami nem azt jelenti, hogy a parlament foglalkozna az útvonal kijelöléssel, hanem azt a minden katonai menetoszlopra érvényes szabályt, amely a menetoszlop számára megadja az útvonalat. Ami természetesen konvojról konvojra más, már csak az esetleges terrortámadás veszélye miatt is. Nem tudom, hogy mit tartottak nevetségesnek az itteni diplomaták, de azt tudom, hogy más szavait kiforgatni és a megmásított gondolatot támadni bár gyakori, de nem tisztességes dolog.

A két szabaddemokrata magatartását talán az magyarázza, hogy a fejük fölött történt a megegyezés. Húsz fős létszámuk ugyanis nem oszt, nem szoroz egy kétharmados döntésben. Ez magyarázat, de nem mentség.

Szelle György