FényHídEgyenlő mértékkel
Ugye bármit teszünk, illik egyenlő mértékkel mérni a dolgokat? Bár ismerjük azt a mondást, hogy amit szabad Jupiternek…
Az elmúlt időkben mintha egyre gyakrabban tűnne elénk ez a mondás. Bizonyára véletlen. Feladatom a napi hírek figyelemmel kísérése, talán ezért vagyok érzékenyebb ezekre az eseményekre.
Vizsgáljunk meg bevezetőnek két hírt:
2002. november 23.
Példa nélküli módon kezdte meg a jövő évi költségvetéshez benyújtott módosító indítványok tárgyalását az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottsága: a csaknem ezerhatszáz indítványt tartalmazó iratanyagot a képviselők egy órával az ülés megkezdése előtt kapták kézhez, így az elvi lehetősége sem volt meg annak hogy egyáltalán elolvashassák.
2002. december 17.
A kormánypárti képviselők tegnap megakadályozták, hogy az emberi jogi bizottság foglalkozzon azzal, hogy a rendőrség elkobozta a Medgyessy Péter és Adrian Nastase ünneplése elleni tüntetés szórólapját. Kósáné Kovács Magda ezt azzal indokolta, hogy nem volt megfelelően előkészítve a tájékoztatás, mivel tegnap kapták meg a panaszos levelét.
Rendkívül szembetűnő ellentét, nem?
A jövő évi költségvetéshez benyújtott 1.600 db módosító indítványt tartalmazó iratanyagot elegendő 1 órával az ülés előtt szétosztani a képviselőknek, így biztosított, hogy felelős módon dönthetnek minden kérdésről. A rendőrség által elkobzott szórólapok ügyében pedig kevés az idő az egyetlen panaszos levél megismerésére 24 óra alatt.
Nem tudom, ki szereti, ha hülyét csinálnak belőle? Én a magam részéről egyáltalán nem szeretem. Nem tudom, hogy az ellenzéknek milyen lehetőségei vannak a Parlamentben. Nem tudom, mert még soha nem voltam parlamenti képviselő. Nem akarok türelmetlen lenni, nem akarok elvárni senkitől olyasmit, amit lehetetlen megoldani, de egyre inkább az az érzésem, hogy itt valami nincs rendben.
Az ország választópolgárainak alig több mint a fele szavazott a jelenlegi kormányzó pártokra. Ebből következik, hogy alig kevesebb, mint a fele szavazott a jelenlegi ellenzékre. Azért tették, hogy legyenek a parlamentben képviselőik. Olyan emberek, akik az ő érdekeiket képviselik. Ez a mi érdekünk?
Hol vannak, akikre szavaztunk? Mit tesznek? Így kell ennek történnie?
Ami a Parlamentben és az országban történik, bohózatnak is rossz.
Mi, egyszerű választópolgárok, lehet, hogy elveszünk a többségi, kétharmados, stb. ügyek szövevényében és nem értjük tisztán az eseményeket. De azt hiszem, joggal elvárhatnánk, hogy azok az emberek, akiket mi bíztunk meg képviseletünkkel, tárgyilagosan tájékoztassanak bennünket arról, hogy mi miért történt.
Mert a fent említett példa csak egy a sok közül. Ha figyelemmel kísérjük a napi eseményeket, elképesztő történések sorozatát látjuk. Ismét két hír:
2002. augusztus 9.
Nyomozást rendelt el a rendőrség Baktalórántházán a választás rendjének megsértése alapos gyanúja miatt. A vizsgálat a NyiltTÉR újságban megjelent cikk alapján indult, mely szerint pénzt ajánlottak szavazópolgároknak, hogy a Fidesz-MDF jelöltjére voksoljanak.
2002. december 18.
Nem kívánok lemondani – szögezte le Lamperth Mónika, akit Áder János szólított fel távozásra, miután az Alkotmánybíróság hétfőn kimondta: ellentétes az alaptörvénnyel az az általa hozott rendelet, mely az önkormányzati választások során a jelölőszervezetek emblémájának méretét szabályozta.
Természetes, hogy ha Baktalórántházán valaki állítólag pénzt ajánl másoknak, hogy szavazzon a Fideszre, a rendőrség azonnal nyomozásba kezd (Természetesen, ha úgy történt, ítéljék el a vétkes állampolgárt). Amikor a hivatalban lévő belügyminiszter jogtalanul avatkozik be a választás menetébe, egyszerűen nyilatkozik egyet, miszerint nem kíván lemondani. Ahogy nem kívánt lemondani Horn Gyula sem, inkább azt mondta: na és? Medgyessy Péter sem kíván lemondani, ő még csak azt sem mondja: na és, hiszen ő tovább megy. Egyenesen büszke arra, hogy szigorúan titkos ügynök volt. Figyeljünk! Elmarasztalás csak a jobboldalon történik!
A médiában közben folytatódik a minden eddiginél rémesebb agymosás, most a Való Világ képében, melynek legizgalmasabb eseményei közé tartozik, ha valaki pisilni megy és rányitják az ajtót.
Úgy vélem, az ország azon fele, akinek kulturális igényei túlterjednek a pisilés és kakilás látványának izgalmain, joggal várhatna el többet megválasztott politikusaitól.
Tudom, hogy kevés a médiában a jelenlegi ellenzék megszólalási lehetősége. Kevés, de azért létezik. Magam, aki naponta olvasom a jobboldali sajtót, magyarázatot is szeretnék. Ha csak az eseményeket olvassuk, éljük, és nem vagyunk tisztában vele, hogy miért így történnek, előbb-utóbb azt fogjuk gondolni, hogy az általunk bizalmat kapott politikusaink is semmibe vesznek minket.
Kósza Júlia
Fontosnak és őszintének tartom Kósza Júlia fenti gondolatait. Mint megválasztott képviselő úgy érzem reagálnom is kell, különösen azért mert hiszem sőt tudom, ahhoz az oldalhoz tartozom, ahová Kósza Júlia és a FényHíd többi szerkesztője is szavazott.
Az első hírpár ellentmondása üvöltő és magáért beszél. A kérdés az, hogy mit tehet az ellenzéki képviselő ilyen esetben. A bizottságokban - egyébként a demokrácia szabályai szerint - a többség dönti el a napirendet és a bizottság ügyrendjét is. A kisebbség érvelhet, de ha süket fülekre és rendezett "szavazógépre" talál, eredményt nem tud elérni. Így a polgári oldal nem tud levetetni valamit napirendről, ha a többség felveszi és nem tud feltenni rá, ha a többség erre nem hajlandó. Egyre kell ügyelnie, hogy jelen legyen az üléseken. Ha az kormánytöbbségben van együttműködési készség, akkor ilyen éles helyzetek nem alakulnak ki. A költségvetést 1990 óta erőltetett menetben tárgyalja a parlament, s az ellenzék számára a benyújtott módosítvány tömeg nem annyira ismeretlen, mint a kormánypártiaknak, hiszen ők készítették. A Fideszen belül pedig az egyes képviselők módosítvány javaslatait egy szakértő csoport öltötte formába, a költségvetési munkacsoport hangolta össze illetve engedélyezte a benyújtását. A mi oldalunk számára tehát nem volt probléma ezeknek a megtárgyalása. A bizottsági munka egy későbbi szakaszában azonban teljesen ellehetetlenült a helyzet, s ekkor a Varga Mihály vezette ellenzéki oldal élt az ellenzék legerősebb - ám ettől még meglehetősen csorba - fegyverével és magára hagyta a módosítványokat érdemben megtárgyalni nem hajlandó kormánypárti szavazógépet. Ennek a fordítottja történt az elkobzott hirdetés ügyében, olyan értelemben, hogy a polgári oldal nem tudta elérni a kérdés megvitatását. Az ok nem a mieink pipogyasága, hanem a másik fél agresszivitása.
A baktalórántházi eset igen zavaros. Talán nem véletlen, hogy a 168 óra foglalkozott vele részletesen. A szememben abba a sorozatba tartozik, amely minden áron a polgári oldal lejáratására tör. Ha megtörtént a dolog - egyetértek Kósza Júliával - a vizsgálat, és az elítélés is jogos. Az viszont elég gyanús, hogy az Interneten máig sincs nyoma a nyomozás eredményének. Valószínű ez is abba a rágalom halmazba tartozik, amelyre oly sok példa van, s amely a rendre beérkező cáfolatok ellenére mégis oly hatékony. (Az ügynek azonban lett hatása a későbbiekre, hiszen a megvádolt polgármester alig 50 szavazattal elvesztette korábbi megbízatását, miközben az őt jelölő választási szövetségnek hat képviselője nyert a helyhatósági választásokon. A vádaskodó MSZP aktivista is önkormányzati képviselő lett, de MSZP színekben egyedül van a testületben.)
Ebben a hírpárban a párhuzamot nem érzem olyan meggyőzőnek, mint az elsőben. Lampert Mónikának nem tesz mást, mint konokul kitart azon állítása mellett, hogy semmilyen hátsó szándék nem vezette az alkotmányellenes rendelet megalkotásakor. Nagy kérdés, hogy ki hiszi ezt el neki. Én nem. Ugyanakkor azt sem hiszem, hogy a választások eredményét az a lépést, amire ő vetemedett, érdemben befolyásolta volna. Azt sem tudnám elfogadni, hogy ha egy miniszter alkotmányellenes rendeletet hoz létre, akkor távoznia kellene posztjáról. Az alkotmánybíróság nem büntet, hanem javít. A mi szemünkben az elfogadhatatlan, hogy a miniszter asszony konokul állítja, az alkotmánybíróság ítéletében nincs szó választási csalásról. Ez elfogadhatatlan, holott szó szerint igaz. Az alkotmánybíróság ugyanis jogszabályokat és nem jogalkotói (hátsó) szándékokat vizsgál. Nem azért alkotmányellenes a szóban forgó rendelet, mert hátrányosan érintette a Fidesz - Magyar Polgári Pártot, hanem azért mert a miniszter asszonynak nem volt joga a kérdésben rendeletet alkotni. Ez pedig súlyos ügy. Olyan szakmai hiba, amelynek kellene legyen felelőse. Mivel erről nem szólnak a hírek, fel kell tételeznünk, hogy tudatos volt az akció, s a kormány most a lehető legkisebb kárral akar kikerülni az ügyből.
Mi ezekután a teendő? Mivel miniszter ellen bizalmatlansági indítványt nem lehet tenni, (csak a miniszterelnök ellen létezik ez) azzal lehet próbálkozni, hogy minél inkább naprenden legyen a kérdés, annak érdekében, hogy minél többen tudomást szerezzenek róla: a Medgyessy kormánynak a politikai előnyökért semmi sem szent, semmi nem túl drága. A parlamenti ellenzék ebben a körben megtette a magáét: felvetette a kérdést. Mátrai Márta interpellált (I/1841 sz.) Szövege sajnos nincs kint az Országgyűlés honlapján, de a Napló őrzi az elhangzottakat.
Végül mielőtt Kósza Júliában vagy másban valóban gyökeret verne az a gondolat, hogy az általuk bizalmat kapott politikusok semmibe veszik őket, két dolgot ajánlok fel. Minden a Magyar-Hon-Laphoz érkezett kérdést megválaszolunk, vagy a MHL saját csapata, vagy általunk felkért képviselők révén, illetve minden olyan közérdekű problémát, amelyet olvasóink felvetnek, valamilyen formában elővezetünk az Országgyűlés megfelelő fórumain. Hogy mik ezek - ez már egy következő írás tárgya lehet.
Surján László
