IRAK
Diplomáciai hiba vagy annál több?
A BBC on line munkatársa, Paul Reynolds azt vizsgálja jegyzetében, hogy mekkora hibát követett el az angolszász diplomácia. Hiszen mi másnak, mint súlyos hibának kell tekinteni, hogy e két hatalom, mondhatni nagyhatalom nem tudta elérni: a beterjesztett bizonyítékok hatására a Biztonsági Tanács ítélje el Irakot és támogassa a háború gondolatát. Mivel sem a kilenc igen szavazatot sem a vétó mentességet nem látták biztosítva, a spanyolok támogatásával kijelentették: fenntartják a jogot, hogy saját döntésük alapján is kikényszerítsék Irak lefegyverzését.
Ez annál is inkább baj, mert a beterjesztett bizonyítékok mindegyikéről kiderült: nem elégségesek, nem meggyőzőek. Ráadásul, amit a fegyverzetellenőrök találtak, az inkább az irakiak együttműködő készségét bizonyítja, mint tömegpusztító fegyvereik meglétét.
Meg is született tehát a vicc:
- Honnan tudja Amerika, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak?
- Bush eltette a számlákat...
A tegnapi bejelentés mérsékelt támogatást kapott a világ vezetői részéről. Franciaország mellett elítélően szólt Oroszország és Kína is. Nem vesz részt az iraki kalandban az USA két szomszédja sem, pedig Kanada az első öbölháborúban még aktívan részt vett.
Szaddam Huszein kétségtelenül nem szívünk szerinti vezető. A politikai rezsim, amely a nevéhez fűződik, valódi diktatúra. Azt a kérdését fel lehet és fel kell vetni, hogy tudnak-e a demokráciák együtt élni a XXI. században a diktatúrákkal. A belső demokrácia hiánya, a terrorizmus iránti nyitottság, illetve a terrorizmus állami alkalmazása valóban olyan jelenségek, amelyeknek meg kell szűnniük. Abban, hogy Szaddam Huszein rendszerét át kell alakítani, alighanem sokan, majd mindenki egyetérthet Bush elnökkel. Ez a cél, amelyet most sajnos alkalmatlan eszközökkel akar elérni a Bush vezette és nem túl széles nemzetközi koalíció. A jó cél pedig soha nem szentesítette a rossz eszközöket.
Surján László
