Alighogy kitört az iraki háború - talán jegyezzük meg a jövendőnek a dátumot: 2003. március 20. - a belső Cserhát kis falvaiban többen a vegyvédelmi ruhát kérték az önkormányzattól.
Hiába szól a kormány, hogy nincs veszély, az emberek csak csóválják a fejüket és nem hisznek.
Eleget csalódtak már.
Egy
főváros környéki faluban, azt a hírt, hogy Magyarország 2000 vegyvédelmi
öltözettel támogatta a háborút, egy kérdéssel toldották meg: de ugye tíz
millió azért maradt itthon?
Az ember csodálatos dolgokra képes. Az amerikaiak például azt is megtették, hogy a Hold körül repülve lefényképezték a földet. Ez a sok évvel ezelőtti felvétel történetesen épp a Perzsa öblöt mutatja.
Mit gondolna most rólunk a Hold-lakó, ha lenne és elgyönyörködne a Föld-felkeltében? Tudna-e zavartalanul örülni a látványnak? Lenne-e módja nagyobb nagyítással meglátni a fellángoló olajkutakat? A vegyvédelmi öltözékben "pompázó" katonák zordságát?
Értené-e, hogy mi folyik ott a messzeségben? Itt most ismét mindenki Krisztust kiáltott de Barabást hallott.
Számomra két komoly következtetés adódik. Nem csatlakozom azokhoz, akik ma temetik a közös európai külpolitikát. A mostani helyzet kudarca ugyanis annyira szembeötlő, hogy könnyű belátni, így nem megy tovább. Első következtetésem tehát az, hogy 2003. márciusa nem a vége, hanem a kezdete a közös európai kül- és biztonság-politikának.
De nézzünk csak rá a Földre. Irak és még jó-néhány országa a Földnek nem demokrácia. Egypártrendszer, diktatúra. Bárhogy is végződik ez az amerikai fellépés, előbb-utóbb felelni kell arra, tud-e a demokratikus világ együtt élni a diktatúrákkal? Ahogy a XX. században egyszer már nem lehetett többé elviselni a gyarmattartást, ugyanúgy el jöhet az idő, amikor a diktatúrák létét sem tűrhetjük. Ez a második következtetésem.
Még nem tudjuk, hogy melyik eszköz a célravezető ebben a kérdésében. Egyet tudunk: ez a háború, ennek a nemzetközi jogrendet aláásó megkezdése nem alkalmas erre a feladatra. Akkor sem, ha Amerika gyorsan, akkor sem, ha lassan végzi el azt, amiről úgy véli, el kell végeznie.
A kereszténydemokrácia nem kedveli a háborút. Tudja viszont, hogy vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlen. Ez most még nem az volt. Sem jogilag nem sikerült rendezni a dolgot, sem nem kapta meg a közvélemény azt az információt, amely alapján az emberek nemhogy nem tiltakoznának, hanem maguk követelnék az azonnali beavatkozást.
Ez elmaradt. Vajon miért? Lehet, hogy a valódi cél nem is Szaddam, hanem az, hogy a világ megtudja, hol az erő, milyen sorba kell beállnia? Volt már ilyen. Az első atombombákat is Japánban dobták le, de Moszkvában robbantak...
A Holdról nézve zavaros a kép. A nagyobb baj az, hogy közelről nézve sem jobb.
Surján László
