Élő kapcsolatban egymással
„Először megérteni, csak utána megértetni!”
„A sikeres
kommunikáció gátja leggyakrabban a túl sok beszéd”
mondta
Robert
Greenleaf a Servant as Leader szerzője.
A
kommunikáció minden emberi kapcsolat alapja. Hiánya vagy sikertelen volta
alapjaiban tehet tönkre egy kapcsolatot. A nem kielégítő kommunikáció
frusztrációt, bizalmatlanságot, félreértést és felesleges konfliktusokat okozhat
két ember között. Ha azonban jól működik, segíti az együttes munkát és a
kölcsönös megértést. Ezért tartjuk figyelemreméltónak az alábbi néhány vázlatos
szempontot. Ezek egy olyan „teszt”
magyarázó szövege alapján közlünk, amely az internetes tesztek átlagos
bárgyúságához képest figyelemre méltó. A kommunikáció szabályai a közéletre is
érvényesek. Meglátásunk szerint a koppenhágai záró-tárgyalásokon azzal veszített
a magyar fél, hogy nem próbálta megérteni a másik oldal szempontjait.
A hatékony kommunikáció alapja NEM az, hogy
a hangodat hallasd, magadat jól megértesd, vagy hogy ne tűnj lehengerlőnek. Ezek
a tulajdonságok természetesen fontosak, de a lényeg mégiscsak az, hogy
először is azt értsd meg pontosan, mit akar a másik. Sikeres kommunikáció
nem létezhet a másikra való odafigyelés nélkül. Ha nyilvánvaló, hogy figyelmesen
hallgatod a másikat, magadévá teszed a nézőpontját, és őszinte erőfeszítést
teszel érvei elfogadására, akkor megteremted az alapját, hogy te magad is
kifejthesd álláspontodat és megértésre találj. Bár paradoxnak hangozhat, a
sikeres kommunikáció alapja sokkal inkább a másik ember meghallgatása, mintsem
saját mondandónk lehengerlő kifejtése. Lehet, hogy kiábrándító, de a
kommunikáció végső célja leggyakrabban valamiféle kompromisszum. Ezen alapszik
az Európai Unió működőképessége is. Ritkán fordul elő, hogy valakinek a
véleményét, értékítéleteit alapjaiban lehet megváltoztatni. Nem is túl bölcs
dolog ilyesmire törekedni.
Mivel a kommunikáció két, vagy annál több
ember között zajlik, alkalmazkodni kell az ő tempójukhoz, vitastílusokhoz. Ha
valaki pl. dominálni akarja a beszélgetést, szünet nélkül beszél, téged nem hagy
szóhoz jutni, akkor nyilván neked is rámenősebbnek kell lenned. Persze nem úgy,
hogy felemeled a hangod vagy kijössz a sodrodból, hanem akár egy
lélegzetvételnyi szünet alatt is közbe kell szólnod, gyorsabban, mint azt amúgy
tennéd. Az is lehet, hogy a szokásosnál egy kicsit hangosabban kell beszélned. A
részvétel intenzitásának növelése azonban ne jelentse azt, hogy érzelmileg is
jobban belebonyolódsz a kelleténél. Úgy is felemelheted a hangod, hogy a
vérnyomásod nem emelkedik vele. Ha valaki pl. folyton félbeszakít beszélgetés
során, nem szólhatunk rá, hogy „Ne szakítson folyton félbe!”, mert ez modortalan
lenne. Tanácsosabb valahogy így kifejezni: „Szeretném még ezt a kérdést egy
kicsit bővebben kifejteni.” vagy: „Az a benyomásom, mintha igyekeznénk egymást
túlkiabálni. Szerintem ez igazán szükségtelen.”
Megint más eset az, amikor beszélgető
partnered lassú és szűkszavú. Ilyenkor célszerű kérdésekkel segíteni a másikat,
hogy álláspontját ki tudja fejteni. Nem eldöntendő kérdésekre gondolunk
természetesen, amire igen-nemmel lehet válaszolni, hanem olyanokra, melyek
lehetőséget teremtenek a kibontakozásra.
A könnyed, hatékony kommunikációt tehát
fejleszteni, tanulni lehet. Még a legvisszahúzódóbb emberek is
elsajátíthatnak bizonyos technikákat. Az első lépés mindjárt az lehet, ha egy
kicsit alaposabban megfigyeljük azokat az embereket, akik szerintünk jól
érvelnek vagy kellemes beszélgető partnerek. Szokásaik, szófordulataik szolgai
lemásolását természetesen nem tanácsoljuk, de a kommunikációhoz való általános
hozzáállásukat, stílusukat talán érdemes átvenni.
