A kívülmaradás beláthatatlan következményekkel jár!
Minden nehézség ellenére IGEN-t az EU-ra!
Közeledik egy a magyarság jövőre szempontjából döntő fontossággal bíró áprilisi népszavazás. Manapság politikai gyűlésektől a médiákig, baráti társaságoktól a családokig mindenütt beszéd tárgya az uniós csatlakozás. E kérdésben sokan nem látnak tisztán, és nem csekély azoknak a száma, akik pillanatnyi benyomások, politikai érzelmek, vagy rövidtávú következmények alapján készülnek meghozni döntéseiket. A kérdés oly annyira megosztja a lakosságot, hogy polgári körök, baráti társaságok, sőt családok különböző tagjai is másképp vélekednek e kérdésben.
Az EU-csatlakozásról szóló elemzések többsége a belépés előnyeit, avagy hátrányait tárgyalja. Viszonylag kevesen foglalkoznak azonban a kimaradás következményeivel. Csath Magdolna a csatlakozás elszánt ellenzője egyenesen odáig ment minap a Vasárnapi Újságban, hogy kijelentse, az unión kívül maradásnak nincs hátránya. Mindez alapjaiban téves elképzelés. Medgyessy Péter és kormánya az elérhetőnél rosszabb feltételekkel írta alá a csatlakozási szerződést, ezért az elkövetkezendő néhány évben bizony számolnunk kell nehézségekkel különösen a mezőgazdasági szektorban és az elmaradott térségek felzárkózása terén. Mindezen rövidtávú hátrányok azonban eltörpülnek azon hosszútávú, a magyarság jövőjére nézve végzetes károkkal szemben, melyet egy sikertelen népszavazás eredményezne.
Elemzésemet egy történelmi párhuzammal kezdem, amelyet az uniós csatlakozás kapcsán sokan emlegetnek, Szent Istvánnal és korával. Akkor Koppánynak hívták azt a nemzete sorsáért aggódó vezetőt, aki féltette nemzeti önállóságunkat, és a keresztény nyugathoz való csatlakozásunkat a magyarságra károsnak tekintette. Szent István ezzel szemben belátta: ahhoz, hogy nemzetünk fennmaradjon, alkalmazkodnunk kell földrajzi környezetünkhöz, be kell illeszkednünk az európai államrendszerbe, s ehhez a római és nem a szabad magyar szellemtől távol álló bizánci kereszténységet kell felvennünk. Sok szempontból persze Szent István Magyarországa más történelmi helyzetben volt, mint jelenlegi helyzetünk. Az akkori Európa államokra tagolt rendszer volt, melyet a gazdasági-politikai unió helyett a kereszténység fogott össze. Mai kontinensünk szekularizált, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az Európai Közösséget a kereszténydemokrata Adenauer, Robert Schumann és De Gasperi hozták létre.
Sokan mondják, hogy nem baj, ha a rossz feltételek miatt kívül maradunk, hiszen itt van Svájc, vagy az unióra kétszer nemet mondó Norvégia példája. Napjainkban azonban a globalizáció világát éljük, annak minden áldásával és minden átkával együtt, ez utóbbiak gyakran szembetűnőbbek. Csak nagyobb térségek vehetik fel a versenyt az Amerikai Egyesült Államok és a zömében amerikai multinacionális cégek hegemóniájával szemben. A globalizációban teljesen egyedül csak nagy területű, vagy kicsiny, de gazdag államok őrizhetik meg teljes gazdasági és politikai szuverenitásukat, ha nemzeti érzésük erős, és politikai életük nem végletesen megosztott. Nézzük a példákat: Japán nagy lakosságú állam, nemzeti büszkeségük a második világháborús vereség ellenére sem tört meg, napjainkban erősödik. Európában Svájc ragaszkodik semlegességéhez, mind az EU-n, mind bármilyen katonai, vagy politikai szövetségen kívül maradt, megteheti bankjainak köszönhetően gazdag ország, kiegyensúlyozott politikai élettel, ráadásul a négynyelvű állam büszkesége nem csekély mértékben a semlegesség elvére épül. Norvégia Európa legmagasabb életszínvonalú államainak egyike, a jólétben élő, büszke vikingek szegényebb államokkal való közösségen veszíthetnek is. Nézzük ezzel szemben, mi a helyzet Magyarországon. Hazánk gazdasága ugyan erőteljesen fejlődik, de egyes térségek infrastrukturálisan elmaradottak, a lakosság életszínvonala az európai átlag alatti.
Külpolitika
Most pedig képzeljük el azt a helyzetet, hogy a lakosság többsége NEM-mel szavaz áprilisban, ugyanakkor a hazánk szempontjából releváns államok (Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia) igent mondanak. Mindez úgy történne, hogy mind a külpolitikai környezetünk, mint a belpolitikai helyzetünk változatlan maradna, az MSZP-SZDSZ-kormány a jól megszokott módszereivel tovább regnálna. A következmények nemzeti tragédiát jelentenének mind külpolitikai, mind gazdasági, mind kulturális téren. Miután hazánk egyedül légüres térben nem lebeghet, és Medgyessy amúgy is megrögzött internacionalistaként vezetné a kormányt, két út maradna számunkra Amerika, illetve az ortodox Kelet, azaz Oroszország és a Balkán. Akár mind a két út, hiszen a jelenlegi világpolitikai helyzetben még ez is elképzelhető. A kormányfő a nyolcak levelének aláírásával hűségnyilatkozatot tett az egyes számú világhatalom mellett. Amennyiben hazánk nem csatlakozik az unióhoz, mindez azt jelenti, hogy hazánk fokozottabban ki van téve annak, hogy Amerika nagyhatalmi politikájának kritikátlan követőjeként a terrorizmus célpontja legyen. Emellett hazánk ki lenne téve az amerikai nagytőke kénye-kedvének, s ez akár súlyos szociális válságot eredményezhet. Oroszország sem mondott le arról, hogy az egykori szovjet befolyás övezetet gazdasági-politikai érdekkörébe vonja. Azok az országok, melyek az Európai Unióhoz csatlakoznak, nincsenek kitéve az éledő orosz imperializmusnak. Ha kimaradunk, könnyen az orosz maffia martalékává válhat a magyar olaj-és gázágazat, valamint vegyipar. Ha kimaradunk, meg kell azt is vizsgálni, közvetlen környezetünkben mely államokkal kerülünk egy csoportba. Az egy Horvátországot kivéve, ortodox vallású, korrupcióra és baksisra épülő, balkáni államok társaságába csúsznánk. Szerbia, Montenegró, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Albánia, Románia, Bulgária, Moldova színvonalára süllyednénk, nyugatra utazásunk, termékeink értékesítése megnehezülne, kitéve a pénzéhes multinacionális cégek kizsákmányolásának és a maffiáknak. Akik a NEM szavazatot fontolgatják, gondolják meg, nem Svájc és Norvégia, hanem Románia, Szerbia, Ukrajna társaságában maradnánk ki!
Nemcsak a magyarországi, de a határon túli magyarságra is súlyos következményekkel járna a csatlakozás elmaradása, sőt túlzott halasztása is. Tekintettel arra, hogy a nagyhatalmak a területi status quo alapelvén állnak, a trianoni béke fogságából való kiszabadulás egyetlen reális lehetősége a határok eltűnése, azaz Magyarország és jelentős magyar kisebbséggel rendelkező szomszédai egy időben, vagy közel egy időben történő EU-integrációja lehet. Amennyiben nem lépünk be az unióba, de Szlovákia csatlakozik, északi szomszédunk magyarbarátságáról nem éppen híres diplomáciája offenzívába kezdhet a magyar érdekek ellen Brüsszelben és több nyugati országban, továbbá drága vízum bevezetésével akadályozhatja az anyaországbeli és felvidéki magyarok közötti kapcsolattartást. Az unióból kimaradó, esetleg csak évek múlva csatlakozó Románia és Szerbia nacionalistáit az a tudat, hogy Magyarország önként mondott nemet az EU-ra, arra sarkallná, hogy fokozza a magyar kisebbség elleni elnyomást, emellett szintén szigoríthatják a határátlépést. Ezt is fontolja meg mindenki mielőtt április 12-én a szavazóurnához járul.
Vámpolitika. Személyek, áruk, szolgáltatások,
és a tőke szabad mozgása
Az európai közösségeknek, már az 1957-es Római Szerződésben lefektetett célkitűzése volt a belső vámok lebontása, illetőleg a közős külső vámok bevezetése. Mindez a belső határok jelképessé válásához vezetett. Az európai unió gazdaságpolitikájának alappillére a közismert „négy szabadság”, az áruk, személyek, szolgáltatások, valamint a tőke szabad mozgása. Mit vesztenénk, ha az unió határain kívül maradnánk? A legtöbb magyar árura ugyan szigorú vámot nem vetnének ki, de az unión kívüli árukra kivetett magasabb, belső piacot védő forgalmi adók, valamint az Európai Uniós tagállamokba irányuló exportunkat sújtó mennyiségi korlátozások révén a magyar áruk hátrányos versenyhelyzetbe kerülnének. Az Unió szabályzata tiltja a tagállamok közötti nemzeti alapon diszkrimináló, protekcionista vámokat, mennyiségi korlátozásokat, adókat és ehhez hasonló intézkedéseket. Külső állammal szemben, azonban nincs ilyen tilalom, így számíthatunk arra, hogy agrártermékeinket, pl. Franciaországban, drágábban sikerül értékesítenünk, mint egy hasonló tagállamból származó árut. Az unió szigorú dömping-és szubvencióellenes szabályzata híján eláraszthatnának minket olcsó, gyakran rossz minőségű, más térségekből érkező termékek.
A belső határok lebontását, és a külső határok megerősítését szolgálja a luxemburgi Schengenben megkötött szerződés, melyhez végleges formában előreláthatóan 2007-ben csatlakozhatunk. Ha a nemleges voksok kerülnek többségbe, az azt jelentené, hogy a schengeni határok továbbra is hazánk nyugati határánál húzódnának, s a jelenlegi tendenciákat figyelve a jelenleginél szigorúbb határellenőrzésre számíthatnánk, ami különösen az exportőreinket sújtaná. Ehhez járul, hogy az elkövetkezendő években az unió bevándorlási politikája jelentősen szigorodni fog, így a menekültek hulláma könnyen az időlegesen kimaradó kelet-európai társult tagállamokban rekedne. A személyek szabad áramlásának körébe esnek olyan kedvezmények, mint az uniós országok egyetemi diplomáinak és szakmai képesítésének egyenértékűsége és kölcsönös elismerése. A szolgáltatások szabad áramlásának körében elegendő a kedvezőbb biztosításkötési lehetőségre, bizonyos múzeumokban, rendezvényeken az uniós tagállamok polgárai olcsóbb belépődíjára gondolnunk. Ebbe a körbe tartozik az Európai Uniónak az a kísérlete, hogy egységesítse az autópályadíj-fizetés módját, illetve maximálja annak mértékét. Ha tehát a negatív voksok kerülnének túlsúlyba, sok egyéb mellett elesnénk ezektől a kedvező lehetőségektől is, így többek között semmi nem korlátozná a Budapest-Szeged autópálya égbeszökő árait és kellemetlen kapus beléptető rendszere is tovább szomorítaná az autósokat.
Pénzügyi politika
Az unió közös pénzügyi politikájának alapja az európai monetáris unió, és az 1999-ban bevezetett, és 2002-től Anglia, Svédország, Dánia kivételével kizárólagos pénznemként szolgáló közös pénznem, az euró. Amennyiben 2004-ben csatlakoznánk az unióhoz, előreláthatólag 2007-ben, vagy 2008-ban a forintot felváltaná a közös valuta. Amennyiben akár a belépés elmaradása, akár a Medgyessy-kormány felelőtlen gazdaságpolitikája miatt meghiúsul az euró bevezetése, annak jelentős inflációgerjesztő hatása lenne, több külföldi vállalkozás kivonulna hazánkból, jelentős recessziót idézve elő. Mindkét esetben az a veszély is fenyeget, hogy a kimaradó forint a Soros György-féle spekulátorok martalékául esnék.
Munkaügyek
Munkaügyek terén az EU-szkeptikusok mindenkit azzal riogatnak, hogy megnövekedhet a munkanélküliség. Ennek éppen az ellenkezője az igaz, a munkanélküliség visszaszorítása az unió egyik legfontosabb célkitűzése, oly annyira, hogy a csatlakozási feltételek között a munkanélküliek arányának visszaszorítása is szerepel. A manapság tapasztalható kedvezőtlen tendenciákért Brüsszel cseppet sem okolható, annál inkább a Medgyessy-kormány, amely kampánycélú költekezéseit állami tulajdonban lévő munkahelyek számának leépítésével kompenzálja, továbbá a Széchenyi-terv leépítésével kis-és középvállalkozók ezreit kényszeríti létszámcsökkentésre. A magyar kormány hibáit azonban nem szabad összetéveszteni az uniós csatlakozás nehézségeivel. Ezek közé tartozik munkapolitika terén az, hogy néhány ország, köztük Németország és Ausztria belépésünket követően évekig korlátozza a kelet-közép-európai munkavállalók számát. A magyar munkavállalók külföldön való munkavállalási kedvét ismerve ez keveseket hozna hátrányos helyzetbe. A radikális ellentáborból gyakran hallani azt a képtelenséget is, hogy belépéskor a multik rabszolgájává válnak a magyar, cseh és lengyel dolgozók, és sokkal jobban ki lesznek szolgáltatva, mint korábban. Ennek éppen az ellenkezője az igaz, a csatlakozási feltételek között a minimálbérek jelentős megemelése is szerepel, továbbá a munkásokat védő erős európai szociálpolitika miatt azok a multinacionális cégek, amelyek a gyors meggazdagodásra utazva az olcsó munkaerőre helyezik a hangsúlyt, továbbállnak a belépő államokból. Ha a szavazók a csatlakozás ellenében döntenek, azt kockáztatják, hogy reálbérük tovább fog csökkenni, s még kiszolgáltatottabbak lesznek a cégóriásoknak, valamint a gyakran kommunistákból lett hazai nagyvállalkozóknak, mint korábban. S ehhez járul még a szociálisan érzéketlen MSZP-SZDSZ kormány, mely inkább védi a tőkéseket, mint a szegény rétegeket.
Mezőgazdaság
Az uniós csatlakozás neuralgikus pontja kétségtelenül a mezőgazdaság. Kormányunk sokkal kedvezőtlenebb feltételeket „harcolt ki” az agrárágazat terén, mint Csehország, vagy Lengyelország. Szinte bizonyos, hogy a nemzeti érdekeket szeme előtt tartó Orbán-kormány több mezőgazdasági támogatást, és egyes agrártermékeket illetően kedvezőbb rátákat ért volna el, mint a jelenlegi kabinet. Nagy hiba volt, hogy elmaradt a visegrádi négyek együttműködése, mert az a legkeményebb csatlakozási fejezet terén sokat nyomott volna a latba. Kerülhettünk volna rosszabb helyzetbe is, de szerencsére a valamennyi kormányunk által elismert független szakértő Juhász Endre sokat javított a helyzeten a csatlakozó országok tárgyalói között is kiemelkedő hozzáértésével. Igaz ugyan, hogy egy magyar paraszt évekig az osztrák társának járó támogatás harmadát kapja csak, s a teljes európai uniós támogatás összegét csak kilenc év múlva kapja meg, de még így is kedvezőbb anyagi helyzetbe kerül, mint eddig. Igaz, hogy több kulcsfontosságú agrártermék, így a gabona, a sertés, a szarvasmarha és a baromfi uniós rátája nagyjából a jelenlegi szinten való termelést teszi lehetővé, de így is kedvezőbben járnak a magyar gazdák, mintha külső államként drágábban kellene exportálniuk termékeiket. Igaz, hogy belépés esetén versenyezni kell a többi tagállam termékeivel, de mindez jobb minőségű termékek előállítására is sarkallhatja őket. S még valami, a mezőgazdaság állandó küzdelmek területe a régi uniós tagállamok esetében is. Határozott és kemény érdekképviselettel a francia, olasz és más nyugat-európai parasztok nem egyszer érték el, hogy a brüsszeli központ számukra kedvezőbb feltételeket biztosítson, tehát számunkra is adva van a lehetőség, s a Jakab Istvánhoz hasonló felelős mezőgazdasági érdekképviselők sikerrel harcolhatnak majd érdekeikért. Amennyiben kimaradnánk a csatlakozásból, a mezőgazdaságból élők felzárkóztatása elmarad, az ágazat még mélyebb csődbe süllyedhet. Sokan tartanak a külföldiek tömeges földvásárlásától. A belépés után rendelkezésünkre álló időnek elegendőnek kell lennie arra, hogy kidolgozzunk egy dán modellhez hasonló földtörvényt, mely csak a helyben lakó, földműveléssel foglalkozó, természetes személyeknek teszi lehetővé mezőgazdasági ingatlan tulajdonlását. A hasonló ír jogszabály szerint az állam bármikor kisajátíthatja a 3 négyzetmérföldnél nagyobb ingatlant, ha bebizonyosodik, nem foglalkozik az illető földműveléssel. Azaz előttünk állnak a példák, hozzánk hasonló méretű uniós tagállamok meg tudják akadályozni a gyakran külföldi spekulánsok, nagybirtokosok földbirtoklását. Sokkal jogosabb a magyar gazdákat, a hazai nagybirtokosoktól, egykori TSZ-elnökökből álló gazdasági társaságoktól félteni. A hazai TSZ-lobbi abban érdekelt, hogy a magyar paraszt ne váljék földtulajdonossá, inkább a napszámosok szintjére süllyedjen vissza. Ha nincs EU-tagság, ezáltal elmaradnak a gazdasági támogatások, semmi sem akadályozza meg a jelenlegi kormányhoz közel álló vörös bárókat abban, hogy dél-amerikai típusú latifundumokat hozzanak létre. Összességében a magyar gazdák a jelenlegi belpolitikai-gazdasági viszonyok között többet vesztenek a kimaradással, mint a belépés utáni évek nehézségeivel. A magyar termékek hungarikummá minősítése olyan árukat véd meg ezentúl a tisztességtelen versenytől, mint a szegedi paprika, a pálinka, vagy a tokaji bor, amelynek nem a néhány szlovákiai magyarlakta falu, hanem az ezentúl a tokaji név viselésétől eltiltott francia és olasz áru jelentett komoly, hírnévrontó konkurenciát. El kell oszlatnom három hamis legendát az uniós mezőgazdasági korlátozások kapcsán. Mákos rétes és csusza továbbá is kerülhet asztalunkra, a házi disznóvágás minden uniós tagállamban teljesen legális, akárcsak a házi ételmaradék, azaz moslék sertésekkel való etetése, csak utóbbi esetben nem kerülhet piacra a disznóhús, hanem otthon, vagy helyben lehet az ilyen állat húsát elfogyasztani.
Egyéb szakpolitikák
Ha a NEM szavazatok kerülnének többségbe, egyetemi hallgatóink elesnek attól a lehetőségtől, hogy a tandíj kifizetése mellett ugyanazon feltételekkel iratkozhassanak be, mint nyugat-európai társaik. A munkanélküliségtől sújtott régiókban élők, így például az egykori nehézipari körzetek, pl. Ózd lakói elesnének az átképzésre nyújtott támogatástól, így attól a lehetőségtől, hogy más, munkaerőhiánnyal küzdő ágazatban helyezkedjenek el. Bár az elmaradt régióknak nyújtott uniós támogatások mennyisége is csekélyebb, mint a portugál, vagy görög regionális alapba befolyó pénzek, még így is jobban jár egy szabolcsi vagy borsodi lakos, mintha ezek nélkül kellene tengetnie életét, remény nélkül, egy a szegényeket csak verbálisan, avagy választások előtt támogató kormány regnálása alatt.
Az uniós versenypolitika szabályait a magyar törvényekbe maradéktalanul sikerült beépíteni, de gyakorlati érvényesülésük a korrupció miatt nem garantálható, amennyiben a nemzetközi szervezeten kívül maradnánk. Ez a kartellba lépő, vagy gazdasági erőfölényükkel visszaélő, antiszociális nagytőke javát szolgálná. A fogyasztóvédelmi, vagy környezetvédelmi szabályzatok, az egészségügy felzárkóztatása, az ifjúság-és sportpolitika szempontjából is több előnnyel járna a belépés, mint a kimaradás. Igaz, hogy a jelenlegi EU sok tekintetben nem az, amilyennek alkotói megálmodták, de a kimaradás hátrányai sokkal nagyobbak, mint a belépés utáni évek gazdasági nehézségei.
Az uniós intézményrendszer és hazánk szuverenitása
Sokan féltik hazánk és más nemzetállamok szuverenitását a brüsszeli bürokrácia túlterjeszkedő, követhetetlen rendszerétől, egy központilag irányított, a kisembertől távolálló Európai Egyesült Államoktól. A félelem nem megalapozatlan, ugyanis a szubszidiaritás elve alapján egy hatalom minél magasabb szinten áll, annál távolabb kerülhet a választóktól. Erre Brüsszelben is rájöttek, ezt szolgálja részben az intézményrendszer reformja, amely jelentősen növeli a tagállamok lakossága által közvetlenül megválasztott Európai Parlament hatáskörét a végrehajtó hatalommal, a Bizottsággal, illetve az annak alárendelt nehézkes hivatalnokgépezettel szemben. A tagállamok számának növekedésével elkerülhetetlen a hivatalnokok számának maximálása, a túl bonyolult, nehézkes, az európai polgárok valós igényeiről gyakran mit sem tudó brüsszeli bürokrácia racionalizálása. E bürokráciától azonban minden hibája ellenére nem kell annyira tartani, hogy az előbb említett előnyöket feladjuk.
Ami az államszövetség, vagy szövetségi állam vitáját illeti, az még évekig vita tárgyát képezheti az unión belül. Ne felejtsük azonban el, ha képviselőink nem ülnek az Európai Parlamentben, az ilyen és ehhez hasonló kulcsfontosságú kérdéseket nélkülünk hozzák meg. Ha viszont a 22 képviselő ott ül majd, nemzeti érdekeinket figyelembe véve különböző országok hasonló gondolkodású képviselőivel együtt tehetünk róla, hogy Adenauer és Schumann szellemiségének és a hagyományos európai kultúrának megfelelő, szolidaritáson, szociális érzékenységen alapuló, kereszténydemokrata Európát építsünk! Az Európai Néppárt képviselőinek többsége, hozzám hasonlóan ellenzi az agyoncentralizált mamut szövetségi államot, helyette szívesebben látná a független nemzetállamok politikailag laza szövetségét, amelynek közös kül-és biztonságpolitikája a tagállamok közötti kompromisszumra, s nem egy brüsszeli központi kormány utasításaira épülne. Európa ugyanis nem Amerika! Ahogy a vámunió egyik legfőbb célja napjainkban az amerikai gazdasággal való sikeres verseny kell, hogy legyen, az unió kultúrpolitikájának alappillére a gyakran felszínes, igénytelen amerikai kulturális tömegtermékekkel szemben az évszázados, igényes európai kultúra megőrzése, úgy a közös külpolitika lényege Európa önálló arcának megmutatása kell, hogy legyen. Az Európai Unió akkor lesz hatékony, ha a nemzetek sokszínűségére, azok kompromisszumára épül, s bizonyos vagyok benne, hogy e szemlélet fog diadalmaskodni, tehát nagyot veszítene az az ország, amely kimarad belőle.
Ne pártpolitikai érzelmekből szavazzunk!
A felsoroltak alapján úgy látom, hogy a kimaradás súlyos hátrányai, továbbá a belépés döntő súlyú előnyei miatt, akkor is IGEN-nel kell szavazzunk, ha mezőgazdasági támogatások csekély mértéke és más nehézségek ellenére. Kormányunk bel-és külpolitikai hibái miatt ne büntessük magunkat a Medgyessy-kormány helyett! Az kétségtelen, hogy e lap olvasói szívesebben csatlakoznának az Orbán-kormány vezetése és határozottabb csatlakozási feltételei mellett.
Magyar Attila István
A szerző jogász, PhD. hallgató
