Mikor kezdődik a háború?
"...a többiek készségesen adnak elő a háborúról: egészen csodálatos, mennyire értik a leckét, s mintha már történt volna valami, nem olyan valószínűtlen és elképzelhetetlen a háború, mint tegnap volt. Senki nem hisz benne, senki nem kívánja, s még egészen messze van, tengerek és hegyek terülnek el a háború és a béke között, még alkudoznak, még magyarázzák.
Senki sem tudja elképzelni, hogyan kezdődik majd a "modern háború", s ki vesz részt benne s ki ellen? Nem lehet elképzelni az ezer kilós bombákat, sem a tökéletes gázokat, mindez valószínűtlen és esztelen, nem érdeke senkinek. Nem lehet elképzelni, hogy az ember nyugodtan ül a szobában, s beszélget, s a következő pillanatban megszűnik London vagy a Gellérthegy.
Ez persze nevetséges elképzelés. Háborúról szó sem lehet, legalábbis nem úgy, ahogy a kávéházi fecsegők és a rémlátók elképzelik. Mindenfelé a béke mosolyog, igaz, kissé kényszeredetten és savanyúan, világszerte mutatkoznak a "gazdasági föllendülés jegyei", a civilizáció virul és egyre tökéletesebb, a háború nem kezdődhet azzal, hogy máról holnapra megszűnik a civilizáció.
A háború úgy kezdődik, hogy az emberek mindenütt a világon, szobákban ülnek, napi gondjaikról, becsvágyaikról beszélnek, s aztán egyszerre kiejti valaki ezt a szót: "háború" ¯ s akkor nem hallgatnak el, nem merednek maguk elé szótlan iszonyattal, hanem minden hangnemben, természetes hangsúlyozással felelik: "háború", s arról beszélnek, lehetséges-e, s mikor, milyen mértékben. Így kezdődik. Valahol messze, messze a látható események előtt kezdődik a háború, természetesen az emberek lelkében kezdődik, s mire hadszíntér lesz belőle, halottakkal és ágyúkkal, füstölgő házromokkal, addig az emberek lélekben már belenyugodtak.
.Most nem arról van szó, hogy "elpusztul-e Európa", mert erről a valószínűtlen eseményről úgysem tud senki biztosat; egyszerűen csak arról van szó, hogy már lehet beszélni erről, már beszédtéma, itt a kertben vagy benn a szalonban s más kertekben és szalonokban, mindenfelé a világon, esős északi városokban és délen, szép, kőfalas, ciprusos kertekben is.
De egyelőre rejt és óv még ez a civilizáció, a lámpa ég, az esti lap ott hever az asztalon, különös, nagyméretű címbetűivel."
MÁRAY SÁNDOR
( Válás Budán)
