Ki vezet kit?
Amikor Medgyessy Péter komolyan felmerült, mint esetleges miniszterelnök jelölt, senki nem tekintette önálló személyiségnek. Miért nem szárnyal Medgyessy? kérdezte a vicc, majd meg is felelt: Mert még báb.
Minden arra mutatott, hogy Kovács azért tolta maga előtt Medgyessyt, hogy fajsúlyosabb ellenfelei, a veterán Horn, a nálánál nemzetibb Nagy Sándor, vagy a mindig saját útját járó Németh el ne söpörjék. Medgyessy rossz mondatfűzésével, bankár mivoltával, formai pártonkívüliségével nem látszott veszélyesnek a pártelnöki székben ülő Kovács számára, vagy legalábbis a kisebbik rosszat jelentette.
Kívülállóként ma sem tudunk arról, hogy Medgyessynek lennének pártelnöki ambíciói. De bemutatunk két beszédrészletet, amely a vezető párosról alkotott, "az okos Kovács és a gyengébb képességű Medgyessy" képet megváltoztatja, ha tetszik akár meg is fordítja. Ehhez egy kicsit vissza kell fordulnunk 1989-hez. A demokrácia két mai bajnoka akkor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, mégpedig szorgalmas tagja. Nemcsak jelen vannak az üléseken, hanem érdemben részt is vesznek annak vitáin. Azóta tudjuk, bár akkor is sejtettük: az MSZMP a végóráit éli. A változás feltartóztathatatlan.
Figyeljük meg őket, mit javasolnak ebben a helyzetben pártjuknak:
Medgyessy Péter elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Nekem változatlanul az az álláspontom, hogy minél előbb meg kell csinálni a választásokat. Alapvető érveim közé tartozik két dolog.
Az egyik: a gazdaság állapota olyan, amelyik {sic} nem tűr halasztást.
A másik érvem: a bizonytalanság következtében, ami az országban van, úgy gondolom, hogy erkölcsi szétzilálódása is folyik a társadalomnak. Ez megfelelő segítséget kap ... a sajtó részéről; kellő megerősítést kap ez. Egy ilyen bizonytalan légkörben a kivárás időszakában, amikor külföldön és belföldön mindenki kivár, ebből gazdasági teljesítmény nem jön ki.
Aggályaimat tovább növeli, nehezen tudom elképzelni azt, hogy a parlament jóvá tud hagyni egy 1990-es költségvetést akkor, ha biztos tudatában van annak, hogy a végrehajtást nem neki kell számonkérni, és azt sem tudom, hogy a társadalom elfogadja-e ettől a parlamenttől, ha az egyáltalán vállalkozna egy ilyen népszerűtlen feladatra, hogy egy 1990-es költségvetést jóváhagyjon. ...
Mindezek alapján én azt javaslom, hogy minél hamarabb kerüljön sor a választásokra. Én a február végi időpontot is későinek tartom. Azt gondolom, ha lehetséges, akkor decemberben vagy januárban meg kéne csinálni a választásokat, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, amely végül is a politikai és a gazdasági reformokat is veszélyezteti.
Kovács László elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság!
A választások időpontjához szeretnék fölsorakoztatni néhány érvet; én a lehető legkésőbbi választás mellett vagyok. Tehát a júniusi időpont mellett. Ugyanis a minél korábbi választás mellett csak akkor szólnak érvek, ha feltételezzük, hogy az MSZMP helyzete, pozíciói folyamatosan romlani fognak, mert akkor világos, hogyha márciusban tartottuk volna meg a választásokat, akkor kaptunk volna X %-ot, és ahogy halad az idő úgy egyre kevesebbet fogunk kapni és jövő júniusban szinte semmit. Na de ez nem lehet egy kiindulási pozíció, mert akkor is választások elé nézünk, akkor választások nélkül kell átadnunk a kormányzást. Feltételezem, hogy az MSZMP-re csak ez a jövő vár, hogy folyamatosan csökken a befolyása.
Én inkább abban hiszek, hogy egy megújuló MSZMP sikeresen tud szerepelni a választásokon. Ha ebből indulok ki, akkor az első érvem a választás viszonylagos késői időpontja mellett az, hogy meggyőződésem szerint az MSZMP most van a mélyponton. ... a kongresszus után egy megújult párt új névvel vagy nem új névvel - ezt nem tartom ebből a szempontból döntő kérdésnek - már egy fölfelé jövő szakaszba kezd majd kerülni.
Második érv, ... jövő tavasszal ez az ellenzék sokkal kevésbé lesz egységes, mint amennyire most.
Harmadik dolog: A Lengyel Egyesült Munkáspártot egy megszégyenítő vereség érte, ennek a hatása a magyarországi választásokra annál kisebb, ahogy halad előre az idő. ...
a negyedik érv: az a nyugati támogatás, ami ugyan nagyon lassan indul be, azért az idő előrehaladtával ez a támogatás bizonyos fokig be fog érni, és ez a mi pozícióinkat is erősíteni fogja.
Másfél évtizednyi távolból visszanézve tudjuk, Kovács érvei nem voltak megalapozottak, bár az utolsó három nagyon logikus volt, Medgyessy viszont jól látta, hogy a szekér megállíthatatlanul meg lefelé. Ha ehhez hozzá tesszük, hogy Kovács Lászlót külügyi államtitkárként kollégái óvatos, ötletnélküli végrehajtó figurának tartották, megérthetjük, hogy az MSZP ismét vezért keres, bármilyen jól állnak a népszerűségi mutatóik. Kovács számára azért is fontos lenne egy 2004-ben az ő pártelnökségével ismét megnyert választás, mert akkor talán valóban bebetonozza magát a hatalomba. Mármint ha nyerne.
Kovács mondatfűzése helyenként épp oly zavaros, mint Medgyessy nyelvtani hibákkal tarkított beszéde. De ne legyünk igazságtalanok, ezek a felszólalások valószínűleg nem felolvasott szövegek voltak. Az élő beszédben sokszor a hangsúly érthetővé teszi, amit a leírt szöveg homályban hagy.
Az idézetek A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyveiből származnak (1584-1585 oldal) és 1989. szeptember 12-én hangzottak el.
Szelle György
