Ez a kincsünk cserépedényben van
(2Kor 4, 4-18)
Ezeknek a gondolkodását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
| Katolikus | Protestáns | Ortodox |
| jelképek az egység szellemében |
Ez a kincsünk cserépedényben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek
tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem
zúznak; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem
elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk. Jézus halálát mindenkor testünkben
hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk
folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy Jézus élete is legyen
látható halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig
bennetek.
Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem
és azért szóltam", mi is hiszünk és azért szólunk! Mert tudjuk, hogy aki
feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga
elé állít veletek együtt. Mert minden értetek van, hogy minél bővebben áradjon a
kegyelem mind többekre, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.
Ezért tehát nem csüggedünk el. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső
emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk
minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a
láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a
láthatatlanok pedig örökkévalók.
