Emberinél nagyobb méltóság...
Tisztelt Surján László Úr!
Közel fél éve vagyok a Magyarhon leveleinek mindennapos olvasója. Számomra nagyon fontos az Önök munkája. Segítségükkel igyekszem tájékozódni olyan kérdésekben, amelyekről az írott vagy beszélt média nem nagyon szól. Ezért bátorkodom most néhány sort Önhöz intézni, elnézést kérve a zavarásért.
A Kossuth rádió ma esti (január 21.) egyik műsorában szó volt arról, hogy a szlovák kormány tiltakozott az ellen, hogy Magyarország területén 20 szlovákiai magyar család megkapta a status törvényben előírt oktatási támogatást az Illyés közalapítvány által kiirt pályázat réven. Kisebb diplomáciai úgy lett ebből a tényből. Ennek kapcsán szólaltatta meg a Kossuth rádió szerkesztője a magyar kormány képviselőit. Pontosabban Bársony Andras úr, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, Szabó Vilmos úr és Pataki Bálint Attila úr képviselték a hivatalos kormányzati véleményt. Ellenükben az alapítvány részéről egy igazgató urat szólaltattak meg (nevet sajnos nem hallottam, mert éppen recsegett a rádió... Egy kérdés ez is lehetne: Miért nem lehet tisztán fogni egy magyar adót Kolozsváron?) Igazgató úr elmondta, hogy a Magyarországon érvényben levő összes törvények legmesszebbmenő figyelembe vételével hagyta jóvá a kifizetéseket. Ezt a tényt nem is cáfoltak a kormány képviselői, Bálint Pataki úr említette ugyan, hogy levélben kérte fel ez alapítvány vezetőit (esetleg utasította?), hogy ne hagyjanak jóvá ilyen jellegű kifizetéseket, de a kifizetés törvényességet nem kommentálta. Számomra Bársony úr érvelése volt megdöbbentő és felháborító. Arra hivatkozott, hogy közismert, hogy a szlovák kormány nem fogadta el a status törvényt. (Miért, Magyarország elfogadta a Benesi dekrétumokat? Azokat mégis végrehajtották) Jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekednek és ezt az ügyet veszélyezteti az Illyés Alapítvány jelenlegi kuratóriumának működése. Nyíltan hangoztatta a kuratórium személyi összetételének sürgős megváltoztatását, mintha ehhez államérdek fűződne. Ha Bársony úr azt mondta volna, hogy az ismertetett tény nem illik bele a mostani kormány külpolitikai irányvonalába (mármint a határokon túl élő magyarság érdekeinek teljes feladásába), de diplomáciai úton kezelik majd ezt a konfliktust, és nana, többet ilyen ne forduljon elő, akkor csak azt hallom a rádióból, amire számítok. De Bársony úr ennél jóval többet mondott. Szavainak értelme vitathatatlanul az volt, hogy Magyarország érdeke most nem a status törvény érvényesítése, hanem a jószomszédi kapcsolatok ápolása mindenek fölött. Magyarország NATO szövetséges lévén, bár nehezen, de meg tudom érteni, hogy az USA ki nem mondott óhajait, elvárásait is igyekszik teljesíteni. Tetszik nekem, vagy nem tetszik, Amerika nagyhatalom. De Szlovákia, Románia is nagyhatalmak, amelyektől rettegnie kell Magyarországnak?
Ha Zurinda úrnak viszket Pozsonyban (elnézést Bratislavaban), akkor Medgyessy és Kovács urak kell vakarózzanak Budapesten? Közismert az SZDSZ liberális politikája a párkapcsolatokról. De ez érvényes az államokra is? Muszáj Magyarországnak lefeküdni mindenkivel? Meg akkor is, ha erre senki nem kényszeríti, tehát un. jószomszédi kapcsolatok ápolásáért teszi?
Azt szeretnem kérdezni Öntől, mit tehet egy határon túli magyar, aki nem leven magyar állampolgár meg szavazata megvonásával sem tudja büntetni a ma hatalmon levőket, ha úgy érzi, hogy nem csak érdekeit, de emberi méltóságát és magyar méltóságát is sertik? Mert tetszik, vagy nem tetszik az anyaországi kisebbségnek? többségnek?, de nekünk, határon túli magyaroknak van egy magyar méltóságunk is, amit gyakran, akár emberi méltóságunk fölöttinek is tartunk. Itt nem néhány ezer forintról van szó, mint ahogy azt esetleg Bársony-Szabó-Pataki urak hiszik! Az Illyés Alapítvány gesztusa nem forintokról szól, hanem emberségről és magyarságról. Etnikai alapon, állampolgárságtól függetlenül, illik támogatni ma a cigányokat, ezt teszi az egész Európa. Milyen az a magyar külpolitika, ami meg a cigányoknak kijáró jogokat sem tudja elfogadtatni a magyarok számára? Kovács miniszter- és pártelnök úr, Kuncze pártelnök úr (egy D-209-re már rá sem kérdezek) milyen lelkiismerettel (ha van nekik ilyen) hajtja álomra fejet a Kossuth rádió ma esti műsora után?
Szónoki a kérdés: mit tehetek én? Tudom, hogy azon kívül, hogy a gyomrom a hányingerig felfordul, a vérnyomásom a gutaütés határát súrolja, nem tehetek semmit. Ezért kértem az ön segítséget. Ismert magyarországi közéleti személyiségként, egy olvasott weblap szerkesztőjeként, talán felhívhatná a magyar polgárok figyelmet a Kossuth rádióban elhangzottakra, talán tudatosíthatna az elvtelen, mindenkinek lefekvő külpolitika, magyar állampolgárokra is leselkedő veszélyét.
Még egyszer elnézését kérem, hogy értékes idejéből elraboltam ezt a néhány percet, de higgye el végső kétségbe esésemben tettem.
Tisztelettel,
JÁNOSSY BERTALAN, Kolozsvár
Kedves Jánossy Bertalan!
Köszönöm a levél elején lévő elismerő szavakat. Jól estek, bár a levél további részei, érthetően, nem derítettek örömre. Amikor pedig megláttam, hogy az írás Kolozsvárt, szülővárosomban keletkezett, meg is rendültem.
Köszönöm, hogy hozzájárult a levél közléséhez. Azt talán megérti, hogy levelének egynehány indulatos részét kihagytuk, a mondanivaló így is világos.
Ami a konkrét kérését illeti: már régóta próbálom felhívni a magyar polgárok figyelmét arra, hogy azok, akik az előző rendszerben arra lettek kiképezve, hogy engedelmeskedjenek, ma sem tudnak mást tenni. Az ilyen helyzetekben ez a magatartás csődöt mond, s csődöt fog mondani az Európai Unión belül is. Az Unió ugyanis az érdekek ütköztetéséből megtalált kompromisszumok világa. Ezek az urak viszont képtelenek az ilyesmire. Lefelé tudnak taposni, felfelé viszont csak szót fogadni képesek.
A napokban én is felfigyeltem egy Kovács nyilatkozatra. Azt mondta, hogy az erdélyi magyarok azért támogatják jobban a Fideszt, mint az MSZP-t, mert többnyire a Duna TV-t nézik, és az még mindig nem elfogulatlan. Kommentárt nem nagyon igényel ez a mondat, de arra rávilágít, hogy talán Kovács úr is tudja: az erdélyi magyarságnak - rokonai és barátai, ismerősei révén - komoly befolyása van anyaországi politikai életre. Ezt üzenem azzal kapcsolatban, hogy önök nem tudnak szavazataikkal tiltakozni az ilyen jelenségek ellen. Ez formailag igaz, de a közvetett hatásokat ne becsüljük le. Juttassa csak el a véleményét mindenkihez családi-baráti alapon. Sokat tesz.
A hányingerre, meg a vérnyomásra vigyázni kell. Nem érdemes feláldozni az ilyen dolgok miatt.
Végül rátérek arra, ami a legnagyobb fájdalom számomra. Kiemeltem az Ön leveléből egy gondolatot. Nekünk, éljünk kisebbségben valahol a határ túloldalán, vagy itthon az anyanemzetben, van olykor az ember méltóságnál is többnek érzett magyar méltóságunk. A tragédia, hogy vitapartnereink ez nem is értik meg. Ezért (is) nagyon nehéz a közös nevezőt megtalálni, pedig arra a határon túliak érdekében nagyon-nagy szükség volna.
Budapest, 2003. január 24.
Szeretettel köszönti:
Surján László
s
