A Professzorok Batthyány Körének állásfoglalása
Magyarként Európában, magyarként az Európai Unióban
A magyar nép erőfeszítéseinek
és a történelem kedvező fordulatainak köszönhetően Magyarország 2004-ben
történelmi esélyhez jut. Sok évtizedes kényszerű kiszakítottság után
visszatérhetünk Európába, a kereszténység, a kultúra és a civilizáció
hazájába, ahová lélekben mindig tartoztunk. Szent Istvántól Antall Józsefig és
Balassi Bálinttól Illyés Gyuláig hosszan sorolhatjuk azokat a történelmi
személyiségeket, akik európaiságunkat megalapozták és megőrzéséért küzdöttek.
A belépéssel 1956-os szabadságharcunk és az 1990-ben elkezdett
rendszerváltoztatásunk egyik legfőbb célját válthatjuk valóra.
Nekünk, Európa népeinek, kölcsönösen szükségünk van egymásra. Ezt Európa
legtöbb országában felismerték, és az Európai Unió a tíz országgal való
bővítés kockázatát - igaz, hogy hosszas, és sokszor kicsinyes alkuk
eredményeként - vállalta. Rajtunk a sor, hogy a meghívásra válaszoljunk, még
abban az esetben is, ha nem ismerjük pontosan a részleteket.
Az alku lefolyása, az ennek utolsó szakaszában elért mérsékelt magyar siker,
és a jelenlegi kormánnyal szembeni bizalmatlanság vegyes érzelmeket kelt.
Ezért meg kell fontolnunk a belépés ellenzőinek érveit is. Sokan okkal
érezhetik úgy, hogy nem mi, hanem csak a piac és a magyar föld kell Európának.
A szerződés részletei sok körülmény hatására alakultak ki. A szerződés ténye
azonban történelmi elhatározást tükröz, és a jelölt államok polgáraitól több
nemzedék jövőjével számoló állásfoglalást kíván. Felül kell emelkednünk
érzelmeinken és pillanatnyi érdekeinken, és hagyományainkra támaszkodva,
bátran, a távlatokra figyelve, felelősen kell döntenünk.
Európa meghatározó szerepet játszik a világ jövőjének formálásában, még akkor
is, ha az őt megtestesítő szervezet, az Európai Unió nem tökéletes. Európa a
szabadságeszmék és a demokrácia őshazája, amelyben a nemzeti sokszínűséget
értéknek tartják, a hagyományokat istápolják. A kereszténység nyomán Európában
jutott legmesszebbre a testvériség eszméje, és itt teljesedett ki a polgári
szemléletmód. Mára Európát is megkísértette a javak habzsolása, a fogyasztás
kultusza, de Európa ma is a tudás, az erkölcs, a szolidaritás és a hatékony
munkán, az önálló kezdeményezésen alapuló jólét világa. Az "európai normák"
átvételének eddig is számos üdvös következményét láttuk, s törékeny
demokráciánknak, sajnos, ma is szüksége lehet Európa támogatására. A belépés
adhat esélyt arra, hogy Európával végre megértessük a környező országok magyar
kisebbségeinek helyzetét, mi pedig megtehessük értük, amit meg kell tennünk.
Szükségünk van Európa segítségére saját belső gondjaink megoldásában, például
a cigányság felzárkóztatásában is.
A globális gazdasági térben minden nemzetgazdaság ki van téve a külső erők
szeszélyeinek. Az európai összefogás, amely hagyományosan védelmezi a nemzeti
gazdaság és művelődés értékeit, viszonylagos védelmet adhat, a világgazdaság
kíméletlen önzésével szemben, ha megtanuljuk, hogyan kell egy belső,
láthatatlan védelmi vonalat kiépíteni. Amelyre szükség van, mert egyetlen
állam sem szolgáltatja ki magát teljesen a szabad piacnak. Ha kívül maradnánk
az Unión, még kevésbé tudnánk ellenállni a globális gazdasági
kiszipolyozásnak, és elsöpörnének bennünket a külső erők.
Velünk együtt Európa is válaszúton van, és az Európai Unió lépései is
bizonytalanok. Vajon nem kerül-e túlságosan a nagyok befolyása alá, vagy nem
válik-e a sok állam széthúzásának martalékává? Az intézményeket kísértő
öngerjesztő bürokrácia nem bénítja-e meg működését? A mindent befogadás
kényszere vajon nem öli-e meg az öntudatot, s nem porlasztja-e szét háromezer
év kultúráját?
Tudnunk kell azt is, hogy a belépés csak esély. Az országnak a tagság évei
alatt kell felzárkóznia, s közben állnia kell a versenyt a régi és az új
tagokkal szemben. Ez a polgártól tenni akarást és szolidaritást kíván, a
kormánytól pedig a nemzeti érdeket keményen képviselő politikát. Mert lesznek
honfitársaink, akik megsínylik a belépést. A kormánynak a jelenleginél sokkal
többet kell tennie a csatlakozás megjósolható kellemetlen
mellékkövetkezményeinek csökkentéséért. Azért, hogy esélyt adjon a gazdaság
versenyhátrányba szoruló szereplőinek, és felkarolja a veszteseket, azért hogy
a mezőgazdaság helyzetét és a szomszédos államokban élő magyarokkal való
kapcsolattartást minél kevésbé nehezítsék meg az Unió szabályai. Azért, hogy
oktatási, tudományos és kulturális intézményeinket képessé tegye az európai
versenykövetelmények teljesítésére.
A tagság lehetőség arra, hogy nemzetünk megszabaduljon elszigeteltsége
maradványaitól, új erőre kapjon a hasonló értékeket valló népek közösségében,
és együtt boldoguljon szövetségeseivel. Az Európai Unión belül Magyarország a
nemzeti összefogás, a tudás és a kitartó munka révén ismét elindulhat felfelé.
Ha azt akarjuk, hogy így legyen, tegyünk érte! Tagságunkkal a kontinensen
hivatalos lesz a magyar nyelv, és több helyen ragyoghat fel a magyar szellem.
A magyar nemzet követheti és alakíthatja is Európát. Maradjuk magyarok
Európában is!
Országos Sajtószolgálat
